Szerencsére egy évtized 10 évből áll, így nem maradt más választásom, minthogy az évtized második felére vonatkozóan is összeszedjük a filmmorzsákat. Nem volt nehéz dolgom, hiszen csupa-csupa remek darabokkal kényeztettek el minket a filmstúdiók, reméljük a jövőben is megtartják ezen jó szokásukat! Lássunk neki.

2016 – A túl sok jó film éve  

Az év rengeteg jó és annál is jobb filmben bővelkedett, ellenben az alábbi felsorolás nem a 89-dik Oscar-gála győzteseit mutatja be, mint például a La La Land, a Moonlight, a Manchester by the Sea, Toni Erdmann, vagy a magyar győztes rövidfilm, a Mindenki. A jó filmek terén le kell szögeztünk, hogy nagy színészektől láthattunk rendkívüli teljesítményeket, leszámítva a Nagyfater elszabadul című rettenetet, amiben egyszerű le Nicholas Cage-ezi Robert DeNiro saját magát. 

Miss Sloane 

Forrás: EuropaCorp

Rendkívül nehéz nem túlzóan pozitív módon beszélni napjaink legtehetségesebb színésznőjéről, Amy Adams-ről, Bryce Dallas Howard-ról Jessica Chastain-ről. A Miss Sloane egy fordulatos és lebilincselő politikai thriller, ahol Chastain oldalán láthatjuk Mark Strong-ot, John Lithgow-t és Michael Stuhlbarg-ot is. Elizabeth Sloane, a lobbista, aki munkája során olyan befolyásra tett szert, amelyekről a legtöbb érdekérvényesítő csak álmodik, azonban nagy árat kell fizetnie kíméletlensége miatt, hiszen nemcsak a kongresszus előtt kell felelnie tetteiért, de a fegyverlobbi keményebb ellenfélnek bizonyul, mint azt első látásra gondolta. Mind a mai napig érthetetlen a film bukása, tekintve, hogy zömében pozitív kritikával illették az alkotást, Chastain játéka jutalom számunkra, akár a cseresznye a tortán. Nem mellesleg a Miss Sloane prezentálja nekünk a legjobb papos-apácás viccet. Érdemes megnézni.

Érkezés 

Forrás: Paramount Pictures

Denis Villeneuve dobásai mindig nagy zajjal landoltak a mozipénztáraknál, hamarosan, talán az idei év legizgalmasabb filmje, a Dűne kapcsán is láthatjuk mit alkotott, ellenben addig is tudunk szemezgetni a remek rendező művei között. Habár a Szárnyas fejvadász folytatása nem éppen volt remek választás, az Érkezés mindenképp ott ért földet, ahol kellett. A film nem csupán egy szemet gyönyörködtető, látványos mozi, hanem a történet mögöttes tartalma is megér pár mondatot. Egy idegen életforma érkezik a földre, ellenben szándékuk kérdéses és rejtélyes. Az egyetlen módja, hogy kommunikálhasson az emberiség velük, a nyelv. A lingvista, Louise-nak nem marad más választása, mint hogy segítsen az ügyben, és megértse az idegenek nyelvét, ám a tudás, amire szert tesz az idegenek által, több meglepetést is tartogat számára. Az izgalmas sci-fi thriller anyagi és kritikai sikert könyvelhetett el, Villeneuve egy Oscar-jelölést is bezsebelhetett, emellett pedig Amy Adams és Jeremy Renner is brillírozik a címszerepekben. Izgalmas sztori, ami felhívja a figyelmet a nyelvtanulás fontosságára is egyben!  

