Habár az idei év egy arcul köpése az eddigi ittlétünknek ezen a bolygón, kétségkívül arra kényszeríti az embert, hogy számot vessen saját magával, és természetesen mi mással, mint a filmiparral szemben is. Habár jócskán elkaszálta a mozik megélhetését a pandémia okozta visszaesés, a streaming-szolgáltatók és a polcainkon lévő poros DVD-k emlékeztetnek arra, hogy volt ez másképp is. Az alábbi nosztalgikus, és erősen szubjektív lista az elmúlt 10 év szemezgetése azon filmekből, amelyeket a legkellemesebb volt számomra megnézni. Vágjunk is bele.
2010 – A mesék éve
A filmgyártás 2010-dik éve az animációs mozik siker évének tudható be. A legtöbb bevételt hozó film a Toy Story 3 volt, emellett a Shrek utolsó része, az Aranyhaj és a nagy gubanc, az Így neveld a sárkányodat, a Gru és az Alice Csodaországban is remekül teljesített a mozipénztáraknál. Az alábbi válogatás azonban egy egészen más spektrumban mutatja be a 2010-es évet. Az én nézőpontomból.
Eredet
Fotó:Warner Bros.
Christopher Nolan monumentálisra sikeredett eposzát, az Eredetéről még bemutatása után 10 évvel is csak a legmagasabb szinteken lehet beszélni. Érdekesség, hogy a rendező elmondása alapján - a forgatókönyvért is ő a felelős - saját álma adta az ötletet a film cselekményéhez. Az Eredet középpontjában egy egyfajta álomkommandó csapat áll, akik megrendelésre gondolatokat lopnak el emberek elméjéből. A banda vezetője, Cobb azonban tudja, hogy az álmok nem csak ellophatóak, de be is csempészhetőek az agyba oly módon, hogy az alany nem vesz észre ebből semmit, az új megbízás során pedig nem csak a csapatával kell szembe szállnia, hanem saját magával és a múltjával is. A történet remek színészekkel mutatja be a sztorit, az ügyeletes Michael Caine és Marion Cottilard mellett, Leonardo DiCaprio, Joseph Gordon-Levitt és Tom Hardy viszik a hátukon a filmet, ami több, mint 800 millió dollárt hozott a konyhára, ezzel Nolan egyik legsikeresebb projektjévé avanzsálódott.
Könnyű nőcske
Fotó: Adam Taylor / Screen Gems
Will Gluck nem a legszuperebb rendező, de kétségtelenül ért ahhoz, amit csinál: hogyan mutasson be egy nyilvánvalóan romantikus komédiába illő sztorit, amit kis részletekkel és finomításokkal kicsit élet szagúbbá tesz. Az Easy A – magyar fordításban Könnyű nőcske - már-már John Hughes-i stílusban mutatja be a főszereplő diáklány, Olive történetét, amikor is egy szükségtelen hazugság miatt teljesen felfordul az élete, ennek végeredménye pedig, hogy Hester Prynne-hez hasonlóan a skarlát betűt aggatja magára; dacolva és ezt felhasználva, hogy olyanná váljon látszólag, amit mások gondolnak róla, így megtapasztalja, milyen érzés is ténylegesen kirekesztettnek lenni. Az akkor csupán 22 éves Emma Stone számára ez a film jelentette az áttörést a mainstream-be, Olive szerepében remekelt, mellette pedig láthatjuk Stanley Tucci-t, Patricia Clarkson-t, Lisa Kudrow-t, Malcolm McDowell-t és önmagát a televíziózásban megtaláló Penn Badgley-t is. Az alkotás anyagi és kritikai sikert is jelentett, emellett kis érdekesség, hogy Gluck ezt követő, Barátság extrákkal című filmjében is tiszteletet mutat a Könnyű nőcske iránt, hiszen nem csak Stone tűnik fel egy rövid szerep erejéig, ám a szemfülesek észre vehetik, hogy Mila Kunis a film elején a reptéren várva egy kis tábla hátuljára ír, az eredeti név, ami szerepel rajta viszont: Olive Penderghast.
