Kulturpunktúra

Kisportré - Michael J. Fox

2021. augusztus 09. - norciuszcolombus

Michael J. Fox a 80-as évek Adam Sandler-e.

Habár karrierjük és életútjuk merőben eltérő ívet írtak le, tehetségükben, karizmájában és végtelenül szimpatikus személyiségükben igencsak hasonlítanak. Fox majdnem három évtizedig tartó karrierje során öt Emmy-, négy Golden-Globe-, kettő SAG-, és egy Grammy-díjat is begyűjött, és filmjei összesen csaknem 2 milliárd dollárt gyűjtöttek össze a mozipénztáraknál. Habár a színész már visszavonult a filmezéstől és a nyilvánosságtól, filmjeit bármikor újranézhetjük ugyanazzal a rajongással és szeretettel.  

“Most már, hogy úgymond megengedhetem magamnak a luxus dolgokat, de néha körbenézek, és látom ezeket a velem egykorú srácokat, hatalmas sport autókban dicsekednek milyük van. Utálom őket, igazi tökfejek. Szóval vettem magamnak is sportkocsit.” 
 
- mondta az akkor még csupán 24 éves színész a legendás Johnny Carson műsorában 1985-ben. Fox viccesen mesélt egy interjú során is arról, hogy még felnőttként is gyakran elkérték a személyi igazolványát, mert annyira fiatalnak nézett ki, amit viccesen csak azzal magyarázott, hogy ez olyan, mintha folyamatosan lenne valami a homlokodon. 
Fox 13 éves kora óta színészkedett kisebb-nagyobb darabokban, de az igazi mérföldkő karrierjében 1982-ben érkezett el, amikor a népszerű amerikai sorozatban a Family Ties-ban kapta meg Alex szerepét. A sorozatban egyebek mellett olyan sztárok tűntek fel, mint Courtney Cox, Tom Hanks, Geena David, vagy a néhai River Phoenix.  
Kisfiús srámjával és lehengerlő stílusával, humorával robbant be a köztudatba ugyanebben az évben a színész a legendás, Vissza a jövőbe trilógia első részében. Robert Zemeckis időutazós sagá-jában Fox mellett Christopher Lloyd, Lea Thompson és Crispin Glover is feltűnik, és ami visszafordíthatatlan módon tette a filmtörténelem részévé a DMC DeLorian járművet. Kicsivel kevesebb, mint 400 millió dollárt gereblyézett össze a kalandos történetű film, és kitermelt két folytatást is, nem beszélve az óriási popkultúrára gyakorolt hatásáról. Habár 2015-ben – mivel Marty ebbe az évbe utazik el 1985-ből - az írók lehet egy-két dolgot helyesen eltaláltak, de egy dologban teljesen mellé lőttek, mégpedig Michael J. Fox hajvonalának megjóslásával, hiszen a csaknem 60 éves színész a mai napig szinte ugyanaz a kölyökképű srác, akit akkor megismert a közönség.  

“Amikor először olvastam a forgatókönyvet, nem igazán tudtam mi is volt, akkoriban csak Teen Wolf-ban szerepeltem, és azt hittem ez a karrierem vége. Az akkori beosztásom és a Family Ties miatt teljesen be voltam táblázva, így másé lett a szerep. Gary Goldberg nem is engedhette meg, hogy nélkülözzön engem. A remek színésszel, Eric Stoltz-cal forgatott le Zemeckis és Spielberrg öt hetet, de valahogy nem volt az igazi, úgyhogy Gary behívott az irodájába, egy hatalmas boríték volt az asztalán, amiben a szkript volt, és megkérdezte, akarom-e a szerepet. Megemeltem a borítékot, ami elég súlyos volt, és annyit mondtam: Ez a legjobb forgatókönyv, amit valaha a kezembe foghattam.” 

Forrás: Peter Simon/Gazette file photo

A teljes képhez hozzátartozik, hogy Gary Goldberg a Family Ties, illetve később a Spin City – amin szintén Fox-szal dolgoztak együtt - Steven Spielberg, a Back to the Future producerének egyik legjobb barátja volt, és kis túlzással szívességet tett Fox szerepeltetésével a filmben Spielberg-nek. A döntés bejött, hiszen visszanézve igen-igen nehéz lehetett volna mással elképzelni Marty McFly karakterét. (Talán, mai szemmel nézve még Tom Holland-nak lett volna esélye megformálni a magabiztos srácot, akinek a szíve a helyén van.) 
Habár Fox-ot inkább könnyed, és vidám szerepeiről ismerjük, kevesen tudják, hogy drámai szerepekben is a körülményekhez képest helyt tudott állni, mint ahogy azt tette a Bright Lights, Big City című drámában is Phoebe Cates és Kiefer Sutherland oldalán.  

Életének egyik fordulópontja a Doc Hollywood forgatásán történt, mindössze 29 évesen. Fox a forgatási szünetben arra lett figyelmes, hogy a kisujja rángatózik, így a szokatlan tünetével addig járt orvosról orvosra, amíg ki nem derítették mi okozza a furcsa rángást. A fiatal színész megkapta a diagnózist a Parkinson-kórról, ami egy progresszív neurológiai betegség. Muhammad Ali, Johnny Cash, Neil Diamond, Ian Holmes, Ozzy Osbourne, Robin Williams: csak néhány név, akik szintén Parkinson-kórral küzdöttek életük során. A világon közel 10 millió ember küzd ezzel a kórral, aminek okozójáról és eredetéről meglehetősen keveset tudunk.  
Fox 8 évig tartotta titokban betegségét a nyilvánosság elől, ezzel is bebizonyítva azt, hogy a betegsége nem fogja meghatározni azt, ki is ő. A színész talán legaktívabb időszakát produkálta karrierje során, hiszen sorra gyártotta a filmeket, évente hármat, amelyek között két szinkronszerep is megtalálta, a zseniális Atlantis: Az elveszett birodalom Milo-jaként, illetve a Stuart Little kisegér hangját is szintén Fox kölcsönözte a ma már szupersztár Hugh Laurie és Geena Davis mellett.  

“A diagnózis után egy percet sem aggódtam, ez van. Ezzel kell együtt élnem.” 

Fox 2000-ben alapította meg a Michael J. Fox Foundation nevű szervezetet, ami a Parkinson-kór áldozatainak hivatott segíteni, és a betegség utáni kutatásban is részt vesz. Az alapítvány eddig közel 1 milliárd dollárt adott a betegség gyógyítására különböző szervezeteknek, remélve, hogy egy nap a Parkinson-kór nem csupán kezelhető, hanem megszüntethető is lesz.  
Fox-ot 2002 után csak kisebb epizódszerepekben és filmekben láthattuk, 2020 óta pedig egyáltalán nem vállal semmilyen filmszerepet, habár interjúkat szívesen ad, amelyeken megbizonyosodhatunk és példát vehetünk arról, milyen is a töretlen optimizmus.  

Forrás: Randall Slavin/Contour by Getty Images

“Tracy olyan, mint én. Ő is azt mondta, először foglalkozzunk a viccesebb dolgokkal, a drámára ráérünk később is.” 

Tracy Pollan, színésznő, Fox felesége, akivel egyébként a Family Ties forgatásán találkoztak, hiszen a színész karakterének Pollan karaktere volt a filmbéli barátnője, Ellen. A pár 1988-ban házasodott össze, és négy gyermeket nevelnek együtt.  
Fox 2020-ban adta ki önéletrajzi könyvét, a No Time Like the Future-t, amiben őszintén vallott karrierjéről, betegségéről és önmagáról is.  

“Mindenre van időnk, és az én időm, ami 12 munkaórából és hét oldalnyi magolandó dialógusból állt, már mögöttem van...megkezdtem a második nyugdíjamat. Ez is változhat, ahogy minden változik. De ha ez a színészi karrierem végét jelenti, hát akkor azt jelenti.” 

Dexter véres laboratóriuma

Ha valakinek, akkor Jeff Lindsay-nek a vérében van az írás, arról nem is beszélve, hogy még csak nem is sejtette mekkora visszhangja lesz négy regénnyel a háta mögött, amikor 2004-ben publikálta a Dexter sorozat első kötetét, a Darkly Dreaming Dexter-t.  

Mellékesen jegyezném meg, és tényleg csak lábjegyzetként, távol álljon tőlem az ítélkezés, hogy Jeff Lindsay felesége Hilary Hemingway, író, akinek a neve azért is csenghet ismerősen, mert a nő maga Ernest Hemingway unokahúga.  
 
Lindsay – akinek az eredeti családneve “ironikusan” Freundlich – regénysorozatának első kötetével bezsebelt rögtön 2005-ben egy Dilys-díjat, nem beszélve arról, hogy csaknem 2 millió példányban kelt el a sorozat első kötete az Egyesült Államokban. No, de ugorjunk is előre egy pár évet, mégpedig 2006-ba, amikor is a Showtime csatorna bemutatta a könyv alapján készült sorozatot, a Dexter-t. Michael C. Hall kis túlzással telitalálat volt a szerepre, hiszen a hangulatában némileg hasonló Six Feet Under című feketekomédiában is láthattuk már a színészt. Elképzelhető, hogy kicsit előre szaladtam a dologban.  

Forrás: Showtime

“Helló, a nevem Jeff Lindsay, a Dexter könyvek szerzője, a Darkly Dreaming Dexter, a Dearly Devoted Dexter, és a....mi is a harmadik könyv címe? Áh, most nem jut eszembe, de annak is benne van a címében az, hogy Dexter”  – Jeff Lindsay

Így mutatta be könyvét maga az író, valamikor 2007-ben egy interjú során. De mi is a szokatlan vagy különleges Dexter történetében? Vajon a jó gyilkos nem gyilkos?  
A könyvek főszereplője Dexter Morgan, akinek a karakterét járja körül a történet, a Miami-i rendőrség vérkép elemzőjeként dolgozik nappal, éjjel pedig sorozatgyilkosként járja az utcákat olyan emberek után, akik kicsúsztak az igazságszolgáltatás hátsó ajtaján, így áldozatai főleg pedofilok, gyilkosok, vagy szexuális erőszakért el nem ítélt bűnözők. A történet során nem csupán a morális kérdéssel találjuk szemben magunkat, ami azt kérdezi tőlünk a gyilkosság vajon eredendően megvetendő bűn, vagy van egy határ, amin belül elfogadható cselekedetnek számít, attól függően, hogy kivel teszik azt? A könyv és a sorozat nagy érdeme is, hogy nem próbálja meg ezt a dilemmát helyettünk megválaszolni, sőt egyre több és több helyzet adódik, hogy szürreális szimpátiát érzünk Dexter karaktere iránt, megfoganva a nézőben és az olvasóban is a gondolat, hogy valahol mélyen megérti a főszereplő indíttatásait és motivációit. Lindsay könyveiben és a sorozatban is leválik a sok réteg Dexter rideg, már-már pszichopata tulajdonságokkal borított külsejéről, és a történet haladtával egyre többet és többet tudunk meg a főszereplő gyerekkoráról, eredetéről, és arról miért is lett sorozatgyilkos.   
A sorozat pedig, aminek befejezése minden idők egyik leggyűlöltebb sorozatbefejezését kapta meg, ezt rendkívül jól kihasználta és testesítette meg Michael C. Hall kiválasztásával, mivel a korábban inkább színpadi szerepeiről ismert színészben megvan az a fajta nyugtalanság, amit évekkel később Bill Skarsgard-ban találtunk csupán meg: ránézel és nem tudod eldönteni, hogy vonzódsz hozzá, vagy inkább menekülnöd kellene előle. Hall temérdek díjat és a kritikusok elismerését is kivívta alakításával, ám ez nem volt egyenesen arányos az évadok nézettségével és minőségével sem. Lényeg a lényeg, a Dexter elérte azt, amit korábban csak a Jóbarátoknak sikerült: hogy emberek – lehet túlzás ezt állítanom, de – ezrei állítsák át a sorozat főcím zenéjét csengőhangjuknak, többek között én is így tettem. Külön érdekesség, hogy Lindsay volt az egyik legnagyobb ellenzője annak, hogy Michael C. Hall-t válasszák ki Dexter szerepére a sorozatban.  
 
“Amikor elmondták, hogy Michael is esélyes a szerepre, csak annyit mondtam, nem. Dexter teljesen máshogy néz ki, más az arcformája, más a hajvonala, alacsonyabb, nem így néz ki. Michael remek színész, de addig csak annyit tudtam róla, hogy ő volt a meleg srác a Six Feet Under-ben.” – Jeff Lindsay

Michael C. Hall később bevallotta, hogy miután párszor elolvasta a sorozat szkriptjét szó szerint értette a method acting fogalmát, ezért éjszakánként nemes egyszerűséggel beült a kocsiba és embereket követett az utcán, majd elképzelte ahogy végez velük az éj leple alatt. A színész továbbá annyira akarta a szerepet, hogy később maga Lindsay hangját imitálta a Dexter narrálása során, amikor a főszereplő karakter monológját hallhatják a nézők.  
Érdekesség, hogy Hall a való életben 11 évesen prosztatarák miatt vesztette el édesapját, és valamelyest a sors fintora is ez, hiszen a Six Feet Under-ben és a Dexter-ben is központi, már-már kulcsfontosságú jelentőséggel bír az apa figurája és annak elvesztése is.  