Rendes fickók 

Forrás: Warner Bros. Pictures

Shane Black, szerény véleményem szerint, a 2000-es évek egyik legalulértékeltebb művésze, ellenben filmjei, a Halálos fegyver, a zseniális Utánunk a tűzözön, az Utolsó cserkész vagy a rendező debütálása, tényleg remek Durr, durr és csók (Robert Downey Jr. ennek köszönheti a karrierje második felvonását) mind-mind kultuszstátuszba kerültek az évtizedek során. A Rendes fickók a két pompás színészt, Ryan Gosling-ot és az Oscar-díjas Russell Crowe-t vonultatja fel egy egész rendkívüli történetben. March és Healy, a két hekus együtt ered nyomába az eltűnt pornószínésznő, Misty Mountains nyomába, ám az ügy sokkal bonyolultabb, mint amennyire elsőnek látszik. A film egy szokatlan akció-komédia, ami a briliáns marketing ellenére elhasalt a mozipénztáraknál, ám kritikai sikert könyvelhetett el, ellenben a végtelenségig újranézhető.

2017 – A változások éve 

Rengeteg érdekességet tartogatott számunkra a 2017-es év, hiszen innentől kezdve tért vissza a horror a mainstream-be, és mondhatni ez az év, amióta legitimálta magát a horror műfaj a repertoáromban. Az It sikerét meglovagolva került a Netflix égisze alá a Stranger Things című sorozat is, ami példátlan sikernek örvendett bemutatásakor. A mozipénztáraknál kiszámíthatóbb volt az egyenlet, hiszen csomó franchise folytatására váltottunk jegyet, ellenben a top10 legtöbb bevételt hozó filmek között végre fellelhetünk egy nem-hollywood-i alkotást is, a Wolf Warrior 2-őt, ami kínai koprodukcióban hozott közel 800 millió dollárt a konyhára, ellenben engem nem vesz rá, hogy megnézzem, akár az első részt is. Annál inkább még egyszer az alábbi három darabot.  

Tűnj el 

Forrás: Universal Pictures

Elöljáróban: a film írója és rendezője, Jordan Peele. Peele 2012-ben indította útjára Keegan-Michael Key-jel közös komédia sketch-műsorukat, a Key and Peele-t, aminél viccesebbet nem igazán láttunk. Majd 2017-ben mozikba került a komikus Peele debütáló pszichológiai horrorja a Tűnj el, a közönség pedig egyszer csak elhallgatott, mert mást nagyon nem tudott csinálni. Több, mint egy évtizedes humorista múlttal hogyan ír valaki egy olyan filmet, amitől feláll a hátunkon a szőr? A film több dolog felszínét is kapargatja, mint az afro-amerikaiak helyét a társadalomban, a politikai megítélésüket és a rasszizmust is. Adott a fotós Chris, aki barátnője családjához igyekszik a hétvégén, hogy megismerje őket, azonban ottlétük egyre több furcsaságot tartogat számára, amiből senki sem vesz észre semmit, vagy csak nem akarnak figyelni. Lehet, hogy pont ez a céljuk? Daniel Kaluuya a maximumot hozza ki a címszerepből, mellette azonban Allison Williams, Bradley Whitford és Catherine Keener sem részesül szégyenben, hiszen hátborzongatóan hozzák a rájuk szabott szerepeket. Peele, annak ellenére részesült Oscar-díjesőben, mivel átvehette a legjobb eredeti forgatókönyvért járó díjat, hogy a 23 nap alatt összehozott film nagy része improvizálás volt. A darab anyagi és kritikai sikert hozott Peele-nek, és nem győzöm elégszer ajánlani a humorista második rendezését, a szintén horror zsánerben készült, Mi-t.  

Good Time 

Forrás: A24

Amit Robert Pattinson kapott a Twilight-ért, azt bizony nem minden színész vészelné át emelt fővel (kivéve George Clooney). Korunk egyik legizgalmasabb színészét viszont nem “olyan” fából faragták, így középső utat mutatva a mainstream-nek, elvonult a független filmek világába, hogy aztán egy évtizeddel később visszatérjen vámpír helyett denevérként. Angol színészként pazarul hozza a boston-i akcentust a Safdie testvérek thrillerében, a Good Time-ban. Az extra alacsony költségvetésből készült - 2 millió dolláros budget – film egy testvérpár történetét mutatja be, ahol egy félresikerült bankrablás során a mentális fogyatékkal élő Nick-et fogják el a hatóságok, Connie-nak pedig nem marad más választása, minthogy versenyt fusson az idővel, és kiszabadítsa testvérét. A Safdie testvérek 50%-a a filmvásznon is képviselteti magát, hiszen Benny Safdie játsza el Pattinson mentálisan sérült fivérét. Habár a film nem jelentett anyagi sikert, felrakta a térképre a rendezőpárost, Pattinson pedig ezzel a szereppel is saját magára licitál, mi pedig ámulatba ejtve figyeljük minden egyes mozzanatát.  