Scott Pilgrim a világ ellen
Fotó: Universal Pictures
Vannak az egyik halmaz, tele nagy költségvetésű, látványgazdag és látványéhes képregény alkotásokkal, amelyekkel Tiszát lehetne rekeszteni, hiába, hiszen rengeteg pénzt hoznak a pénztáraknál, ám sokszor stílustalan csillogásba és nagy totálokba mennek át a filmek. Ezt láthattuk szinte a Marvel alkotások 70%-nál, amivel nincs is semmi baj. És van a másik halmaz: Scott Pilgrim.
Az elmúlt 10 évben kultstátuszba emelkedett alkotás legnagyobb érdeme, a vizuális komédiák királya, a kreatív rendező, Edgar Wright rendezésével egy olyan vizuális élményben lehet részünk, amelyet nem felejtünk el egyhamar. Scott Pilgrim történetében nincs semmi szokatlan, hiszen egy hagyományos értelemben vett romantikus sztori, ám a szuperhős elemekkel tarkított képregény történet a kivitelezésével emelkedik Vasember, Thor, de még Deadpool fölé is. Scott Pilgrim egy gimnazistával randizik, ám eközben találkozik álmai nőjével, Ramona-val, azért pedig, hogy szerelme teljesüljön, le kell győznie a lány gonosz ex-párjait, ez pedig nem túl könnyű vállalkozás. A film nem csak azzal tűnik ki, hogy remek szereplőgárdával bír, hiszen Chris Evans, Brandon Routh, Aubrey Plaza, Anna Kendrick, Michael Cera, Jason Schwartzman és Brie Larson is szerepel a történetben, ám a Scott Pilgrim az első 22 másodpercben megveszi a nézőt, tekintve, hogy ez a 22 másodperc egy 8 bites Universal intro. Persze...el lehet dönteni melyik a jobb.
2011 – Az érettségim éve
A 2011-es év az újrázások éve volt, hiszen egy csomó franchise folytatása tarolt a mozipénztáraknál, így a Harry Potter és a halál ereklyéi II. rész, a Másnaposok II, a Hupikék törpikék II, a Verdák 2, a Kung-fu panda 2 és a Transformers filmek folytatása is kényelmetlenné teszi számunkra a kettes számot, ám a legtöbb bevételt hozó top 10 filmek közül egy sem volt NEM folytatása egy meglévő saga-nak. Az alábbi felsorolásban azonban nincs folytatás, ellenben az egyensúly inkább fellelhető.
Őrült dilis szerelem
Fotó: BEN GLASS/WARNER BROS
A korai 2010-es évek fényűző csillagát Ryan Gosling ebben a remek romantikus vígjátékban csak a photoshopolt hasizmai múlták felül, mellettük pedig Hollywood krémje vonultatja fel magát Dan Fogelman forgatókönyve nyomán, így láthatjuk Julianne Moore-t, Steve Carrell-t, Emma Stone-t, Kevin Bacon-t és Marisa Tomei-t is az Őrült, dilis szerelemben. A történet több szálon fut, amit vagy így, vagy úgy áthat a szerelem, hol beteljesületlen, hol épp véget ér, és van, ahol elkezdődik. A film végére pedig minden szál összefut, hogy rájöjjünk a szerelem tényleg lehet őrült és dilis. A film szolid kritikai és anyagi sikert hozott, és egy Golden Globe-jelölést is begyűjtött, mellesleg Gosling photoshop-olt hasában is gyönyörködhetünk.