Miért is olyan fontos ez? Miért is kell arról beszélni, hogy Dexter talán jobb befejezést érdemelt volna annál, minthogy elvonul az erdőbe fát vágni, és megnöveszti a szakállát? Vajon van még a Dexter-ben valami, amit idestova – rossz is kimondani – 8 év várunk? Még szép!  
A napokban látott napvilágot a Dexter – New Blood című, 10 részes folytatás előzetese, ami annyira izgalmas, hogy szinte lehetetlen róla nem beszélni. Hiába az új név, az új élet és az új hely, a változás belülről fakad, a múltad pedig előbb vagy utóbb, de utolér. Az új részek a visszatérő Clyde Phillips-szel együtt 2021. november 7-én érkezik a Showtime-ra.  

Tovább olvasnál? 

Rossz filmajánlók

Jó filmajánlók

Taika Waititi

Phoebe Waller-Bridge

Mozi 2022 - Filmkosár!

Habár a pánikrohamaim nehezen múlnak, és néhányan kikövettek a közösségi médiában is - ami úgy gondolom, inkább a személyem ellen irányuló kinyilatkoztatás, mintsem annak az eredménye, hogy rosszul írok, mert egy kis méltóságom és magabiztosságom még hadd maradjon már - törekvésem, hogy egy nap elismert író és forgatókönyvíró leszek, ami lehet közelebb van, mint gondolnám, vagy éppen talán sosem jön el, nem fog emiatt elmúlni. Csak azért, mert még nem vagy ott, nem azt jelenti, hogy nem éred el.  

A siker felé vezető út sosem könnyű, a feladás felé már tudom merre kell menni, de akármennyire is emészted magad a múlton, inkább nézz előre emelt fejjel, és olvasd el milyen remek filmekkel készül nekünk a filmipar 2022-re! 
 

The 355 – A sok nő filmje  

Forrás: Universal Pictures

Habár a The 355 című filmprojekt 2018-ban került tárgyalás és kivitelezés alá, kalandos utat járt be az idestova 3 év alatt a mozipénztárakig. Valamikor egy éve kezdte el promotálni Instagram-ján második kedvenc színésznőm, Jessica Chastain, és az eredeti tervek szerint 2021 januárjában be is mutattak volna, ellenben Fan Bingbing színésznő eltűnése, és a pandémia miatt is el kellett tolni, mint ahogy megannyi más film bemutatóját is, így a The 355-ot 2022-ben láthatjuk a mozikban. A történetben nemzetközi titkosügynökök próbálnak visszaszerezni egy titkos fegyvert a CIA segítségével, ami nagyon rossz kezekbe került Chastain és Fan mellett láthatjuk Diane Kruger-t, Penelope Cruz-t és Lupita Nyong'o-t is. A film rendezője Simon Kinberg, aki korábban olyan filmekért volt felelős, mint a Mr. és Mrs. Smith és a Sherlock Holmes.  

Death on the Nile – Kenneth Branagh filmje 

df-01997_r3.jpg

Forrás: Variety/Rob Youngston

Az remake-ek reneszánszát éljük, így talán nem is olyan meglepő, hogy Agatha Christie Halál a Níluson című könyvéből az 1978-as változat után 2022-ben is a mozikba kerül egy. A zseniális Kenneth Branagh nem csupán a főszerepet, de a rendezői feladatokat is magára vállalta, ahogy tette azt a korábbi Christie adaptáció, a Gyilkosság az Orient expresszen során is. Érdekesség, hogy a film a már korábban említett Simon Kinberg és Ridley Scott vállalta a 2017 fim produceri teendőit, és a középszerű végeredmény ellenére is több, mint 350 millió dollárt gereblyézett össze a pénztáraknál. A Halál a níluson is hasonló sorsra várhat, hiszen Branagh rendezőként, Kinberg és Scott pedig producerként ismét jelen lesz a film készítésénél, mellesleg remek gárdát is gyűjtöttek össze a történethez Gal Gadot, Anette Benning, Emma Mackey és Dawn French személyében. A film a tervek szerint 2022 februárjában érkezik a mozikba. 

The Batman – Itt nincs kérdés.... 

rob.jpg

Forrás: Matt Reeves/Vimeo

Vágjunk is a közepébe! Christian Bale és Michael Keaton Batman-je után nehéz lesz bármi maradandót is összehozni. Habár Ben Affleck hellyel-közzel helyt állt a DC univerzum denevérembereként, sokan elfelejtik, hogy korábban viszont a Marvel égisze alatt volt vak szuperhős Daredevil-ként. A 2022-es Batman shortlistjén olyan színészek voltak esélyesek a főszerepre, mint Aaron Taylor Johnson, Nicolas Hoult vagy a szebb napokat is látott Armie Hammer. Ám Matt Reeves szeme és szíve a helyén volt, amikor a pazar Robert Pattinson-ra tette le a voksát. Nolan felülmúlhatatlan trilógiája után a DC ismét egy trilógiát tervez Batman karaktere köré, és tény, hogy fel kell kötni a gatyájukat a filmkészítőknek, mert Todd Phillips a Joker-rel olyan lelket lehet a DC-be, amit nem szabad veszni hagyni. A The Batman jövő év márciusában kerül mozikba.  

65 – Valami érdekesség Adam Driver-rel 

Forrás: GQ

Habár a filmről elég keveset tudunk egyelőre, tény, hogy a készülő sci-fi és thriller elemeket is ötvöző történetben egy asztronauta szenved balesetet, aminek következtében egy idegen bolygón landol. Habár azt hiszi biztonságban van, kis idővel később rájön, hogy nincs egyedül. A filmet a veterán Sam Raimi producer munkája dícséri, a főszerepben pedig az izgalmas karriert magának tudható Adam Driver-t láthatjuk Scott Beck és Bryan Woods rendezésében. A páros többek között az A Quiet Place-en is együtt dolgozzott, a soron következő 65 című darabjukat pedig 2022. májusában láthatja először a nagyérdemű.   

Untiteled Jordan Peele horror movie – Benne vagyok! 

e66jyclvgaidkb7_1.jpeg

Forrás: Instagram/Monkeypaw Productions

Az írásom kezdetekor még név nélküli Jordan Peele néven futott a film, ám július 22-én az Oscar-díjas író, rendező közösségi oldalán osztotta meg a projekt plakátját, ami a Nope nevet kapta. Annyit lehet tudni, hogy szintén - habár Peele a pályáját humoristaként kezdte – egy sötétebb hangvételű horrort fogunk látni 2022 júliusában, mint ahogy tettük azt a remek Get out! és a hátborzongató US során is. A Nope során ismét remek színészgárdát verbuvált össze Peele, hiszen a rendező már-már ügyeletesnek számító színésze, a színtén Arany Szoborral jutalmazott Daniel Kaluuya, Keke Palmer és a The Walking Dead-ből is ismert Steven Yeun vállalták a főszerepet. A forgatási munkálatok egy hónapja kezdődtek meg, és habár a film történetéről nem sokat tudunk, a film plakátja mindenképpen - jó - aggodalomra adhat okot, hiszen egy gyanús felhővel találjuk szemben magunkat, ami a kivilágított város felett, akár egy lufi, lebeg. Kíváncsian várjunk 2022. július 22-ét!  

Babylon – Damien Chazelle végre csinált valamit  

Forrás:IMDb

Damien Chazelle-re sok mindent lehet mondani. A végtelenül szimpatikus rendező, aki nem csupán kassza, de olyan kritikai sikereket tudhat magáénak, amiért más filmes ölni tudna: a 2014-es Whiplash, a 2016-es La La Land, és 2018-as First Man. Habár a Babyon történetéről egyelőre nem sokat tudunk, annyi ismeretes, hogy a hollywood-i aranykorban fog játszódni Brad Pitt és Margot Robbie főszereplésével, a főszereplő karakterek tündöklését és bukását fogja bemutatni. Chazelle úgy összegezte a történetet, hogy olyan lesz, mintha The Great Gastby szteroidot szedne. A filmet idén decemberben mutatták volna be, ám a pandémia bizonytalan helyzete miatt 2022-re tolták a Babylon premierjét. A két főszereplő mellett olyan nevekkel is találkozunk a stáblistán, mint Flea, Spike Jonze, Eric Roberts vagy Olivia Wilde

Érdekesek lehetnek:

J.J. Abrams

Filmes összeállítás 2002

Harry Potter színészek klipekben

A felnőtt korú filmipar ékkövei - II. rész

Valahol ott tartottunk, hogy észrevettem van egy különleges képességem.

Általában, ha beszélek egy filmről, vagy csak megemlítem egy beszélgetés során, azt hiszitek vagy sem, de hetek múlva a televízió képernyőjén látom viszont. Annak ellenére, hogy alig nézek tévét - kereskedelmi csatornát egyáltalán nem, és büszkén vállalom, hogy más vagyok, mert egy Barátok közt epizódot sem láttam - amikor bekapcsolom a fekete dobozt mindig magába szippant, és elégedetten veregetem meg a vállamat, hogy bizony ezt is megéreztem. No, de elég belőlem, itt az idő, hogy a pénzről beszéljünk, mivel ekörül forog az életünk!  
Mi izgat bennünket? A színes magazinok, televízió, az ötszáz csatorna, egy név az alsógatyánkon, viagra, hajnövesztő, műolaj és az, hogy mely filmeket szedtem össze a filmáttekintés második felvonásához! Egy felsorolás tele mindennel, amit szeretünk: Star Wars, Marvel és Bruce Willis.

1995 –2015 

Die Hard 3 vs Star Wars: The Force Awakens 

Azt hiszem két olyan franchise egy-egy epizódja mérkőzik meg egymással, ami mellett képtelenség szürke nézőként elmenni. A Die Hard a 90-es évek hatalmas filmes robbanása volt, és akár szeretik a nézők, akár nem, mindenkinek megvan a véleménye róla.  
A korábban inkább vígjátékban és komikus szerepekben ismert Bruce Willis – gondoljuk csak a Cybill Sheperd-del közös Simlis és a szendére, vagy a kevésbé sikeres, de értékes Hudson Hawk-ra – 1995-re végérvényesen levetkőzte a Broadway-ra éhes múltját, és korunk legnagyobb akcióhőseként vált ismertté a filmtörténelemben. John McClane-nek is voltak tervei, és a harmadik "instalment" nem csupán azért érdekes számunkra, mert a néhai Andy Vajna volt a film producere, hanem mert McClane-t a harmadik részre felfüggesztik, és egy terrorista – akit az örök gonosztevő szerepekben brillírozó Jeremy Irons alakít – fenyegetésével kell szembe szállnia, oldalán a kor kötelező tokenjével, Samuel L. Jackson-nal. Hogy elvesztjük-e McClane-t az epizód végére? Persze, hogy nem, hiszen a franchise 8 évvel ezelőtt jelentkezett a sorozat ötödik részével, ezzel téve Willis-t az energiaitalok reklámplakájaira.  
J.J. Abrams nagyon jó abban, amit csinál, no nem nevezném zseninek, ám kétségtelenül tehetséges, és ügyesen mozgatja a televíziózás szeleit a saját irányába. Az Alias és a Lost után szinte megkerülhetetlen lett a neve a filmipar tekintetében - nem beszélve, hogy az 1998-as, a listán is szereplő Armageddon forgatókönyv íróját is tisztelhetjük benne, erre alapozva jelenthettem ki a lehető legnagyobb tisztelettel, hogy még messziről sem hívnám zseninek – az életrajza pedig kétségtelenül megérdemelne egy önálló posztot:  


- J.J. Abrams - Út az Arany Málnától az Emmy-ig 


Ám jelenleg a Star Trek Wars kapcsán szedtük elő, mivel George Lucas űreposza soron következő epizódjában nem csupán rendezői, de írói és produceri teendőket is magára vállalt, ezzel kimaxolva 2015-öt, mivel az év legtöbb bevételét hozó filmje lett a The Force Awakens alcímmel rendelkező Star Wars epizód. Aki még nem látta, annak nem akarom lelőni a poént, de a lényeg, hogy bizony kedves olvasó, emiatt ismered John Oliver vágyainak tárgyát, Adam Driver-t. A filmben egyébként viszont látjuk Harrison Ford, Mark Hamill és Carrie Fisher mellett, Lupita Nyong’o-t, Andy Serkis-t, Daisy Ridley-t, Oscar Isaac-et és a zseniális Daniel Boyega-t is.  