Három óriásplakát Ebbing határában

Forrás: Fox Searchlight Pictures

A film, amit csak Sam Rockwell kedvéért néztem meg, és Frances McDormand kedvéért maradtam. Martin McDonaugh, a takaros rendező, akinek a kezei közül mindig rendesen összerakott filmek kerülnek ki, példának okán a színesz szereplőgárdát felvonultató fekete komédia a Seven Psychopaths illetve az In Burges sorába remekül illik a Három óriásplakát Ebbing határában is. A történetben megismerhetjük a megszállott anyát, Mildred-et, aki elszántan keresi a válaszokat lánya halálával kapcsolatban, ellenben csak falakba ütközik, így kénytelen a saját maga kezébe venni a nyomozást, hogy megtalálja gyereke gyilkosait. A film egy érzelmi hullámvasútra kalauzolja a nézőt, a film hangulata pedig megfelelően tompítja azt. A Három óriásplakát kritikai és kasszasiker lett, nem mellesleg jópár arany szobor is kijárt, hiszen McDonaugh egy jelölést, Rockwell és McDormand pedig egy-egy díjat vehetett át teljesítményükért 2018-ban.  

2018 - Az év, amikor a Bohém Rapszódia Oscar-t kap a legjobb vágásért.... 

Elutasítom a fent látható mondat létjogosultságát, dobáljanak meg kővel, ám legyen, ellenben úgy érzem igazam van, és inkább néztem meg volna Sasha Baron Cohen Bohém rapszódiáját, aki nem mellesleg 6 évig dolgozott egy Queen forgatókönyvön, ami sokkal közelebb állt a valósághoz, ellenben az egyik nagyon óvatos bandatag – Brian May - megvétózta Cohen script-jét, és Cohen többéves munkája a kukában landolt, és hozott Rami Malek számára egy potya Oscar-t. Most, hogy megalapoztuk kellően a 2018-as évet, vágjunk is bele a közepébe.... 

Keresés 

Forrás: Sony Pictures Releasing

A korszakalkotó stílusban készült film kenterbe veri Liam Neeson összes lánya-elrablós filmet, mutatja be az igazi hajszát, és demonstrálja a kétségbeesett szülőt, aki tényleg mindent meg akar tenni, hogy megtalálhassa a lányát. A film tökéletesen bemutatja azt, hogyan csinálj egy rohadtul ütős darabot akkor, ha nincs pénzed: tedd érdekessé. (ahogy azt tették az A Blair Witch-projektnél). A Keresés játékidejének nagy része egy laptop monitorján játszódik, ahol láthatunk video hívásokat, internetes kereséseket, illetve üzenetváltásokat, amelyben egy a közös: azért történik, hogy lányát, Margot-t megtalálja. Kicsivel több, mint 800 ezer dollárból alkották meg a Keresést, ami 2018-ban a Sundance Filmfesztiválon debütált. Zajos sikert aratott, hiszen 75 millió dollárt hozott vissza, Debra Messing és John Woo pedig a legjobb formáját hozta, ám mindezeken túl a film bebizonyította azt, hogy 2018-ban is lehet valami újat és egyedit alkot, ha elég kreatív az ember.  