Az igazság ára
Fotó: Lionsgate
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Matthew McConaughey, akinek senki nem tudta helyesen leírni a nevét, és olyan borzalmakból volt ismert, mint az Excsajok szelleme; Szeretném, ha szeretnél; Anyám nyakán és a (egyébként jó) Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? című filmek. 2012-ben pedig “elmentek neki otthonról”, és úgy döntött, hogy több, mint egy évtized bohóckodás után végre színészkedik is, és Hollywood ügyeletes szépfiújából átavanzsált komoly művésszé, ami nem maradt szó nélkül. Ennek első állomása volt a 2011-es The Lincoln Lawyer, magyarul az Igazság ára. A Michael Connelly azonos című regényéből készült film középpontjában áll az elvált és ravasz ügyvéd, aki átlát az ügyfelein, ám mostani ügye sokkal bonyolultabbnak tűnik, mint a korábbiak, mert egyre erősebb a gyanúja, hogy ügyfele, a fiatal és gazdag férfi nem olyan ártatlan az ellene felhozott vádakkal szemben, mint ahogy azt ő állítja. A remek szereplőgárda csak hab a tortán, mert a játékidő alatt le sem vesszük a szemünket McConaughey-ről.
Thor
Fotó: Marvel Studios
A veteránnak számító ír színész, rendező, Kenneth Branagh vezénylésével készült el a Thor című film, amellyel bővült az akkoriban még első fázisában járó Marvel Univerzum. A Chris Hemsworth, Natalie Portman és Tom Hiddleston hármasával fémjelzett film a címszereplő történetét meséli el, aki éppen trónra lépésére készül, hogy átvegye azt apjától, Odintól, ám az események nem úgy alakulnak, ahogyan annak lennie kell, a Földre száműzik, és meg kell találnia az utat ahhoz, hogy ismét méltó legyen mind a pörölyéhez, mind a visszatéréséhez. A Thor első epizódja egy más atmoszférát mutat be, ami óvatosan méri fel a terepet, hogy aztán láthassuk a post credit jelenetben Samuel L. Jackson-t, akinek jelenléte garantálja a következő epizódot és a Marvel Univerzumban való biztos helyet.
2012 – A harmadik részek éve I.
A maják által megjósolt világvége ellenére sem szedte össze magát a filmipar, hogy kiköhögjön bármilyen értelmesebb konstrukciót is magából, így hát maradt a Twilight saga, és a Nolan-féle Batman befejező része, a Men in Black és Madagascar harmadik része, egy második Tolkien és egy Suzanne Collins adaptáció a Hobbit és az Éhezők viadala személyében. Szerencsére, ha szélesebb perspektíván mozog az ember, idővel a sorok közé lát, és felfedezi, hogy 2012-ben bizony készültek olyan filmek, amik miatt érdemes lett volna lefújni a világvégét.
Magic Mike
Fotó: Warner Brothers Pictures
Itt álljunk is meg. Lelki füleimmel hallom, ahogy az emberek fele fújol, és kérdezi magától, hogy ez meg mikor volt jó film? A válaszom, hogy az elmúlt 8 évben biztos. És nem a ténylegesen rémes, és mindent elrontó folytatásra gondolok. Az Oscar-díjas rendező Steven Soderbergh (aki érdekes módon abban az évben, amikor megkapta az Oscar-t a legjobb rendezésért, saját magával versenyzett, mivel két filmjéért is jelölték, ugyanazon szezonban) rendezésében került filmvászonra a Magic Mike, ahol Channing Tatum, Matt Bomer, Joe Manganiello és a brillírozó, méltatlanul mellőzött Matthew McConaughey (még mindig rejtély, hogy nem kapott egyetlen egy jelölést sem ezért a teljesítményéért) viszik a mozit a főbb szerepekben. A főszereplő Mike, aki saját bútorcégét szeretné beindítani, a nappali munkája során felkarol egy fiatal fiút, hogy segítse boldogulását, ám minél többet törődik a fiúval, annál inkább ráébred, hogy nem arra halad az élete, amerre ő azt igazán szeretné. Igen, van benne pár chippendale-tánc is, ám ezek csupán eszközök a filmben, amik Mike végkifejletében segítenek. Az alacsony költségvetésű film a gyártási ráfordítás 23-szorosát hozta vissza, összesen 167 millió dollárt. A film 9/10-es az értékelési skálámon, ám a később bemutatott, folytatásnak legkevésbé sem nevezhető Magic Mike XXL miatt mínusz egy pont, és egy csúnya homlokráncolás a film jussa.