1996-2016 

Függetlenség napja vs Captain America: Civil War 

Valahol réges-régen, valamikor majdnem 25 évvel ezelőtt, amikor csupán a katasztrófafilmek gyártásából állt ki minden év, volt egy film, ami minden rémálmodat egyesítette. Földönkívüliek, akik ártó szándékkal jönnek a Föld környékére - ellentétben Denis Villeneuve zseniális Arrival-jával - és próbálják elpusztítani az emberiséget, ám van egy szuperkülönleges ügynök vagy hős, jelen esetünkben Will Smith, aki Jeff Goldblum és a szebb napokat is látott Bill Pullman oldalán. Az üzenet átjött, és az év legjövedelmezőbb vállalkozásává tette a filmet, hiszen Roland Emmerich alkotása több, mint 800 millió dollárt hozott a mozipénztáraknál. A mozi két Oscar-jelölést is begyűjtött, amiből egyet díjra is váltott, mint a legjobb vizuális effektért versenyző film. 
Az Amerika Kapitány ellenben már más tészta. Az MCU és Jon Favreau berobbanását a filmiparba nehezen lehetett nem nyomon követni. Egy kijelentésnek pedig mindenképpen létjogosultsága van, ha a Marvel Univerzum filmjeiről jön fel a szó: nem tudsz úgy becsatlakozni, hogy ha ne láttad az előző részt, mert nem fogod érteni miről is van szó. A képregény komplexitását fontos kiemelni, hiszen megannyi szereplő életútja keresztezi egymást, és vannak hatással egymásra, így nem jelenthető ki az, hogyha egy filmet láttál, akkor láttad az összeset. A sors iróniája, hogy az ügyeletes Marvel-es rendezőpáros Anthony és Joe Russo – akik a Civil War alcímű darabot is rendezték - a fő felelőse annak a kultusz státuszban lévő sorozatnak, aminek legnagyobb erélye, hogy ha a második évad közepén csatlakozunk be is értjük miről van szó. Ez bizony a már sokszor emlegetett Arrested Development 
Nem lövöm le a poént a MCU harmadik fázisának nyitófilmjével kapcsolatban, mert hogy őszinte legyek nem voltam sose nagy Marvel-rajongó, így a Civil War-ból is csak azért maradt meg a Pókemberes-páncéldobálós jelenet, mert a háttérben ott virított a Bluth Company lépcsős kocsija. Sok szereplő visszaköszön a saga eme epizódjában, így Elizabeth Olsen, Sebastian Stan, Scarlett Johansson, Don Cheadle és Robert Downey Jr. is kulcsszerepet játszanak Chris Evans oldalán, cserébe kitömve a Walt Disney zsebét, hiszen az alkotás több, mint 1 milliárd dollárt (nagyjából 305 milliárd forint) gereblyézett össze a mozipénztáraknál. 

1997-2017 

Titanic vs Star Wars: The Last Jedi 

Azt sem tudom hol kezdjem, hisz bárhol kezdem egyszerűen értelmetlen lenne. Meséljem el, miről szól a Titanic, vagy a The Last Jedi? Az alkotók konkrétan a címben összefoglalták a filmjük plot-ját, amihez és semmit, de semmit nem tudok hozzátenni.  Íme tehát néhány érdekesség a filmekről:  

Titanic

  • A néhai Gloria Stuart – aki az idős Rose-t alakította - minden idők második legidősebb színésze, akit Oscar-ra jelöltek, 87 évesen. Ezt a rekordot döntötte meg Christopher Plummer, akit 88 évesen jelölte a díjra.   
  • A Titanic film elkészítése többe került, mint maga a Titanic hajó megépítése.  
  • Jack szerepére a legesélyesebb jelölt Johnny Depp volt, aki ugyan visszautasította az ajánlatot, ám később egy interjú során kiderült, hogy megbánta ezen döntését.  
  • A Titanic az első olyan, legjobb filmért Oscar-díjat kapó alkotás, aminek a rendezője, az írója, a producere és az editora is ugyanaz a személy: ebben az esetben James Cameron.  
  • Az I’m the king of the world sort Leonardo DiCaprio imporvizálta és építette bele a jelenetben, amit később minden idők negyedik legjobb filmes idézetének tituláltak. Az idézett sort csupán a Casablanca, az Elfújta a szél, és az Aranypolgár filmes mondatai tudták megelőzni.  
  • A Titanicot összesen 14 Oscar-díjra jelölték, ám sem Kate Winslet – akinek ez volt a második jelölése -, sem Gloria Stuart nem váltotta díjra nominációját.  

Star Wars: The Last Jedi 

  • A darab négy Oscar-díj jelölést gyűjtött be 2018-ban.  
  • Az immáron Oscar-díjas, Joaquin Phoenix nemet mondott DJ szerepére, így szállt az szintén Arany Szobor birtokos, Benicio Del Toro-ra. 
  • A filmsorozat leghosszabb játékidejű filmje a maga 2 óra 32 percével.  
  • Mark Hamill mindhárom gyermeke, Nathan, Chelsea és Griffin Hamill is cameo-zik a filmben. 
  • A Star Wars: Az utolsó Jedik epizódja az Az új remény bemutatása után pontosan 40 évvel később került a mozikba. 

Mindkét darab kötelező, mindkét darab ajánlott! 

1998 –2018 

Armageddon vs Avengers: Infinity War 

Talán a legnehezebb csata a felsorolásunk közül. No persze nem azért, mert a már említett J.J. Abrams egyik remekműve mérkőzik meg minden idők egyik filmes remekművével.  
Mit lehetne még elmondani az Armageddon-ról, amit nem tudunk? Azon kívül, hogy Steve Buscemi-t, Owen Wilson-t, Michael Clarke Duncan-t, Ben Affleck-et és Bruce Willis-t láthatjuk egy filmben, egy remeknek legkevésbé sem mondható sztori köti össze őket. A romantikus űrsztori középpontjában egy olajfúró vállalkozó áll, akit maga NASA kér fel egy látszólag egyszerű feladatra: menjen fel az űrbe és fúrjon lyukat abba az aszteroidába, ami éppen szélsebesen száguld a Föld felé azért, hogy belülről felrobbanthassák azt. Ugye, kitalálni se lehetne jobbat, ahogy J. J. Abrams-nak sem ment.  
De félretéve a tényt, hogy a filmen sok minden meglátszik, ahogy főleg az is, hogy Michael Bay felelős a rendezésért. Adottak a remek színészek, a pompás főcímdal Steven Tyler előadásában, nos akkor mi a gond? Az, hogy a színészeken látszódik szinte, hogy nem értik mit keresnek ott. Talán az akkor már Oscar-díjas Ben Affleck-en és Steve Buscemi-n látszik a minimális jelenlét, ám a színészek mintha pont annyira utálnák a filmet, mint magát a tényt, hogy rábólintottak erre a káoszra. A kritikusok is utálták a filmet annyira, hogy egyszerre jelölték az Aerosmith előadásában készült I don’t want to miss a thing című dalt a legjobb betétdal Oscar-jára, és a legrosszabb dal Arany Málnájára is. Habár egyiket sem kapta meg, Willis azért bezsebelhette a kis málnáját, mint legrosszabb színész. Habár egy mínuszjellel, de kedves mosolyt csal ma is még az arcunkra az Armageddon.  
Más a helyzet az Infinity War-ral. Talán kijelenthetjük, hogy az elmúlt 20 év legjobban várt filmje volt a Bosszúállók utolsó előtti fejezete. A filmben mindenki ott volt, aki számít, és vették fel a harcot a filmvászon egyik legszimpatikusabb és legrokonszenvesebb gonosz karakterével Thanos-szal. A darab borítékolható kasszasiker lett a maga 2 milliárd dolláros bevételével, ezzel állítva fel a saját magának a folytatás átugrásra szánt lécét. Úgy érzem feleslegesen koptatnám a számat, hogy elmeséljem részletesebben a film történetét, hiszen talán alig akadna valaki – az édesanyámon kívül - aki ne látta volna a Marvel Univerzum eme darabját.   

1999- 2019 

Star Wars – Baljós árnyak vs Avengers: Endgame 

Itt valahol kifullad az ihletem és habár szeretném tisztességesen befejezni, egyik filmről sem tudok semmi olyat, amit ne tudnának már a nézők.

Ha már itt tartasz az olvasásban, ne hagyd ki ezeket a posztokat sem! 

Újgenerációs színészek, akikre érdemes odafigyelnünk! 

A nagy tízéves filmantológia I. rész

A nagy tízéves filmantológia II. rész

Zenés Harry Potter

Nicolas Cage-teszt

Dokis-kóros teszt

Keanu Reeves-teszt

 

A felnőtt korú filmipar és ékkövei - I. rész

Ez nem idevágó téma, de ezzel kell kezdenem. Über fontos! Kutatásaim során furcsa kasszasiker filmek után is  olvastam, és megdöbbenten konstatáltam a tényt, idestova 20 évvel később, miszerint a Stuart Little kisegér forgatókönyvét maga M. Night Shyamalan írta. Köszönöm a figyelmet. Most már belekezdhetünk!

Habár az idei év nem kedvezett sem a filmeknek, sem a mozipénztáraknak, mivel egy ideig még mindig a pandémia miatt fog köhögni a gazdaság minden ágazata, a streaming szolgáltatók eközben popcorn-nal a kezükben, tele hassal dőlhettek hátra és élvezhették a következmények hatásait. A Netflix 2020 végén ütötte meg 200 milliós számot a feliratkozók és az előfizetések tekintetében, így joggal mondhatjuk, hogy a tévénk lett az új mozink.   

Nem csupán egy, de 10 év távlatából is elcsodálkozhatunk, mennyit is változott a mozi-ízlés és a filmipar arca és erőviszonyai, tekintve azzal, hogy idén több kínai gyártású film is felkerült a top 10-es legtöbb bevételt hozó listájába, sőt szintet lépve kijelenthetjük, hogy idén a kínai Hi, Mom című film nem csupán 2021 idei csúcstartója a maga több, mint 800 millió dolláros bevételével, de minden idők legtöbb bevételt hozó, nem angol nyelvű filmje is egyben. 

Íme hát a lista, amire mindenki várt! Egy lista mind fölött! Egy lista kegyetlen! Nos, kegyetlenül összehasonlítja az évtized filmjeit. Vajon még ma is jegyet váltanánk rá, hogy megtekinthessük ezeket a kasszasiker filmeket? Lássuk hát az elmúlt három évtized filmjeit két kontrasztban.  

1990 - 2010 

Ghost vs Toy Story 3. 

Kitalálni se lehetett volna jobban, hogy egy egy (két- illetve) háromrészes eposszal kerüljön kontextusba az elmúlt két évtized egyik legtöbb bevételét hozó filmjei, mondom ezt bátran, hiszen – habár felsorolásból kimaradt - 2000-ben a Mission Impossible második része ült a trónon 10 év különbséggel és dicsekedhetett el a közel 550 millió dolláros bevételével a mozi iparnak.  
Ghost című filmet talán nem mindenkinek kell bemutatni, hiszen a romantikus agyagozás jelenetét mindenki az retináját kiégette. 1990 az az év, amikor nem csak a Ghost, de a Pretty Woman és a Home alone is mozikba került, mindenki tudta ki Demi Moore, az MTV-n még zenéket játszottak és létezett még a Szovjetunió is. A Jerry Zucker rendezésében készült romantikus történet Patrick Swayze-vel és a már említett, Demi Moore-ral együtt mutatják be a szerelmes pár történetét, akiket elválaszt a halál egymástól egy baleset miatt. Moore karaktere magára marad, ám nem sejti, hogy hamarosan egy furcsa médium fogja felkeresni a hitetetlen ténnyel, miszerint halott barátja a túlvilágról beszélni akar vele.  
Kétségtelen, hogy a Ghost sztorija akár dráma, akár vígjáték formában kasszasikerként kerül a mozitörténelemben, mert nyilvánvaló "mega hit" történetről van szó, aki évtizedtől függetlenül vonzza a közönséget. És ekkor még csak szót sem ejtettünk a film kiaknázatlan soundtrack-jéről, kezdve az 1955-ös Unchained Melody leporolásával, a dal pedig megjelenése után közel 35 évvel egybeforrott a filmmel, és szinte képtelenség anélkül meghallgatni, hogy ne jutna eszünkbe Demi Moore könnytől csillogó szeme.  
De mi a helyzet akkor, ha egy aranybányát folytat az alkotó, mint ahogy azt tették, idestova négyszer a Toy Story alkalmával. De itt következzék a zsebkendő helye. Hogy teljesen őszinte legyek, csupán kijelentéseket tudok mondani a filmről, mivel az első részen kívül a többit nem láttam, ellenben íme néhány felsorolás a Toy Story harmadik részével kapcsolatban (a képeket és a sztorit elnézve egyébként felül kell, hogy írjam az állításom, mert rájöttem, hogy a harmadik részt láttam, ellenben a negyediket nem, de már nem írom át őszinte soraimat): 

  • minden idők legtöbb bevételét hozó animációs filmjéről beszélünk
  • a harmadik rész összesen 4 Oscar-jelölést gereblyézett össze, köztük a legjobb forgatókönyv jelölését is 2011-ben
  • az összesen 200 millió dollárból készült mozi több, mint az ötszörösét hozta a Walt Disney konyhájára, ezzel elkerülhetetlenné téve a negyedik részt. 