A kedvenc

Forrás: Fox Searchlight Pictures 

Yorgos Lanthimos rendezése a XVIII. századba kalauzol vissza minket egy feketekomédia keretében. A történet a sokat betegeskedő, és a politikai ügyek iránt teljesen indifferens Anna királynő, kegyeibe a véletlennek köszönhetően beférkőző, Abigail, és a királynővel közeli kapcsolatot ápoló Lady Sarah furcsa szerelmi és hatalmi háromszögét mutatja be, amely megtörtént eseményeken alapul. A szereposztásban sem fukarkodtak a készítők, hiszen Emma Stone, Rachel Weisz és Olivia Colman hozza a legjobb formáját a történelmi komédiában, ami méltón érdemelt 10 Oscar-jelölést, köztük - az általam megjósolt - a legjobb női főszereplőért járó Oscar is a film égisze alatt került átadásra Colman teljesítményéért cserébe, aki az akkori filmes díjakat sorra nyerte, hiszen Golden Globe-, és BAFTA -díjakkal a zsebében távozhatott 2018-ban. A film cinematográfiájáról ellenben még nem is esett szó, ezért is buzdítanék mindenkit arra, hogy nézzék meg a darabot, hiszen ha a Végjátékot végig tudták ülni egy seggel, ez is menni fog.  

A Private War

Forrás: Aviron Pictures

Haditudósítóként, hogy bírnád ki ép ésszel azokat a szörnyűségeket, amikről hírt adsz? Vajon befolyásolná a mindennapjaidat a munkád, az éhező emberek és a halott holttestek látványa? A néhai Marie Colvin történetét mutatja be a kedvenc Rosamund Pike tolmácsolásában a 2018-as A Private War című film. A megtörtént esetet feldolgozó sztori Marie Colvin életét mutatja be a 2000-es évektől, és azt, mennyire elszánta igyekezett bemutatni a háború súlytotta övezetek valódi arcát. Colvin, aki maga is egy robbanás következtében vesztette el látását a bal szemére, félelmet nem ismerve tudósított a háborúról, így válhatott az egyik legismertebb haditudósítóvá. 2012-ben vesztette életét egy szíriai háborús övezetben egy robbanás során a hadifotós, akkor csupán 28 éves Rémi Ochlik-kal együtt. A film kerüli az érzelmi szélsőségeket, tárgyilagosan mutatja be Colvin életének állomásait, egészen a haláláig, ezzel méltó emléket állítva az újságírónak. Rosamund Pike mellett a kétségbevonhatatlanul remek színész, Jamie Dornan is hozza a formáját a mellékszerepben.  

2019 – Az év, amikor Netflix előfizetésem egy éves lett 

2019, mit is mondhatnék rólad? Sok mindent köszönök Neked, köztük, hogy elköltözhettem...megint, hogy megadtad Elizabeth Chai Vasarhelyi-nek a kis arany szobrocskáját (félig magyar, félig filmes, a legjobb dokumentumfilmért kapta meg, és csak azért írtam le, mert magyar), hogy ismét szerelembe ejtettél a filmekkel, hogy hányingerig játszottad az idegesítő Senorita-t és hogy 27 évessé tetté, noha nem tervezek belépni a 27-esek klubjába, habár az egyetlen hangszer, amin játszom a triangulum, és énekelni sem tudok. Ellenben leírom a legjobb filmeket az évből. 

Uncut Gems 

Forrás: Sony Pictures Releasing, (nem Uncut Gems promókép)

Adam Sandler, az elmúlt 20 év legidegesítőbb színésze, akit imád a mainstream, és borzalmas filmekben játszik, amiből az egyetlen, amit végigbírtam nézni, az 1999-es Apafej volt – ezzel a jelzővel és cimkével élt nagyon sokáig a tudatomban Sandler. Egészen 2019-ig. A YouTube-on szörfölgetve - amin beteges módon az elmúlt hét napban 17 óra 57 percet töltöttem a megtekintési statisztikám szerint - rátaláltam Sandler új filmjére. -Oh, egy újabb rémes film, remek – gondoltam magamban, majd végignéztem: directed by the Safdie Brothers. Nem állt össze a kép a fejemben: - De hát ez a film jónak tűnik?! Sandler a főszereplő?! - kiáltottam. Most már kijelenthetem nem csak jó, egyenesen páratlan. A sztori mellékes, hiszen a nagydumás ékszerész szinte az összes létező embert a környezetében magára haragítja, amikor egy lapra teszi fel a pénzét és ezzel az életét is, ellenben ez a lebilincselő akció-dráma Sandler tolmácsolásában újraírja a szabályokat. Nemcsak a megítélésemet változtatta meg egycsapásra a 2 órás játékidő róla, hanem rájöttem miért csinált meg annyi, de annyi rémes filmet: hogy kiengesztelve érezzük magunkat, amikor a kisujjából kirázva alakít valami elképesztőt. Sandler-t azonban az Akadémia, és minden rangosabb mellőzte, teljesen érhető módon, ellenben a színész nem esett kétségbe. Kijelentette, hogy amennyiben nem jelölik Oscar-ra, dacolva elkészíti minden idők legrosszabb filmjét. Tekintve, hogy a Jack és Jill-lel eléggé magasra tette a lécet, izgatottan várjuk a végeredményt. (A Netflix-en nemrég debütált a halloween-i vígjátéka...lehetséges, hogy erre gondolt)  