Argo-akció
Fotó: KEITH BERNSTEIN, WARNER BROS. PICTURES
A tény, hogy láthattam a filmet, egy borzalmas véletlen randevú végeredménye. Szerencsére a film mélyebb nyomot hagyott bennem. A hihetetlen megtörtént eseten alapuló film az első másodperctől kezdve beszippantja a nézőt, és rádöbbenti a két megrendítő tényre, miszerint 1: Ben Affleck-ben még sok van, “nem minden, de sok.” 2: Ben Affleck-nek több köze van a Good Will Hunting-hoz, mint a potya Oscar-díjas Matt Damon-nak, aminek bizonyítékául szolgál a Promised Land című film, amiért főképp Damon felel. Ám az Argo az a fajta gyomorszájra mért ütés, amelyre Affleck karrierjének akkor épp szüksége volt. 1979: A CIA ügynök megbízást kap, hogy mentse ki a Teheránban ragadt amerikai diplomatákat, az egyetlen esély pedig, ha egy filmforgatásnak álcázott projekttel próbálják meg megtéveszteni a közvéleményt, hogy élve kijuttassa őket az országból. Az alkotás kritikai és anyagi sikert hozott Affleck-nek, és a producer George Clooney-nak is, olyannyira, hogy 2013-ban mindkettőjüket oldalba vágták egy-egy Oscar-díjjal, mint a legjobb film kategória győztesei, Michelle Obama és Jack Nicholson pedig örömmel prezentálta minden idők “három legszexisebb producerének” az arany szobrot.
A napos oldal
Fotó: JOJO WHILDEN/The Weinstein Company
Egy David O. Russell filmmel nem nagyon lehet mellé lőni, egyfajta kellemes eufória lengi körül a filmet és a történetet. Egyidőben volt az Argo-akció mellett jelölve a legjobb film kategóriájában, de végül csak Jennifer Lawrence távozott díjjal a kezében a filmben nyújtott alakításáért. A napos oldal remek szereplőkkel és Robert DeNiro-val mutatja be két szerencsétlen, szociális kapcsolatokban teljesen inkompetens ember kapcsolatát, ami egyik pillanatról a másikra a szívünkhöz nő. Lawrence mellett Bradley Cooper brillírozik, aki Russell ügyeletes színészévé nőtte ki magát, hiszen a rendező két másik filmjében, a Joy-ban és az Amerikai botrányban is feltűnik. A napos oldal az a kellemes vasárnap délutáni film, amire minden néző vágyik.
2013 – A Frozen és a második harmadik részek éve
Remek folytatásoknak lehettünk szemtanúi 2012-ben, hiszen a második részek éve után immáron elérkezett nem csupán a második, hanem a harmadik és a sokadik részek éve, ahol a Vasember 3, A halálos iramban 6, a Gru 2 és az Éhezők viadalának második felvonása is. A lista hosszú, meglehet ki sem férne, ám rengeteg pénzt hoztak a konyhára, és megnövelték a popcorn eladásokat is. Azonban emellett 2013-ban nagy szerencsékre készítettek filmeket is.
A Wall Street farkasa
Fotó: MARY CYBULSKI/PARAMOUNT PICTURES/COURTESY EVERETT COLLECTION
Ha muszájból be kellene mutatnom ezt az alkotást, annyit mondanék, hogy néha azt képzelem Leonardo DiCaprio ezért kapta az arany szobrocskáját. (Nem mintha bármit is számítana). Martin Scorsese az a rendező, akit senkinek sem kell bemutatni. A filmtörténelem legnagyobb alkotásaiban bukkan fel a neve, legutóbb a Netflix égisze alatt a nagyon hosszúra sikeredett Az ír című filmért felelt. A Wall Street farkasa Jordan Belfort igaz történetét mutatja be, egészen egyedi stílusban. A kereskedő, ravasz Jordan, miután a wall street-i “berobbanását” ketté törte a gazdasági válság, saját kezébe veszi a sorsát, és rájön, hogy pénzért szinte bármi megvehető, ez viszont nem csak a közvélemény, de a hatóság figyelmét is felkelti. Képtelenség elmenni szó nélkül Terence Winter forgatókönyve mellett, amire élc lenne csupán annyit mondani, hogy nagyon jó. Winter emellett a legendás Maffiózók sorozatot is jegyzi, mint író és producer, a Wall Street farkasáért pedig egy Oscar-jelölést is begyűjthetett a legjobb adaptált forgatókönyvért cserébe.