De mi is olyan különleges az életre kelt bábuk sztorijában, ami szintén évektől és kortól függetlenül univerzális üzenetet hordoz a barátságról, a kitartásról és a szeretetről, amit szintén kortól és nemtől függetlenül is fel tudunk fogni és értékelni tudunk. No de, itt jön a fontos kérdés. 10 év távlatából vajon melyik film kerüljön ki győztesen? Ha idén mutatnák be őket először, melyikre váltana jegyet inkább?  

1991 –2011 

Terminator 2 vs Harry Potter és a halál ereklyéi II. 

Második részek 10 éve, második részek 30 éve és Harry Potter 20 éve, mert bemutatásának évében 2001-ben, a metszet évében az esztendő legtöbb bevételt hozó filmjeként vonult be a köztudatba. Lássuk, hogy vajon Daniel Radcliffe képes-e ringbe szállni az ex-kormányzó Arnold Schwarzenegger-rel!  
James Cameron monstrum franchise-ának második felvonásában ismét találkozhatunk a robot Arnold Schwarzenegger-rel, az anya Linda Hamilton-nal, és az egy pár felesért karrierjét a kukába dobó, ám tehetséges Edward Furlong-gal, mint John Connor. A film látványvilágában és dinamikájában a Cameron-féle káoszt testesítette meg, és korának egyik leglátványosabb filmjeként ismert. Nem beszélve a sok elismerésről, amit a mozi kapott, hiszen négy Oscar-díj jelölést is tudhat magáénak. Hogy mai fejjel is megnéznénk-e? Ne feledjük a tényt, hogy a Terminátor reneszánsza, amibe a cuki Emilia Clarke-ot is belevonták, ami azonban nem hozott akkora sikert és elismerést, mint ahogy azt elődjei tették.  
Ez kevésbé mondható el listánk második résztvevőjéről, a Harry Potter birodalomról, amiből viszont soha nem elég. Talán azon kevés franchise közé sorolható, amelyek évről évre több érdeklődőt vonzott maga köré. Ekkor persze még nem esett szó a J.K. Rowling könyveiről, amik ugyanezt a karrier ívet mutatták be, és úgy kapkodták el a könyvesboltok polcairól, mint a cukrot, így téve szupersztárrá nem csupán a történet íróját, de minden egyes szereplőt, akik kapcsolatba kerültek a Harry Potter-rel. Watson, Grint, Radcliffe de még Felton is valószínűleg egy ideig elél a jogdíjakból, amik a film után folynak be a számlájukra - már ha jó szerződést írta a Warner Brothers-szel - bár nem az én tisztem turkálni bárki pénztárcájában. Távol álljék tőlem. Inkább turkálok mindenki más pénztárcájában, és teszem fel a kérdést, inkább egy néznének meg egy filmet egy olyan fiúról, akinek meg kellett volna halni, de a körülmények ellenére túlélő válik belőle, hogy szembe szálljon a sorsával és ősellenségével, vagy inkább néznének meg egy olyat, mint a Harry Potter, ahol...várjunk csak?  

1992 - 2012 

Aladdin vs Bosszúállók 

A filmtörténelem során 1992 az olyan filmek éve, amikor tényleg volt minden a top 10-es listában: mesefilm, romantikus film, akciófilm, egy Reszkessetek betörők rész, egy Aaron Sorkin film, de még egy Lorne Michaels alkotás is.  
De kanyarodjuk vissza a lista elejére, ami egyik sem a felsoroltak közül, mivel 1992 legtöbb bevételét hozó mozija nem más, mint egy rajzfilm, a fergeteges Aladdin volt, ami az év végén, novemberben került a mozikba, és tarolta le az egész esztendős gyártást. A vidám mese a tolvaj Aladdinról szól, aki a szerencse folytán talál egy lámpást, benne a mindenható Ginny-nel, aki segít a fiúnak meghódítani szerelmét, Jázmint, ám mindezek alatt és a kívánságok által egyre távolabb kerül önmagától Aladdin, és veszélybe kerül mindaz, amiért oly sokat kívánt. Neked mi a szíved vágya? Vajon boldogabb lennél, ha valóra válna?  
Valamikor 20 évvel később ugyanezt a kérdést teszi fel magának Thanos, a Marvel univerzumban, aki nagy valószínűséggel csak egy erős bólogatással válaszolna. A Bosszúállók testesíti meg a modern mozi élmény entitását és kérdőjelez meg mindent, amit a hagyományos filmekről tudtunk. Szuperhősökkel is lehet mélyenszántó üzenetet átadni a nagyérdeműnek, még ha az robbantásokba, ember feletti képességekbe, nagy zöld emberekbe és sok-sok latexruhába van csomagolva.  
Jon Favreau – akit én a Jóbarátokból ismerek, hiszen ő volt Pete, Monica milliárdos barátja egy rövid ideig – 2006-ban nem is sejtette, hogy mekkorát fog dobni azzal, hogy ismét előszedi a Marvelt. No, nem azért volt ez akkora ötlet, mert hozzányúlt, hanem azért, mert sokkal nagyobb dologban gondolkozott, mint annak elődjei a Hulk (volt, minimum két próbálkozás), a Fantasztikus négyes (talán ezt annyiban is hagyhattuk volna, de most megint csinálnak belőle egy harmadik verziót) és a Pókember alkotói, akik lekorlátozták a történetet egy, központi karakterre. Favreau középső ujjat mutatva vezette be a Vasember-t, élén a megbicsaklott karriert leíró Robert Downey Jr.-ral, és vitték sikerre nem csak a filmet, de az egész Marvelt.  
De itt merül fel a kérdés: a maga nemében, mindkét alkotás korszakalkotó volt, de vajon ma is ugyanakkora sikerük lenne, mint bemutatásuk évében? A válasz egyértelmű igen, könnyű kérdés 

1993 – 2013 

Jurassic Park vs Frozen 

Nehéz ügy. Nagyon, nagyon nehéz ügy. Nézzük meg először a paramétereket! A Jurassic Park teljesen új irányba nevelte az 1990-es évek ifjait, akik dínókat akartak klónozni, majd a Frozen, aki ugyanezeket az ifjakból lett apukákat tört be, akik a kislányaik haját fonták be, és öltöztek Elsa kosztümbe csak azért, hogy gyermekeik arcára mosolyt csaljanak.  
Spielberg hatalmasat robbantott és kaszált a Jurassic Park-kal, hiszen 1997-ig ez volt minden idők legtöbb bevételét hozó mozifilmje. Nem csak a sztorijában és a kornak megfelelő látványvilágában alkotott újat, olyannyira, hogy 30 év után is szépen muzsikálnak a franchise folytatásai, hiszen a Jurassic World folytatása, ezzel a filmsorozat hatodik része is mozikba kerül, a tervek szerint 2022 júniusában.  
Spielberg nem aprózta el a dínó mesét, hiszen nagyon akart imponálni a közönségnek, pont ezért imádjuk annyira, hogy a Frozen-nek még csak esze ágában sem volt hasonló törekvése. Kevés történet jár be olyan kalandos utat, mint amit a Frozen járt be a Disney-nél. Az eredeti ötlet a történetről és a jéghercegnőről még az 1940-es években pattant ki az alkotók fejéből. A tényleges munkálatokat azonban csak majdnem 50 évvel később kezdte el a filmgyártó, hiszen az 1990-es években szinte a reneszánszát élte a Disney, így Glen Keane-nel kezdtek el dolgozni 2002-ben. A sors érdekessége, hogy Keane végül dobta a projektet, hogy a nevét adja egy másik projektnek, ami nem volt más, mint az Aranyhaj és a nagy gubanc. 2010-ben a Snow Queen néven futó projektet “kivitelezési rémálomnak” írták le, ám 2013-ra sikerült minden idők legsikeresebb filmjévé kinőnie magát. A Frozen minden idők ötödik legtöbb pénzt hozó filmje lett a maga 1,2 milliárd dolláros bevételével. Az Oscar-, Bafta-, és Golden Globe-díjak és jelölések mellett két Grammy-díjat is beválthatott a főcím zenéjéért, a Let it Go-ért cserébe.  
De mit is mondhatunk el a dínókon és jégkirálylányokon túl? Ha tehetnétek, melyik filmet néznétek meg újra, életetekben először?   

1994 – 2014 

Forrest Gump / Lion King vs Transformers: Age of Extinction 

A felsorolásunk közül talán ez az a “páros”, ahol egyértelműen kijelenthetjük ki a győztes, no de ne szaladjunk ennyire előre! Nem én leszek az a személy, aki elveszi az esélyt és a méltóságot a nyilvánvaló vesztestől. És már csak azért sem egy szokványos összehasonlítás, mert 1994-ből két film is a terítéken van, amiről igencsak érdemes beszélni. Az egyikük az ártatlannak tűnő, ám mélyenszántó történet egy fiúról, aki megtanul futni, nem csak fizikai, de átvitt értelemben is, a másik pedig az Az oroszlánkirály. Van ennél jobb kerek-e világon? Tehát két szuperprodukció küzd ebben a mindent eldöntő körben Mark Wahlberg ellen, akiről nem értjük mit keres itt, ahogy Stanley Tucci, de még Kelsey Grammar láttán is csak vakargatjuk a fejünket, mit keres ebben Michael Bay káoszában? De van az a pénz, tartja a mondás, hiszen 2014 legtöbb bevételét hozó mozija lett a Transformers 82-dik része, ám a kritikusok szétcincálták a darabot, nem beszélve a 7 Arany Málna-jelölésről, amit a film összegyűjtött. Essünk is neki!  
Forrest Gump Robert Zemeckis rendező magnum opusa, hiszen Eric Roth, ötszörös Oscar-díjra jelölt forgatókönyvét játszi könnyedséggel vitte vászonra, nem feledve a tényt, hogy a sztori Winston Groom azonos című regényén alapszik. Habár a könyv és a film története között szignifikáns eltérések vannak, mint például, hogy Forrest Gump a könyv szerint Savant - szindrómával él, a filmben erről még csak említést sem tesznek, ám kiemelik a szereplő alacsony IQ szintjét, aminek ellenére beszél nagy bölcsességgel és tapasztalattal mindarról, amit átélt és ami mögötte van. Gump saját életét narrálja a történet során, miközben érinti a vietnámi háborút, a ping-pong-ot, az egyetemi futballt és Mark Twain-t is. Nagyon nehéz behatárolni, milyen zsánerben is íródott és készült a Forrest Gump, de leginkább a dráma írja le jól, milyen hangulatban is zajlik a film játékideje, ellenben a darab utóhatásait senki sem vonja kétségbe, hiszen az egyik legtöbbet emlegetett filmmé nőtte ki magát az elmúlt 30 évben.  
Ahogy azt tette kortársa, a Lion King is, amitől minden felnőtt és gyerek libabőrös lesz, és talán az egyik legmeghatározóbb mozi élményként is számon tartható, ha valaki a premier napján ott ülhetett a közönség soraiban. Az egyszerre aranyos és szívet melengető sztori az ifjú Szimbáról szól, az oroszlánkölyökről, aki önkéntes száműzetésbe vonul, egy olyan tettért, amit el sem követett, ám meggyőzik az ellenkezőjéről. Szimba felnőtté válik és rájön, hogy kiben bízhat igazán egy vadak uralta, gonosz világban. A jó és a rossz harcát festi alá Hans Zimmer zenéje, amiért nem csak ő, de Elton John és Tim Rice is a magasba emelhette az Akadémia Arany Szobrát a legjobb filmzene, illetve a legjobb filmbetétdal nyomán. Emellett pedig még egy rakat díjat, kritikai sikert és anyagi rekordot jelentett, hiszen több, mint egy milliárd dollárt hozott a Disney konyhájára, nem beszélve arról, hogy 55 millió VHS kazettát adtak el belőle bemutatását követően.  
Van még értelme beszélni a Transformers-ről? Talán igyekezzünk is gyorsan elfelejteni. 

A beavatási eskü - (mondhatni) HBO ajánló

Talán semmi nem ír olyan beteges, hihetetlen és elképesztő sztorit, mint az élet, beleértve Chuck Palahniuk-ot és Stephen King-et. Olyan történetet, amin napokig rágódsz és képtelen vagy felfogni, hogy ez tényleg igaz.

 

A napokban került a hírekbe is, hogy a korábban a Smallville-ban is szereplő színésznő, Allison Mack szeptemberben kezdi meg börtönbüntetését, amiért kulcsszerepe volt egy hírhedt szektában, ami a látszat ellenére szexrabszolgákat közvetített és szervezett be, valamint hierarchia szerint kényszermunkára kötelezte a szekta tagjait zsarolás által. Olyan szupersztárokat környékezett meg, mint szereplőtársa Kristin Kreuk, Kelly Clarkson és Emma Watson. Ám ez még csak a jéghegy csúcsa! Mack mellett Keith Raniere, Lauren Salzman és anyja, Nancy Salzman is társtettesként került bíróság elé az elmúlt években, amikor kiderült a szervezet valódi tevékenysége. No de ne szaladjunk ennyire előre.