Jojo Rabbit  

Forrás: Fox Searchlight Pictures

Taika Waititi nevével 2005-ben találkoztam, amikor a legjobb rövidfilm kategóriájában jelölték. Noha, akkor még nem láttam a Two cars, one night-ot, leginkább azzal nyerte el a figyelmemet, hogy szimplán tetette, hogy alszik, miközben a jelöltek között konferálták fel a nevét. A rendező 2019-re elérte azt nálam, hogy a gépemen az írásaimat és a történeteimet tartalmazó mappa neve nem más, mint egész egyszerűen “taika”. Az idei évtizedre “household name” lett a rendező, hiszen nemcsak színészként, de forgatókönyvíróként is jeleskedett, és a mainstream is felfedezte magának Waititi furcsaságát, ami talán a What We do in the shadows-ban csúcsosodott ki leginkább. A Jojo Rabbit során egy fiú mindennapjaiba csöppenünk bele a II. Világháború során, akinek az anyja egy zsidó lányt rejteget a házukban, és srác képzeletbeli barátja pedig nem más, mint Adolf Hitler. A történet Christine Leunens Caging Skies című regényén alapszik, amiért 2019-ben Waititi átvehette a legjobb adaptált forgatókönyvért járó arany szobrot. A történet üzenete univerzális, így akár 10, akár 20 év múlva is újranézhető, nem beszélve a gyerek színészek érdeméről, illetve Scarlett Johansson kedves alakításáról.  

Joker

Forrás: Shutterstock

Amikor Joaquin Phoenix minden idők legértékesebb Oscar-beszédét adta az alakításáért cserébe, eszembe jutott mennyire csalódott voltam, mikor nem kapta meg 2006-ban Johnny Cash megformálásért. Ugyan, egy meleg cowboy és egy furcsa író megformálásáért ki kaphat Oscar-t? Az előbbi volt Heath Ledger, aki pár évvel később kapta meg poszthumusz, az utóbbi pedig Philip Seymour Hoffman, aki abban az évben győzedelmeskedett Phoenix helyett. Azóta már egyikőjük sincs sajnos közöttünk, ám megértettem, hogy akkor bizony nem érkezett el az Ő ideje. (Egy elég hosszú kommentet tettem a beszéde alá, amely azóta 7 like-ot és 4 választ is begyűjtött, csak mondom) Joker karaktere talán a DC-univerzum legkomplexebb figurája, eredet története pedig Todd Phillips rendezésében kelt életre, aki korábban a Másnaposokért is felelt, ám a filmben megcsillogtathatta képességeit. A film egy sor díjátadón diadalmaskodhatott, egy pár rekordot megdöntött, nem mellesleg Hildur Guðnadóttir, a film zeneszerzője egyszerre nyert Oscar-, Golden Globe-, és BAFTA-díjakat, nőként először a történelemben. A Joker anyagi és kritikai sikert hozott az alkotók számára, nyitva hagyva a kaput a történet folytatására.  