Her
Fotó: Warner Brothers Pictures
Spike Jonze fura. (Bizonyította ezt a Praise You során is). Spike Jonze viszont a furából is kihoz valamit, ami semmi mással sem összehasonlítható, ahogy tette ezt 2013-ban. A Her, amelyet íróként is jegyez, 5 Oscar-jelölést hozott, lecserélt egy Samantha Morton-t egy Scarlett Johansson-ra, és visszahozta, a ma már reneszánszát élő Joaquin Phoenix-et az élvonalba a kis kilengése után. A sztori komplexebb, mint ahogy az emberfia felvázolja a történetet: adott Theodore, az erősen introvertált, társas kapcsolatokban mindent elszúró férfi, aki szerelembe esik az otthoni intelligens, virtuális asszisztensébe, Alexába Samanthába, ez pedig még inkább elszigeteli attól, hogy valós emberi kapcsolatokra tegyen szert. A film az első pillanattól magába szippantja a nézőt, nem csak a sztori, de a látványvilága is élénk színekben gazdag, nem mellesleg együtt láthatjuk idő előtt a pompás Rooney Mara-t és az azóta Oscar-díjas Phoenix-et, akiknek nemrégiben született meg gyermekük. A Her remek alkotás, bemutatása után 7 évvel is csupán ajánlani lehet, hogy vesszünk el Phoenix kék szemeiben.
Man of Steel
Fotó: WARNER BROTHERS PICTURES
Különösebben nem tetszett a film, de kellett egy film, amiben sokat nézegethetjük a valóságban kocka, Henry Cavill-t. Másrészt, a Man of Steel és Zack Snyder megadta azt a méltóságot, amelyet pár évvel korábban Bryan Singer és Brandon Routh képtelen volt megadni Superman-nek a Superman Returns során. A reboot sikere a mozikasszák pénztárain is megmutatkozott, a film dinamikája és hangulata is merőben más (nem feltétlenül jobb vagy rosszabb), mint a korábbi Superman-filmek, ellenben emeli a színvonalat, hogy az Oscar-díjas Russell Crowe, Amy Adams és Laurence Fishbourne is, valamint erős piros pont és biztosíték volt a tény, hogy az alkotás forgatókönyvét a szuperhősfilm-veterán, David S. Goyer írta, aki korábban a Penge és a Sötét lovag trilógiákat is jegyezte. Illetve említettem már, hogy a címszerepet Henry Cavill játsza?
2014 – A kiszámíthatóság éve
2014 a fiatalságom legeslegjobb éve volt, tele meglepetéssel és élményekkel (hosszú sztori, egyszer talán elmesélem), a filmek terén ellenben a kiszámíthatóság volt a jellemző, hiszen a mozikat elárasztották a folytatások és a képregényfilmek. X-men, Amerika kapitány, Éhezők viadala, és a létező összes nagyobb franchise sequel-ekkel árasztotta el a piacot, ám szerencsére voltak, akik eredeti ötletekben gondolkoztak. Íme egy kis ízelítő belőlük.