A beavatási eskü című - Tiger King-hez hasonlóan "véletlenül" leforgatott - dokumentumfilm a szekta létét, annak bizarr aspektusait és leegyszerűsítve, a nőgyülölet miatt vallást alapító, végtelenül manipulatív Raniere személyét mutatja be. Míg a dokumentumfilm ártatlan szándékkal indult, hiszen csupán a zseninek és tudósnak tartott alapító mindennapjait akarta bemutatni, a forgatás közben mélyebb és mélyebb rétegeket hámozott le az NXIVM nevű szervezet működésével kapcsolatban, aminek a végén csupán egy teljesen rothadó és gusztustalan MLM rendszerre épülő szélhámosság maradt, ami miatt leginkább azt kívánjuk a szívünk mélyén, hogy halt volna már ki az emberiség. Hogy képes szinte évtizedeken keresztül mind a közvéleményt és a körülötte lévő embereket mesterien befolyásolni egy pszichopata jellemzőkkel rendelkező “csodabogár”, aki az IQ hányadosa miatt még a Guinness Rekordok könyvébe is bekerült?  

A szekta

Az 1998 óta működött szervezet egyfajta sikerprogramot és önfejlesztéssel kapcsolatos tréningeket kidolgozva és népszerűsítve került a középpontba, ami azt ígérte, minden problémánk egy csapásra megoldódik, ha a módszerük szerint kezdünk el élni és szemlélni a világot. Raniere Nancy Salzmannal, az elismert, ám végtelenül unszimpatikus hipnoterapeutával és neurolingvisztika szakértővel együtt dolgozták ki a hálózat és a rendszer alapjait, ami aztán MLM rendszerként működött a későbbiekben. A sorozat remekül körbe járja a Raniere személyét övező mítoszt, miszerint a férfi - habár ez a kifejezés sajnos cseppet sem méltó hozzá - egy igazi úttörő coach, majd kezdi el lassan megmutatni a szektavezető egyre durvább és durvább megnyilatkozásait. A történet remekül mutatja be, ahogy a korábbi szektatagok és az érintettek is min mentek keresztül, és milyen ára volt annak, hogy az NXIVM tagjaiként éltek szinte évekig, hogyan vezette és zsarolta meg őket Raniere, anélkül, hogy a történetben bármelyik szereplőt is áldozatnak titulálnák a filmben, nem feledve a tényt, hogy maguk a készítők a túlélők. 

Az ember, akiről mindenki azt hitte, hogy őszinte

Sarah Edmondson, színésznő, az NXIVM szekta korábbi tagja és a dokumentumfilm egyik kulcsalakja, aki közeli kapcsolatot ápolt mind Mack-kel, mind Raniere-vel, néhol humorosan felfogva, néhol pedig könnyek között mesél arról az időszakról, amit a szervezet égisze alatt töltött. Edmondson a szervezet MLM hierarchiáján belül egész magas szintre jutott, ám idővel később kezdte átlátni, hogy mindaz, amit addig normálisnak hitt egy rothadó szervezet jéghegyének a csúcsa csupán. A színésznő úgy fogalmazott, hogy miután elérkezett a felügyelői szintjéhez - az NXIVM-en belüli hierarchia egyik legmagasabb szintje - úgy érezte, hogy a szervezet sokkal fontosabb, minthogy folytassa a színészi karrierjét, amiről oly sokat álmodozott. 
Mark Vincente, a sikeres rendező, aki éveken át filmezte Raniere-t és a szervezetet, annak érdekében, hogy bemutassa mennyire nem rendellenes az NXIVM működése annak ellenére, hogy a legtöbb pletyka ennek az ellenkezőjét állította, teljes joggal. Hogy egy nap, közös munkájukat egyetemeken oktathassák, amiért jobbá tették a világot. A teljes beetetést követően a rendező és Raniere jó barátokká váltak, és ezért sokat meg is osztottak egymással. Vincente síró szemekkel mesél a kamera előtt arról, hogy milyen érzés is az, amikor azt hiszed őszinte lehetsz valakivel, és ezért mindent meg is osztasz vele, majd később kiderül, hogy az az ember, akiről azt hitted a legjobb barátod, igazából soha nem is létezett. Ahogy a rendező visszaemlékezett, az első beszélgetése a vezetővel majdnem öt óráig tartott, és a lehető legtöbbet megosztotta vele önmagáról és a hátteréről.  
Később megismerkedünk Bonnie Piesse, színésznő/énekesnővel, aki korábban olyan Star Wars filmekben tűnt fel, mint a Sithek Bosszúja vagy az A klónok támadása, és aki nem mellesleg Vincente felesége. A történet legérdekesebb pillanata az, amikor Vincente maga mesél arról, ahogy lassan beleszeretett Piesse-be, és hogy ő maga szervezte be, hátsó szándék nélkül az NXIVM szervezetbe annak érdekében, hogy ne adja fel énekesi karrierjét.  

A sorozat többnyire a három szereplő narrálásában meséli el azt a hullámvasutat, amit az NXIVM falai között megtapasztaltak, tele manipulációval, perverzióval, gyilkossággal és bűnhődéssel. A túlélők és a szervezet kapcsolata mintha egy tökéletes lenyomata lenne egy olyan abúzus kapcsolatnak, ahol a férfi próbál dominálni, a nő pedig aláveti magát az irányításnak és a kontrollnak. Az egyik legékesebb példája ennek az, ahogy Bonnie Piesse meséli el, ahogy Mack-kel, aki akkora csonttá és bőrré fogyva sétált vele, kérte, hogy egyen, mert látnia kell, hogy egy problémával áll szemben. Mack nemes egyszerűséggel közölte Piesse-nek, hogy Raniere számolja a kalóriáit, és ameddig van menstruációja, nem lehet probléma. Mack örök fogadalmat tett a szektavezér számára, ami lehetővé teszi, hogy Raniere teljes kontrollt szerezzen a színésznő élete felett, aminek önként vetette alá magát. És hogy lássuk mennyire beteges dolgok is történtek az NXIVM-en belül, ennek tanúbizonyságául Mack egy hasára erősített láncot hordott, hogy ezzel is szimbolizálja a Raniere-nek tett alávetettségét. Ami pedig még ijesztőbb, hogy Piesse még ennek ellenére sem látta a nyilvánvalót, és egy már kilépett NXIVM tag segített neki az iránymutatásban.  

Hogyan tovább?

A dokumentumfilm előrehaladtával egyre mélyebb és mélyebb szinteket érünk el az emberség szempontjából, az pedig, ahogy a szereplők, főleg a nők természetesnek vették a mindennapos megaláztatást, a zaklatást és mellőzöttséget, ami osztályrészükként jutott, még inkább teszi felkavaróvá a narratívát.  
A dokumentumfilm főként Vincente videonaplóiból, rögzített telefonhívásaiból és visszaemlékezéseiből táplálkozik, ám ami még ennél is hátborzongatóbbá teszi az anyagot, hogy Vincente őszintén hitt Raniere jó szándékában, és abban, hogy egy őszinte ember. Ezért is tartott olyan sokáig a felismerés a szektavezető igazi kilétével kapcsolatban, mert olyan nehéz volt róla elhinni az ellenkezőjét, jobban mondva az igazságot.  
Hogy őszinte legyek elég nehéz megérteni mennyire komplex módon is működött a szervezet, és mennyire egyszerű módon próbálták természetessé tenni a hétköznapi emberek számára aberráltnak mondható dolgokat, minthogy szájon csókoljak mindenkit, akivel találkozom, vagy hogy beleégessék a bőrömbe Allison Mack és Keith Raniere egyesített monogramját egy életre. Merthogy ezt tették Edmondson-nal is, aki a folyamatos manipuláció és befolyásolás miatt hagyta magát alávetni a borzalmas procedúrának, mondván, ha nem teszi meg, beszarinak fogják titulálni.  
Amikor már azt hinnénk nincs több, Tiger King-szerű módon jön az újabb és újabb szar a nyakunkba, hogy Mack a szende mosolya ellenére egy szadista, hogy a hierarchikus felépítés a szolgák toborzása miatt alakult ki, és hogy szó sem volt a világot jobbá tevő tervekről, hiszen a fő cél a szexkereskedelem és a kényszermunka kiépítése volt az NXIVM-en belül, amit bebugyoláltak egy vonzónak mondott csomagolásba.  
Hasonló, megdöbbentő és néhol már-már hihetetlen történések közepette jutunk el a végkifejletig, amikor is végre, az akkor már szökevény bűnöző Raniere-it letartóztatják Mexikóban, ám felmerül a kérdés a pár perc ugrándozás és öröm után, miután elkapták a szekta vezetőjét: vajon ez elegendő elégtétel-e azért, amit Raniere okozott oly sok nőnek? Vajon az, hogy 120 év letöltendő börtönbüntetést szabott ki rá az amerikai büntetőbíróság, hoz bármilyen megnyugvást vagy gyógyírt az egy életre megnyomorított emberek számára? Hogy juthat valaki ideáig? Vajon megtudjuk-e valaha is mi történt pontosan Gina Hutcherson-nal és Kristin Snyder-rel 

Habár sok kérdésre nem kapunk pontos választ a kilenc részes dokumentumsorozat során, és még csak a fele témakört sem érintettem az írásom során, amit a műsor pedzeget, elgondolkozhatunk azon, hogy vajon ki is ülhet mellettünk a buszon, ki állhat sorban előttünk vagy mögöttünk a sorban, és vajon milyen, be nem gyógyult sebeket hordozhatnak magukban ezek az emberek. A történet sértettjei, hol névvel, hol arc és név nélkül vallanak arról, mekkora traumát is jelentett számukra az NXIVM, a legszörnyűbb pedig nemcsak, hogy önmagukat hibáztatják döntéseikért, hanem hogy mindezeknek a történéseknek önként és teljes beleegyezéssel vetették alá magukat, annak ellenére, hogy a következményekkel nem számoltak. Érdekesség, hogy Raniere még a Dalai Lámát is megkörnyékezte annak reményében, hogy nemcsak, hogy elismerően vélekedik az NXIVM szervezetről, hanem hogy egy közös projekt keretein belül együtt is dolgozhatnak, valamint szinte könnyek között esedezett neki, hogy bocsásson meg, amiért olyan sok hazugságot összehordanak az NXIVM-ről, ám a szellemi vezető mosoly közepette válaszolt csupán annyit:  
Ha valami a szép külső alatt valami rothadó dolog lapul, akkor az nem helyes.   

A sorozat megtekinthető az HBO Go kínálatában. 

Újgenerációs színészek, akikre érdemes odafigyelni

Akármennyire bámulom a naptáramat, és bár a 27. 28. életévemmel 72-nek érzem magam, be kell, hogy valljam a matek soha nem volt az erősségem.

Hiába vagyok egyetemi hallgató, hiába van teljes munkaidős állásom mellette, a számolás mindig elképeszt. 2021-et írunk, és lassan egy ütött-kopott kalkulátorral kell kiszámolnom, hány éves is a fiatalabb testvérem, mert egyszerűen nem térek napirendre. Villámcsapásként ér a felismerés, hogy 1998 nem három évvel ezelőtt volt. Így kénytelen vagyok azzal a szánalmas ténnyel szembenézni, miszerint lehet, hogy kissé elkéstem a világmegváltó terveimmel, és már számomra nincs arra remény, hogy hőlégballonról integessek vissza mindenkinek, de azzal vígasztalom magam, hogy JLo is 30 volt, amikor befutott, és Tina Turner is képes volt a negyedik X-en túl újrakezdeni az életét, így talán nekem is egyszer osztályrészül juthat az a siker és elégedettség, amit nekik is sikerült megtapasztalniuk karrierjük során. Íme néhány színésznő, akik emlékeztetnek a korodra, és mellette piszkosul tehetségesek!  