Ex Machina
Fotó: A24
Hihetetlennek tűnik, de a filmek rendkívül fontos szerepet töltenek be az életemben, és az Ex Machina is egy emlékképet idéz fel bennem. Egy ismerősöm hívott át magához, és ajánlotta fel, hogy nézzünk közösen egy filmet. Ez a film volt az Ex Machina, az akkor még számomra ismeretlen Alicia Vikander és Oscar Isaac főszereplésével. A film napokig nem hagyott nyugodni. A relatív alacsony költségvetésből összedobott film Alex Garland rendezésében jött létre, filmjeit pedig jellemzi az egyfajta nyugtalanság és a néző részéről a folyamatos figyelem. (Ennek ékes folytatása a nálunk érthetetlen módon be nem mutatott Annihilation Natalie Portman főszereplésével). A versenyt nyert programozó egy hetet tölthet el a vállalkozónál, aki kifejlesztett egy humanoid robotot, ami első látásra nem is tűnik annyira veszélyesnek. Az Ex Machina egy elképesztő élményt ad, egyben az A24 független filmes stúdió első filmje, ami Oscar-díjat nyert, emellett egy halom díjra is jelölték.
Interstellar
Forrás:https://storylitfilm.com/blog/2019/9/19/interstellar-movie-analysis
Christopher Nolan ha dob, akkor nagyot dob. Legyen szó a Memento-ról, a Tökéletes trükkről, vagy jelen esetünkben az Interstellar-ról, biztosak lehetünk abban, hogy valami nagyon egyedit fogunk látni. A film valamikor a jövőben játszódik, ahol a természeti szélsőségek miatt az emberiség ellátása és élelmezése jelenti a legnagyobb kihívást. Az expilóta, exmérnök férfi a véletlen folytán a NASA projektjéhez csatlakozik, amelynek célja, hogy új bolygót találjanak az emberiség fenntartása érdekében. Ám a válasz nem a világegyetemben, hanem Cooper lányának, Murph-nek a szobájában lapul. A filmben a főbb szerepekben láthatjuk Matthew McConaughey-t, a pazar Jessica Chastain-t és Nolan személyes Morgan Freeman-jét, Michael Caine-t is. Az Interstellar egy remek űrmese, amely mögött egy végtelenül egyszerű, ám annál sokkal fontosabb üzenet lapul, miszerint a szeretet erejénél nincs erősebb, és semmi sem írhatja felül.
Holtodiglan
Fotó: Merrick Morton/Twentieth Century Fox
Mi történik akkor, ha írsz egy bestseller regényt, ami több, mint 6 és fél millió példányban kel el a tengeren túlon, az Oscar-díjas Reese Witherspoon töri magát, hogy létrejöjjön a könyv adaptációja, kiválaszthatod azt az egyetlen rendezőt (David Fincher), aki képes vászonra vinni a történetet, mindemellett a saját könyvedből készítesz zéró filmes tapasztalattal egy olyan forgatókönyvet, amit oktatni lehetne? No, mi történik? Igen, létrejön minden idők legtökéletesebben összerakott filmje, a Gone Girl. Gillian Flynn 2012-es regényének alapjául egy hírhedt 2002-es gyilkosság szolgált. Laci Peterson esete azért is megrendítő, mert az akkor 8 hónapos terhes, 27 éves nőt eltűntként kereste a rendőrség, később pedig kiderült, hogy a feleséget maga a férj gyilkolta meg december 24-én.
Nick és Amy Dunne az ötödik házassági évfordulóját készül ünnepelni, ám a feleség egyik pillanatról a másikra eltűnik, a nyomok pedig egyre inkább kezdik azt a gyanút ébreszteni, hogy Amy eltűnéséért az egyedüli felelős nem más, mint Nick. Azok, akik nem készülnek megnézni a filmet, egyszerűen csak tegyék meg, mind amellett hogy elolvasták a könyvet. A filmben Ben Affleck és Rosamund Pike hozza a legjobb formáját, utóbbinak egy nagyon is megérdemelt Oscar-jelölés volt a jussa.
2015 – A Disney éve
A Disney Miki egérről a Star Wars-ig eszkalálódott, ezzel végérvényesen leigázta a filmipart, és a 2015-ös év erre egy tökéletes példa, hiszen az év legtöbb bevételt hozó filmje, ami a Star Wars: Ébredő erő című gigaalkotása is a Disney égisze alatt készült el, dacára annak, hogy egy “nagy rendező” sem készített 2014-ben filmet. Az alábbi felsorolásban pedig láthattok pár Oscar-t és egy Guy Ritchie-féle érthetetlen bukást is.