Anya Taylor-Joy 

A színésznő, aki miatt megvettem egy parfümöt

Forrás: Vanity Fair/ Ryan McGinley 

Születési év: 1996 

Kétség sem fér hozzá, hogy a felsorolás első szereplője talán a legkiemelkedőbb a szubjektív listán látható színészek közül. Az brit-argentin színésznő csupán 24 éves, ám karrierje során olyan nevek mellett láthattuk, mint James McAvoy vagy Billy Nighy. Robert Eggers sajátos hangvételű horrorjának, a The Vvitch című film főszereplőjeként robbant be a köztudatba (amellyel páran vitatkoznak velem egy bizonyos YouTube video alatt, ám a több, mint 1 ezer kedvelés, amely a kommentemre érkezett megerősíti a feltevésem), később pedig a M. Night Shyamalan rendezésében, a Split-ben láthattuk viszont, mint kétségbeesett lány, később a Jane Austen regényéből adaptált Emma főszerepében tekintett vissza ránk a vászonról, 2020-ra pedig a Walter Tevis 1983-as regényén alapuló, az egészen rendkívüli, a The Queen’s Gambit című film főszereplőjeként láthattuk viszont hosszú szőke helyett, rövid vörös hajjal. A minisorozat nem csak, hogy óriási siker lett, mérhetően befolyásolta is a sakk iránti közérdeklődést, hiszen a sorozat kapcsán a főszereplő Taylor-Joy a Netflix égisze alatt beszélgetett a sakk rejtelmeiről magával, a 15 évesen sakknagymester rangot elérő Polgár Judittal.  
Taylor-Joy teljesítményéért cserébe két Golden Globe - jelölést is begyűjthetett, mint Beth Harmon és mint Emma Woodhouse is, ám nem volt könnyű feladata, hiszen olyan színészekkel szemben kellett volna győzedelmeskednie, mint Nicole Kidman, Cate Blanchett, Shira Haas, Michelle Pfeiffer vagy örök kedvencünk, Rosamund Pike. Habár ez nem helyénvaló kijelentés, de szívem legnagyobb örömére legutóbbi győzedelmeskedett. 

Margaret Qualley 

A színésznő, aki miatt a felmondásom napján egy olyan dalt üvöltettem a kocsimban, amit nem is ismertem előtte

Születési év: 1994 

Idestova két éve, hogy egy Kenzo reklámfilm (amely Spike Jonze keze munkáját dicséri) kapcsán figyeltem fel egy barna hajú lányra, aki zöld ruhában bolondul meg a kamera előtt és táncolja magát az őrület szélére egy csodálatos operaház falai között. Körülbelül ezzel megegyező idő, vagyis két év kellett ahhoz, hogy rájöjjek a színésznő, akit néztem, nem más, mint különleges arcú, Margaret Qualley, aki Christopher Walken-t is (igen, ez is Spike Jonze munkája, de szerintem korábban ezt biztos, hogy mondtam) megszégyenítő módon teszi magáévá a képernyőt. A napokban pedig villámcsapásként ért a felismerés, miszerint az édesanyja a szintén színészelőkelőség, Andie MacDowell. A fiatal színésznőt nemrégiben láthattuk Tarantino pazar rendezése kapcsán, a Volt egyszer egy Hollywood című filmben a két veterán, Brad Pitt és Leonardo DiCaprio oldalán. Pár éve a két madár, Ryan Gosling és Russell Crowe mellett tűnt fel a fenomenális Shane Black-moziban, a Nice Guys-ban, mint az egyik kulcsszereplőt játszó karakter, Amelia. Emellett Qualley cseppet sem lazsál, hiszen a Fosse/Verdon (ami már Rockwell és Williams miatt is megér egy misét) kapcsán begyűjthetett egy Emmy-jelölést is a néhai táncos Ann Reinking megformálásáért, illetve idő közben egy videojátékban, a Death Stranding-ben is viszont hallhatjuk a hangját, mivel Mama karakterét ő szólaltatja meg. 

Florence Pugh  

A színésznő, aki miatt elkészítettem életem első pásztorpitéjét

Születési év: 1996  

Az egész Florence Pugh-mániám valahol ott kezdődött, amikor a Vogue magazin behívta egy videó erejéig a színésznőt, hogy egy csomó angol kaját zabáljon, és olyan méltósággal egye le a méregdrága ruháját, ahogy azt nem minden színésznő vagy művész tette volna meg. Pugh immáron Oscar-jelölt színésznőként ismert, és olyan filmekben tett tanúbizonyságot tehetségéről, mint a hátborzongató Ari Aster-féle Midsomar, a könnyed Fighting with my Family vagy a Greta Gerwig-féle Little Women, amiért nem csak az Akadémia, de BAFTA díjra is jelölték. Arra, hogy viszont találkozzunk Pugh-val nem kell sokat várnunk, hiszen Scarlett Johansson mellett fog brillírozni a Marvel Univerzum legújabb felvonásában, a Magyarországon forgatott Black Widow-ban, illetve az Olivia Wilde rendezésében készülő thrillerben, a Don’t worry Darling-ban is láthatjuk a színészkedésbe belekóstoló Harry Styles, Gemma Chan és Chris Pine oldalán a színésznőt. Ám a színésznő két forgatás között sem tétlenkedik, hiszen egy kisebb énekesi karriert is tudhat magáénak. A 2010-es évek közepén YouTube csatornájára töltötte fel videóit, ahol főleg más előadók dalait adta elő, illetve testvérével közösen adták ki az idei évben egyik kislemezüket is, a Midnight-ot.  

Maria Bakalova  

Akire egyszer azt mondták, hogy hasonlítok

Születési év: 1996 

Kevés karrier kezdődik olyan mesébe illő módon, mint Maria Bakalova-é. A frissen végzett drámaszakos Bakalova pár rövidfilmmel és kisjátékfilmmel a háta mögött küldte el a zseni Sacha Baron Cohen számára bemutatkozó videóját Tutar szerepére. A bolgár színésznő azonnal zöld utat kapott a filmhez, hiszen remekül bizonyította rátermettségét és improvizációs képességeit, ami talán nem is fejezi ki mennyire helyt állt Cohen mellett a Borat folytatásában. A film kritikai sikert ért el, nem mellesleg egy csomó jelölést bezsebelhetett, köztük egy Oscar-jelölést a legjobb színésznő Maria Bakalova teljesítményéért cserébe, így ő az első bolgár színésznő, akit erre a díjra jelöltek, nem beszélve a hírhedt jelenetről Rudy Giuliani-val, aki viszont egy kevésbé grandiózus Arany Málna-díjat gyűjthetett be szerepléséért.  
Bakalova viszont Tutar szerepe után sem lustálkodik, hiszen hamarosan Judd Appatow vígjátékában láthatjuk viszont, a The Bubble-ban Karen Gillan, David Duchovny és Pedro Pascal oldalán, valamint Pete Davidson-nal együtt fog szerepelni a forgatás alatt lévő Bodies, Bodies, Bodies című thriller-ben.  

Zendaya  

Aki miatt elkezdtem érdeklődni a minisorozatok iránt

Születési év: 1996 

Kevés olyan színész van, aki egyhamar képes kinőni a Nickelodeon lábnyomát, és a sajátja sokkal nagyobb nyomot hagy, mint azt első látásra gondolnánk. Zendaya-ban egyesül minden, amit a ma színészében izgalmasnak tartunk. Több zsánerben is kipróbálta magát, legyen az szuperhős film vagy dráma, Zendaya olyan mélységeket volt képes mutatni, amelyeket nem minden tinisztárban találunk meg. Fő példája ennek a pazar Euphoria című sorozat, amelyet az HBO égisze alatt mutattak be 2019 nyarán. Rue története nemcsak a remek cinematográfiában merül ki, amit hazánk szülöttjének, Rév Marcell-nek köszönhetünk, hanem a remek és dinamikus sztoriban, a színészi játékban és a rendezésben is. Érdekesség, hogy Rév Marcell később a Malcolm and Marie során is együtt dolgozhatott a remek Zendaya-val.  
A színésznő amellett, hogy zenei karrierje is szépen ível felfelé, elmondhatja magáról, hogy a legfiatalabb Emmy-győztesként emelhette magasba a szobrot a tavalyi átadón. A sok siker ellenére a még mindig csak 24 éves Zendaya remek zenei karriert is a háta mögött tudhat, hiszen nemcsak, hogy saját albuma jelent meg pár évvel ezelőtt, de izgatottan várjuk a Dune című film mozikba kerülését, amiért Hans Zimmer volt képes nemet mondani Christopher Nolan-nek, illetve a legújabb Spiderman filmben láthatjuk ismét, immáron párja (ha hihetünk a pletykáknak) Tom Holland oldalán. Akárhogy is, egy dolog van, amit ezeknél is jobban várunk: az Euphoria második évadát. 

2002 kevésbé felkavaró filmjei

Habár temérdek jó film termett a 2002-es évben, mint például a Jelek, a Jégkorszak, a Különvélemény vagy az Egy veszedelmes elme vallomásai, az alábbi listában nem ezekről lesz szó. Ha összegezni kellene a 2002-es évet, nem lehetne anélkül megtenni, hogy ne helyeznénk ezt az esztendőt egy bizonyos kontextusba. Tehát, lássuk csak!  

  • 2002 az év, amikor a Big Brother első évada elrajtolt a TV2 műsorán. 
  • Kertész Imre irodalmi Nobel-díjat kap. 
  • Billie Eilish betölti az első életévét. 
  • Az Arrested Development előmunkálatai elkezdődnek Ron Howard irodájában.
  • Michelle Branch még híres énekesnőnek számít. 
  • Feloszlik az NSYNC. 
  • Eminem megkapja élete első zenei Oscar-díját a brutálisan sikeres 8 mérföldért cserébe. 

Persze, a listát napestig folytathatnánk, amiben górcső alá vesszük az aktuálpolitikai, társadalmi és gazdasági eseményeket, amelyek 2002-ben történtek, ám nem szeretném senki idejét vesztegetni, így az alábbi filmeket listáztam be nem ABC sorrend szerint, amelyek felhívják a figyelmünket arra, miért is érdemes egy 19 éve készült filmnek újra esélyt adni, avagy bizalmat szavazni. Vagy sem. Íme néhány jó és néhány rossz film 2002-ből!  

Kapj el, ha tudsz 

Ha rangsorolni kellene a valaha elkészült önéletrajzi filmeket, bármilyen témát is dolgozzon fel, a soron következő darab biztosan dobogós helyen végezne. A film nem csak azért is különleges, mert közel 20 év volt szükséges a kivitelezéséhez, de azért is, mert az 1980-ban publikált, azonos című regényen alapszik, amit nem más írt, mint Frank Abignale Jr.. Ha még így sem ismerős segítek egy kicsit: a film jogait Steven Spielberg vásárolta meg még az 1990-es évek elején, az évtized során pedig olyan rendezők neve merült fel a projekt kapcsán, mint David Fincher, Cameron Crowe, vagy Gore Verbinski. Ám Spielberg, elmerülve a film munkálataiban úgy döntött, hogy ő maga rendezi meg a darabot, ezzel kosarat adva az Egy gésa emlékiratai direktori székének. A film kapcsán különböző szerepekre olyan színészek nevei merültek fel, mint Chloe Sevigny, James Gandolfini és Ed Harris. Később a szerepek Leonardo DiCaprio-ra, Christopher Walken-re, Tom Hanks-re és az akkor még kezdő Amy Adams-re szálltak, és így születhetett meg 2002 decemberére a Kapj el, ha tudsz című krimi-dráma, ami egy hihetetlen sztorit tár elénk.  
Az alig 19 éves Abignale szülei válása után elszökik otthonról, majd sikeresen behazudozza magát a PanAm légitársasághoz, akik hihetetlen módon pilótaként szerződtetik, minden előképzettség nélkül, majd sikeres doktorként praktizál Louisiana államban, szintén bármilyen képzettség hiányában. Habár sikert sikerre halmoz, a csalás hamar feltűnik az FBI-nak, és üldözőbe veszik Abignale-t, ám a kérdés ott lebeg a szemünk előtt: vajon sikerül-e meglógnia a fiatal srácnak?  
Kiknek ajánlható: Azoknak, akik tudják, hogy minden elérhető az életben, ha az ember nagyon akarja, valamint azoknak, akik szeretnének Tom Hanks szájából egy közepesen jóra sikeredett viccet hallani.  

Pánikszoba 

Az ún. "home invasion" stílusú filmeket lehet nagyon flegma vagy nagyon is vonzó stílusban bemutatni a nagyérdemű számára. A 2002-es Pánikszoba márpedig több szempontból is piros pontot érdemel. A Harcosok klubját követően készítette el az említett filmet a többszörös Oscar-jelölt, és kétszeres MTV Video Music Awards győztes rendező, David Fincher, a főszerepekben pedig Jodie Foster-t, Kristen Stewart-ot, Forest Whitaker-t, és Fincher egyik kedvenc színészét, Jared Leto-t láthatjuk. A rendező szakértője a pszichológiai thrillereknek, ebből pedig a Pánikszoba című alkotás kicsit sem lóg ki a sorból.  
A frissen elvált Meg, és lánya Sarah frissen költözik be új, new york-i lakásukba, ami korábban egy milliárdos birtokában volt, nem mellesleg egy úgynevezett pánikszobát építtetett, hogy védje vagyontárgyait, emellett a kor legmodernebb kamerarendszerével szerelték fel a házat, hogy távol tartsa az illetékteleneket. Míg anya és lánya aludni tér, az alkalmat kihasználva betörők törnek be, addig ismeretlen ok miatt, a riadt Meg és Sarah pedig a legkézenfekvőbb megoldásként elbarikádozzák magukat a lakás pánikszobájában. A kérdés pedig a nézőben azonnal megfogalmazódik: vajon sikerül megmenekülniük a betörők és a pánikszoba fogságából?  
A pazar színészi alakítások mellett Howard Shore izgalmas zenéje és a jellegzetes Fincher-féle kameramozgások teszik izgalmassá az egyszerűnek tűnő történetet, nem mellesleg a történet dinamikája és morális mondanivalója is kiemeli a silány alkotások közül a Pánikszobát.  
A film kritikai és anyagi sikerként él az utókor emlékezetében, ráadásul a mai filmipar egyik legizgalmasabb színésznőjét, Kristen Stewart-ot láthatjuk alig 11 évesen játszani a legendás Jodie Foster mellett.  

Bazi nagy görög lagzi 

Nia Vardalos karrierjét tehetsége mellett talán még egy dolog segítette igazán, ugyanaz, ami megkülönbözteti a drámát a komédiától: az időzítés. A kanadai színésznő/rendező élete legnagyobb művét tette le az asztalra 2002-ben a Bazi nagy görög lagzi formájában, hiszen hihetetlenül szórakoztató módon tálalta a szerencsétlen hősnőt, aki próbálja megtalálni az igazit, majd amikor úgy tűnik megtalálta a Nagy Őt, nincs más választása, mint hogy bemutassa választottját népes görög családjának, akiknek legnagyobb hibájuk és vonzerejük annyi, hogy önmagukat adják.  
A film több rekordot is felállított, hiszen a Bazi nagy görög lagzi minden idők legtöbb bevételét hozó romantikus komédiája a maga összegereblyézett 368 millió dollárjával, nem mellesleg Vardalos a létező összes bőrt lehúzta a sikersztoriról, hiszen a történet nyomán készült egy rövid életű tévésorozat is, egy csendes második rész a Bazi nagy görög lagzi 2 címmel. Arról pedig még nem is esett szó, hogy maga Rita Wilson és Tom Hanks produceri munkáját dicséri a film, 2003-ban pedig egy tucat díjra jelölték a filmet, köztük Golden Globe-díjra is, mint legjobb musical vagy vígjáték kategóriában, magát Vardalos-t pedig Oscar-díjra a legjobb eredeti forgatókönyv nyomán.  

Igby goes down 

Az érdekes történetben egy felső-közép osztálybeli, diszfunkcionális család életébe tekinthetünk bele, aminek a középpontjában a lázadó Igby áll, akinek egyetlen célja, hogy kitörjön a családi kötelék közül. A filmet nagyon nehéz megemészteni, így nem is akarok több spoiler-t vagy poént lelőlni a filmmel kapcsolatban, így inkább egy kedvcsinálás a fő célom, hiszen a legjobb érzés, ha úgy nézünk meg egy filmet, ha semmilyen előzetes információnk nincs arról. (Ahogy én is tettem az Aranypolgár és az Interstellar esetében.)  
Habár az Igby goes down bemutatásakor nem aratott anyagi sikert, a kritikai elismerés nem maradt el, kezdve a parádés szereposztással, hiszen Hollywood nagyágyúi köszönnek vissza a képernyőről, olyanok, mint Susan Sarandon, Jeff Goldblum, Claire Danes, Bill Pullman és Jared HarrisIgby szerepében a pazar Kieran Culkin köszön vissza ránk, akit nem győzök égig magasztalni, hiszen az immáron több évtizede tartó karrierje során levetkőzte magáról a “Macaulay Culkin testvére” cimkét, hiszen nemrégiben a Fargo című sorozatban, illetve az HBO saját gyártású fekete komédiájában a Succession című show-ban is képtelenek vagyunk levenni róla a szemünket.  
Az Igby goes down során mind Kieran Culkin, mind Susan Sarandon egy-egy Golden Globe-jelölést gyűjthettek be.  

Hullámhegy 

Valamikor 2020 augusztusát írhattunk, amikor egyedül, egy szombat délelőtt bekapcsoltam a második kedvenc streamingszolgáltatóm kínálatát a televíziókészülékemen. Lelkes szörfölésem végeredménye volt a Hullámhegy című film megtekintése, amelyhez nem fűztem túl sok reményt. A negatív kritikák tömkelegét hátra hagyva indítottam el a lejátszás gombot, ezzel bizalmat szavazva Guy Ritchie számára. Kövezzenek meg, de nyersen fogok fogalmazni: annyira nem volt rossz, mint az A zöld lámpás. 
2002-ben nem szabad azt sem elfelednünk, hogy Ritchie és Madonna egy párt alkotott, utóbbi pedig a főszerepben is tetszeleghet Adriano Giannini oldalán. Tény, hogy a film megítélést cseppet sem javította a közvélemény Madonná-val szembeni érhetetlen ellenszenvve, sem az, hogy az eredeti 1974-es történet színvonalához egyszerűen képtelen felérni a silány remake.  
A sztori adott: az elkényeztetett, gazdag feleség a véletlen folytán egy lakatlan szigeten ragad a matróz Giuseppé-vel, akivel kölcsönös ellenszenvük felé és alárendelt viszonnyá eszkalálódik. Az asszony ki lesz szolgáltatva a domináns férfinek, aki minden módon bosszút próbál állni a nőn a korábbi viselkedése miatt, ám később utálatuk szimpátiává, később szerelemmé fejlődik. Vajon megmenekülnek a szigetről, és kitart a kapcsolatuk, vagy minden érzést csupán a helyzet szült?  
Ritchie-féle Hullámhegy minden idők egyik legrosszabb filmjeként vonult be a mozitörténelembe, amin még a Mazzy Star Fade into You című dala sem segít.  

2001 Filmodüsszeia - A 20 éves filmajánlók

Habár még a számológépemnek sem hiszem el azt a páratlan matematikai számítást, miszerint 2001 20 éve volt, az emlékeimben akárhogy is, de visszasejlenek páratlan 3. osztályos általános iskolás éveim kellemes és rémes emlékei, amelyek viszont igazolják a fent említett kijelentés létjogosultságát. Habár a 2001-es év politikailag és gazdaságilag is meghatározó volt, nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hány - akkor még első filmes – filmes franchise került moziban ebben évben, mint például a Harry Potter, a Shrek, a Halálos iramban vagy az A gyűrűk ura sorozatok. Ellenben a közönségsiker, a pénz, a csillogás, és az Oscar-fénye nem tereli el a figyelmünket a 2001-es év igazi gyöngyszemeiről, amelyek szintén eléggé szubjektív értékelés során kerültek fel az alábbi listára. Íme, a 2001-es év jó és rossz filmmorzsái, egyenesen a javából! 

The Wedding Planner 

Kor ide vagy oda, az 51 éves Jennifer Lopez, aki a mai napig kirobbanó formában van, ha kell Super Bowl félidei műsorban mutatja meg, mit is tud, új kozmetikai cégével pedig arra engedi következtetni a nagyérdeműt, hogy eszében sincs még pihennie, közeledő nyugdíjas évei ellenére sem. Lopez nem csupán énekesként, de színészként is bizonyított a kritikusok és a szakma számára is, hiszen alig volt túl pár filmen, 28 évesen máris begyűjthette első Golden Globe-jelölését a tragikus sorsú énekesnő Selena Quintanilla megformálásért, amelyet nem nyert meg, ellenben nyomot hagyott a filmszakmában.  
Filmes karrierje folytatásának egyik terméke a 2001-ben került mozikba tökéletes limonádéfilm, a The Wedding Planner, amiben Lopez mellett Matthew McConaughey-t láthattuk a hősszerelmes szerepében, akiről még jócskán nehéz volt elképzelni, mekkora pálfordulásban lesz része az évtized végére, tekintve, hogy ekkor még nem volt túl a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? című filmeposzon.  
A történetben megismerkedhetünk a főszereplő, egyébként esküvőszervezőként dolgozó Marie-vel (Lopez), aki egy nap mesébe illő módon találkozik a vonzó orvossal, Eddie-vel (McConaughey). A vonzalom kölcsönös, ám később kiderül, hogy Eddie épp egy olyan esküvőn vőlegény, amit nem más szervez, mint maga Marie.  
A film közönségsiker lett, és takaros 95 millió dollárt gereblyézett össze a mozipénztáraknál, habár a kritikusok szétcincálták a darabot. Nem mellesleg az embernek végig olyan érzése van a filmmel kapcsolatban, mintha látta volna már korábban ezt a koncepciót egy másik mozifilmben, így óhatlanul is felsejlik bennünk Julia Roberts képe, amint Dermot Mulroney után szalad, aki viszont Cameron Diaz után lohol. Mindamellett amíg Roberts karaktere egyfajta személyiségfejlődésen megy keresztül, addig Lopez karaktere csupán a barna színű M&M cukorkákat eszi meg.  
Ám, ha megtanuljuk mindezt elengedni, másfél óra szórakozásban lehet részünk, ahol a matematikai számításokra nincs is szükségünk, mivel a korai 2000-es filmajánlókhoz híven a trailer konkrétan az egész film. 

Édes november 

Kevés film tud akkorát bukni, mint az ólajtó. Az Édes november című alkotás viszont ezek egyike. Hiába a remek színészi szereposztás, hiszen a ma már Oscar-díjas Charlize Theron, és korunk egyik legszimpatikusabb színésze embere, Keanu Reeves kettőse játssza a főszerepet, a létező összes Arany Málna-díjra jelölték 2001-ben, mint például legrosszabb remake, legrosszabb női és legrosszabb férfi főszereplő. Ellenben a kritikai és a közönség negatív megítélésével, így 20 év távlatából kijelenthetjük, hogy az egyik legrosszabb, tulajdonképpen valamilyen szinten élvezhető filmjévé nőtte ki magát, a maga esetlenül romantikus módján. 
A történetben adott a régi életét a háta mögött hagyó Nelson, aki a véletlen folytán találkozik Sara-val, és idővel a férfi bele is szeret, ám a lány hirtelen minden kapcsolatot meg akar szakítani vele, és Nelson később rájön, mi is az igazi oka a viselkedésének.  
Tény, hogy egyiküknek karrierjükben sem számít mérföldkőnek az Édes november, viszont esős szombat délutánokra tökéletes kikapcsolódást ígér a film, hiszen a 120 perces játékidő alatt még gondolkodnunk sem kell azon, miért is kezdtük el nézni a filmet valójában.  

Memento 

A film a legelső bizonyítéka annak, Christopher Nolan miként képes kiégetni az elmédet a legmagasabb szinteken. A történet Jonathan Nolan Memento Mori című novelláján alapszik, amelynek főszereplő karaktere az amnéziával küzdő férfi, aki betegsége ellenére is igyekszik kideríteni, mi is történt valójában a halott feleségével, és hogyan is akadhat annak gyilkosai nyomára. A Memento szokatlan módon mutatja be Leonard nyomozását, mivel nem kronologikusan halad, hanem különböző jeleneteket láthatunk, amelyeknek egy része a múltban, egy része pedig a jelenben játszódik. Az akkor alig 30 éves Nolan matematikusokat megszégyenítő módon vezette le a film analitikus vizsgálatát az itt látható videóban, és dobta be minden idők legnagyobb filmes csavarját a játékidő végén. A film több díjat is bezsebelt, köztük két Oscar-díj jelölést is, mint a legjobb eredeti fogatókönyv és a legjobb vágás. A főszerepet játszó Guy Pearce pedig tökéletesen asszisztál a történet dinamikájához, mellette többek között a kulcsszerepekben Carrie-Anne Moss és Joe Pantoliano is feltűnik. A film végére pedig mind a tíz körmünket lerágjuk és döbbenünk rá, hogy amit látunk, az bizony nem a történet vége, de legyen elég ennyi spoiler, addig is nézegessünk diagramokat és ábrákat a filmről, valamint az eredeti filmajánlót 

Bridget Jones naplója 

Noha kevesen tudják, de Renée Zellweger egyik első Oscar-jelölését köszönheti Bridget Jones szerepének, nem beszélve arról az erőfeszítésről, amit a színésznő tett, hiszen vérbeli texasi-ként makulátlan brit akcentust sikerült összehoznia, ami szinte mindenkit megtévesztett. A Helen Fielding regényéből adaptált film forgatókönyvét, aminek alapjául Jane Austen Büszkeség és balítélet regénye szolgál, az ügyeletes romantikus forgatókönyvíró/rendező Richard Curtis és a Büszkeség és balítélet tévésorozatot jegyző Andrew Davies hozta össze Helen Fielding-gel karöltve. A film a szinglikultúra egyik alapdarabjává nőtte ki magát a Szex és New York-kal együtt, ám a maga ártatlanságával teljesen más üzenetet képvisel a 2001-es film.  
A 32 éves Bridget, akit az anyja még mindig tizenéves tinédzsernek kezel, hiába próbál boldogulni a párkapcsolati és a szakmai életében, valahogy soha nem jut előrébb. Amikor viszont azt hiszi rátalált a boldogságra, nem is érhetné nagyobb meglepetés, amikor kiderül mindennek az ellenkezője. Nem beszélve a kellemetlen Mr. Darcy-ról, aki immáron 25 éve tiporja a szíveket.  
A parádézó Renée Zellweger mellett Hugh Grant és Colin Firth viszi a hátán a filmet, előbbitől felüdülés végre egy más karakterben viszont látni, ami távol áll a Négy esküvő és egy temetés “balekjától’, utóbbi pedig tulajdonképpen ugyanazt nyújtja, amit annak idején láthattunk tőle a Büszkeség és Balítélet folyamán.  
Bridget Jones igazi ikonná nőtte ki magát, bemutatása idején pedig nem csupán kritikai, de anyagi sikert is elkönyvelhetett, hiszen több, mint 280 millió dollárt termelt a mozipénztáraknál.   