Spotlight
Fotó: Open Road Films
A Spotlight- Egy nyomozás részletei nem csak a 2015-ös év, de minden idők egyik legjobb filmje közé sorolható, nem csupán a színészi alakítások és a remek forgatókönyv miatt, hanem a hátborzongató tény, miszerint megtörtént esetet dolgoz fel is az egyik legkiemelkedőbb alkotássá teszi. A mű a katolikus papok által elkövetett pedofil és gyermekmolesztálási ügyének felderítését mutatja be, amit az egyház kétségbeesetten igyekszik eltusolni, ám a Boston Globe újság munkatársainak épp az ellenkező a célja. A megrendítő esetet Rachel McAdams, Mark Ruffalo, Michael Keaton, Liev Schreiber és Stanley Tucci tolmácsolásában tekinthetjük meg, a filmet 6 Oscar-díjra jelölték, köztük a legjobb film kategóriájában is, amit meg is nyert.
The MAN from the U.N.C.L.E.
Fotó: Daniel Smith, WARNER BROS.
Ha Guy Ritchie nevét említik, akkor mindenkinek a Blöff vagy a nemrégi Úriemberek című kasszasiker közönségfilmek juthatnak eszébe. Számomra olyan bukásokra emlékeztet a neve, mint az Arthur Király, a groteszk Hullámhegy és a folytatásért hiába kiáltó The Man from the U.N.C.L.E. . A CIA és a KGB embere különböznek egymástól, ám ezúttal közös erővel kell, hogy megakadályozzák egy náci tudós ámokfutását: valahogy így lehetne összegezni az 1969-es azonos című sorozaton alapuló filmet. A látványvilág és a film dinamikája miatt nem kell aggódnunk, mivel Ritchie mindenre gondolt, nekünk pedig nem marad más teendőnk, mint a szívdobbantó Henry Cavill és Armie Hammer között ide-oda fordítani a tekintetünket, és a szórakozás mellett a rendező minden idők egyik legromantikusabb jelenetét is szolgáltatja nekünk Alicia Vikander-rel kiegészülve. A film remek, ám a bevétel tekintetében a folytatást lehúzták a lefolyón, így arra kényszerülünk, hogy újra és újra megnézzük, hogyan boldogul Napoleon Solo.
The Big Short
Fotó: Jaap Buitendijk/Paramount Pictures via AP
Kis (nagy) túlzással állíthatom, hogy a film tehet arról, hogy gazdasági szakra iratkoztam be az egyetemen, a diplomám még várat magára, ám addig is a film itt van nekünk. A remek forgatókönyvíró és rendező, Adam McKay egyedi skriptjében (igen, elolvastam) Scarlett Johannson magyarázza el a subprime hitelek jelentését, hogy a papíron 65%-ban AAA osztályozású jelzálogkötvények valójában tele vannak szarral, ellenben a végső változatban Margot Robbie teszi meg nekünk ugyanezt, ám a lényegen nem változat. A 2007-es gazdasági válságot bemutató The Big Short anyagi és kritikai sikert is elért, a film szereplőgárdája pedig magért beszél: Ryan Gosling, Christian Bale, Steve Carrell, Marisa Tomei, Jeremy Strong és Brad Pitt. Továbbá cameo-szerepekben segítenek nekünk megérteni a válság részleteit a negyedik falat ledöntő Selena Gomez, énekes, Richard Thaler, közgazdász és a néhai Anthony Bourdain, szakács is. 2011-ben is feldolgozták a történetet, ám a bankok szempontjából Margin Call címmel, remek szereposztással; ám a két film minősége és stílusa még csak köszönőviszonyban sincs egymással. Érdekesség, hogy a film Adam McKay első rendezése, amelyben nem szerepelteti ügyeletes színészét, Will Ferrell-t.
Folytatása következik