Lovagregény 

Ha valami, akkor a Lovagregény című filmre igaz, hogy nem kell túlzottan izgalmas történet ahhoz, hogy magával ragadja a film a nézőt. Ehhez elegendő a néhai Heath Ledger, Paul Bettany és Shannyn Sossamon, akik visszanéznek ránk a filmvászonról egy romantikus kalandregény keretében, ami a 132 perces játékidő alatt teljesen kikapcsolja a nézőt. A könnyed darab a XIV. Század lovagkorába kalauzolja vissza a nézőt, ahol a lovagi szolgálatait teljesítő William egy hazugság folytán a lovagi tornákon kezd el részt venni, és sikert sikerre halmoz. Ám a semmiből felbukkanó lovag rövid idő alatt szerez hírnevet, ugyanúgy ahogy ellenségekre is szert tesz.  
A Brian Helgeland rendezett film modern stílusban mutatja be a lovagi kor fénykorát, hiszen olyan előadóktól hallhatunk dalokat filmzene gyanánt aláfestésként, mint a Queen, az AC/DC, Eric Clapton vagy David Bowie.  
Habár lényegében semmilyen rangosabb díjra nem jelöltél, és különösebb kritikai sikert sem aratott, közönségsikerként lett elkönyvelve, hiszen több, mint 100 millió dollárt hozott a konyhára. Heath Ledger fesztelen játéka szinte könnyeket csal az ember arcába, nem beszélve arról, hogy ez a szerep hozta el az átütő sikert a ma már brutálisan sikeres Paul Bettany számára.  

A.I. - Mesterséges értelem 

A film a személyes Top 10-es listám egyik előkelő helyén szerepel, amelyben azokat a filmeket gyűjtöttem össze, amelyeket soha az életben nem akarok még egyszer látni. A történeten eredetileg Stanley Kubrick kezdett el dolgozni még a 1970-es években, ám csupán közel harminc évvel később vált mozifilmmé. A történet ötletét egy 1969-es novella adta, amit az angol fantasy-író, Brian Aldiss publikált a Harper’s Bazaar hasábjain.  
A jövőben játszódó sztori egy humanoid robotfiú életét követhetjük nyomon, aki minden áron el akarja nyerni azt a szeretetet, amiben egyszer sem volt része, így Pinokkióhoz hasonlóan soha nem lehetett igazi kisfiú.  
Spielberg tökéletesen kivitelezett darabjában a 11 éves Haley Joel Osment mutat be hihetelen játékot, mellette pedig Jude Law, Frances O’Connor és William Hurt emeli a film színvonalát. Az A.I. kritikai, anyagi és közönségsikert ért el, nem csupán 230 millió dollárt zsebelhetett be a pénztáraknál, de több Golden Globe-; illetve két Oscar-jelölést is strigulázhatott a listáját, mint a legjobb vizuális effektekért járó jelölés, illetve legjobb filmzene kategóriában is nominálták a legendás John Williams munkája nyomán. Az A.I.-t egy 2016-ban, a BBC által tartott szavazáson a XXI. század 83-dik legjobb filmjének szavazták meg, megelőzve olyan filmeket, mint a Spotlight, a Toni Erdmann, az A zongorista, vagy a Némó nyomában. A kíváncsiak kedvéért a lista itt érhető el 

Dr. Szöszi 

Az Amanda Brown azonos című regényén alapuló kasszasiker film, a Dr. Szöszi Elle Woods történetét mutatja be, aki a barátjával való szakítás után beiratkozik ugyanarra az egyetemre, amire exe, azzal a céllal, hogy visszaszerezze őt. Ám végül kénytelen bebizonyítani a környezetének, hogy ő bizony nem az a tipikus szőke liba, akinek hiszik.  
A főszerepben a film forgatásakor alig 25 éves Reese Witherspoon köszön vissza ránk, aki hitetlenül jól játssza az idegesítő archetípust. Mellette kisebb szerepekben tűnik fel Luke Wilson, Raquel Welch, Selma Blair és Victor Garber is. A film viszonylagosan alacsony költségvetésből készült el, ellenben 118 millió dollárt zsákolt be a mozipénztáraknál, valamint az évek alatt kitermelt egy folytatást, egy spin-off filmet, valamint egy musicalt is. Nemrégiben jelentették be, hogy elkezdték a Dr. Szöszi harmadik részénének előkészületeit, amelyre Reese Witherspoon mellett Mindy Kaling és Jennifer Coolidge is rábólintott.  
A filmet leginkább azoknak ajánlanám, akik egy elkeseredett pillanatot élnek meg az életükben szakmailag. A Dr. Szöszi a maga naiv módján próbálja meg velünk elhitetni a hollywood-i klisét, miszerint mindegy honnan jössz, az álmaid elérhetőek. Habár a való életben nem mindig megy ez olyan könnyen a halandó emberek számára, reménykedni szabad és igenis kell.  

The Queen's Gambit - Netflix ajánló 101

Nemrégiben elegem lett az öltöztetős applikációkból, a szókereső játékokból és a pasziánszból, valamilyen kihívással teli játékra voltam éhes, amelyet ugyanúgy tudok telefonon játszani egyedül is. Ekkor jutott eszembe a régi nagy kedvenc sportom, a sakk, amely iránti szeretetem mindig sokkal nagyobb volt, mint a tehetségem benne. Sosem voltam és soha nem leszek profi, de kellemes emlékeket juttat eszembe, mikor focirajongó Nagypapám próbálta belém plántálni a sakk csínját-bínját és fortélyait. Egyszer sem nyertem ellene, talán azért, mert 5 évesen inkább esküvős játékot játszottam a bábukkal, ahol a Királynő elszökik a Király elől, és próbál független, új életet kezdeni a Futóval. (Eléggé korán emancipáltam magam, és lettem feminista. Ez egy másik történet.) 1924 óta deklarálták olimpiai sportágként a sakkot, 1927 óta rendeznek nők számára világbajnokságot a játékból, ez idő alatt pedig minden idők legnépszerűbb és a maga módján egyik legizgalmasabb ágává nőtte ki magát, kitermelve olyan tehetségeket és világbajnokokat, mint José Casablanca, Alekszandr Aljehin, Bobby Fischer vagy a magyar büszkeségünk, Polgár Judit. Azonban, ha a sakk mellett az irodalomban is kicsit jártasak vagyunk, felsejlhet Beth Harmon neve, aki Walter Tevis 1983-as regényének főszereplője. Nos, az egészet pedig onnan fogom kezdeni, hogy a Netflix kínálatában végre elérhető a The Queen’s Gambit, amelyet Tevis azonos című regénye nyomán készítettek, amely a fiatal sakkfenomén lány, Beth életét, sikereit és kudarcait követi végig, nem is akárhogyan!  

Forrás: Phil Bray/Netflix

Évekkel ezelőtt a tervek szerint Tevis regényét filmként adaptálták volna Heath Ledger rendezésében, aki már akkor észrevette a történetben rejlő potenciált, sajnos azonban a tragikus sorsú színész nem tudta tervét beteljesíteni, így került később a streaming szolgáltató égisze alá a filmesítési jog, amelynek végeredménye a 7 részes minisorozat, Anya Taylor-Joy főszereplésével.  

A film alap konfliktusa magától értetődő: az 1950-60-as években nőként hogyan érvényesülhetsz a férfiak uralta sakkvilágban, ahol a női nem stigmatizálva van? A sorozat tökéletesen reprezentálja a könyv megjelenésekor még tabunak számító témákat, mint a feminizmus, a drogfüggőség, az alkoholizmus és a mentális problémák, az pedig csak érdekesebbé teszi az egészet, hogy a film alanya egy csodagyerek, aki árvaként kerül egy intézetbe, és fedezi fel a saját világát a sakkban. A legjobb az egészben pedig, hogy nem kell feltétlenül tudnod, hogy kell sakkozni, ahhoz, hogy megértsd a történetet.  

A sorozat során megismerkedünk a 9 éves Beth Harmon-nal, aki az édesanyja halála után elkerül egy árvaházba, ahol a véletlen során a sakkot, egy segítője pedig akad, az intézmény karbantartója, Mr. Shaibel személyében (a remek karakterszínész Bill Camp szereplésében)Beth idővel nevelőszülőkhöz kerül, ami szintén nem garancia a nyugodt családi élethez, így hát az iskola mellett sakkversenyekre jelentkezik, amelyeket rendre meg is nyer, egy időre kiszakadva a valóságból. Ám ahogy az idő telik és egyre nagyobb sikereket könyvelhet el, a saját démonjaival is meg kell küzdenie az ellenfelei mellett. Vajon képes lesz Beth egyedül legyőzni a visszatartó erőket, amelyek gátként magasodnak köré?  

Forrás: a Netflix fiókom (az első helyen álló sorozat a The Queen's Gambit, magyar fordításban A vezércsel)

A sorozat sikerére már garanciát jelentett az, hogy az adaptált történetek legjobbja, Scott Frank kezeibe került a projekt, aki többek között az Out of Sight forgatókönyvéért is felelt, Steven Soderbergh-gel karöltve pedig egy Oscar-jelölést is kipipálhatott a legjobb adaptált szkriptért cserébe. (A történet Elmore Leonard azonos című regényén alapszik, George Clooney és Jennifer Lopez főszereplésével mutatták be 1998-ban.) Frank a történet megírása mellett a rendezéséért is felelt, Magyarországon pedig a Top 10 legnépszerűbb tartalom első helyén diadalmaskodik az alkotás. Emellett a csaknem hibátlan színészi alakítások sem maradnak el, hiszen Anya Taylor-Joy mellett a hazai nézőknek leginkább az Igazából szerelemből és a Trónok harcából ismert gyerekarcú színész, Thomas Brodie-Sangster, a Harry Potter Dudley-jaként ismertté vált, tényleg kiváló Harry Melling (láthattuk a The Devil all the Time-ban is egy rövid szerep erejéig mire képes) és Marielle Heller is hozza a formáját. Egy viszont biztos: ha Taylor-Joy neve eddig nem volt ismerős, ezek után mindenképp tudni fogja a néző kiről van szó. A színésznő élettörténete is megér egy írást, ám tehetségéhez kétség sem fér, hiszen az elmúlt években olyan kasszasikerekben ismerhettük fel a Disney-hercegnőket megszégyenítő arcát, mint a Széttörve, M. Night Shyamalan rendezésében, vagy a tavaly bemutatott Jane Austen-adaptáció, az Emma reboot, idő közben pedig még arra is volt ideje, hogy beugorjon egy Skrillex remix videoklipbe, mivel a Red Lips kisfilmje során bizony ő néz velünk farkasszemet.  

A The Queen’s Gambit egy teljes egészet ad, nem igényli a második évadot. A történet pedig nem csak realisztikusan ábrázolja a függőséget, az alkoholizmust és a lázadást; apró részletekkel teszi érdekesebbé a főszereplő karaktert, és ezzel a történetet is, emellett átérezzük azokat a nehézségeket, amelyekkel szembe kell néznie, mivel a 7 rész során képeseket vagyunk azonosulni Beth Harmon-nal. A történet ívének derekán felsejlik bennünk az untig emlegetett mondás, miszerint egy hajszál választja el az őrültet a zsenitől, a sztori végére pedig rájövünk, hogy ennek mekkora létjogosultsága is van. A függőség eddigi legéletszerűbb ábrázolását láthatjuk, amely nem szájbarágósan mutatja be, hogyan is képes rátelepedni egy emberre, ha pedig nem figyel oda akár, egy pillanatra is a személy, élve képes bekebelezni azt. Mindezek mellett viszont ott van a sakk, amely Beth fő élete céljává növi ki magát, ám igazából a történet szempontjából inkább egy eszköz, amely segít megértenünk a komplex központi karaktert; az okát annak, hogy mit és miért tesz.  

Mindemellett a remek zenei válogatás is erősíti a film atmoszféráját, és kíséri végig Beth életszakaszait. Olyan előadók dalait hallhatjuk, mint a The Vogues, Peggy Lee, The Monkees, Marvin Gaye vagy a Shocking Blue. Egy szóval: az idei év egy katasztrófa volt, globális értelemben is, ám a The Queen’s Gambit csupán egy picikét, de javít rajta. 

A sorozat és a könyv címe egy sakkban használt nyitás, amelyben három lépéskombinációt foglal magában: a d4, d5, c4.
süti beállítások módosítása
Kulturpunktúra