2020 – A koronázatlan év 

Habár még nincs vége az évnek, és korai is kijelenteni bármit a legjobb filmek tekintetében, érdemes az eddigi alkotásokat szemügyre venni, és levonni a konklúziót. A mozik nézőtereit habár nem tudtuk feltölteni maradéktalanul, az alábbi felsorolás nagyban mutatja azt, hogy a streaming-ben van a jövő, és a mozi lehet, hogy idejét múlt intézmény.  

Tenet 

Forrás: Warner Bros.

Tűnjek puhánynak, akár hiper érzékenynek, bármennyire is lehúzta kritika és a közvélemény a filmet, én másfél évet vártam Nolan leggrandiózusabb eposzára, a Tenet-re (néhol felháborodva nyugtáztam, hogy retTENETként utalna a filmre). Az időutazós-ügynökös film középpontjában áll, Főhős, aki az idő múlását manipulálva próbálja megmenteni a Földet a világvégétől és egy újabb háború kirobbanásától. A történet leírva leginkább egy B-kategóriás filmre emlékeztet Scott Adkins-szel a főszerepben, ám itt profikra bízták a munkát. Nolan 5 évig dolgozott a sztorin, szerepelteti főkarakterként Denzel Washington fiát, a korábbi NFL-játékos John David Washington, a jelzők nélküli Robert Pattinson-t, és a minden szerepben hiteles, Kenneth Branagh-t. A film vállára nagy teher nehezült, hiszen a pandémia “utáni” mozizási kedvet és hangulatot volt hivatott nem hivatalosan feltérképezni. Ellenére annak, hogy a film jobbára nem érte el a nullszaldós 500 millió dolláros álomhatárt, így is képes volt 350 millió dollárt összegereblyézni a járvány közepette. A Tenet-et még mindig moziműsoron találhatjuk, így a bátrabb vállalkozók széles vásznon tekinthetik meg Nolan akcióját.  

Borat 2 

Forrás: Amazon Prime Video

A nagyon hosszú című filmet tegnap volt szerencsém látni (október 24-én), de még most is, ahogy ezen sorokat gépelem ezen az olcsó és kopottas laptopon, azt érzem, képtelen vagyok összefüggően beszélni. Borat-ot nem kell senkinek sem bemutatni. Habár az öcsém kategorikusan kijelentette, hogy ő még “az elsőt sem látta”, mégis tudja ki a szürke öltönyös fazon. A Cambridge-i egyetem végzett, Sasha Baron Cohen lángelméjéből pattant ki valamikor a 2000-es évek elején Borat Sagdiyev karaktere, a kazah újságíró, akire kulturális sokként hat bármilyen tradíció, ami eltér az általa ismert és megszokott metódusoktól. 2006-ban pedig Cohen egy aranyos kis indie-mozifilmnek induló projekt keretében belül bemutatták a Borat mozifilmet, amely áldokumentarista módon próbálta meg bemutatni az amerikai társadalmat, közben úgy, hogy Cohen-re a film forgatása során 92-szer hívták ki a rendőröket. A Borat folytatása azonban valami egészen más, sok mindent érint az amerikai politikán belül, tekintve, hogy Trump jelmezben ajánlja fel lányát Mike Pence, alelnök számára egy republikánus gyűlésen, vagy Rudy Guiliani, Donald Trump ügyvédje a film miatt magyarázkodni kényszerült, hiszen egy eléggé kompromittáló jelenetben láthatjuk, amint egy ágyon fekve a nadrágjában matat Borat lányának társaságában, aki újságírónak adja ki magát az interjú során. Néha nehéz még a képernyőre is odanézni, ám Cohen-ről nem lehet nem szuperlatívuszban beszélni. Az Amazon Prime-on megtekinthető eredeti nyelven, akinek azonban nincs erre lehetősége, az biztos talál módot arra, hogy máshonnan szerezze és tekintse meg a folytatást.  

The Trial of Chicago 7 

Forrás: Niko Tavernise/Netflix

A hírhedt Chicago-i hetek koncepciós pere a Nixon-kormány elhíresült tárgyalása, amivel a kor radikális ellenzékével szemben akartak példát stauálni. A The Trial of Chicago 7 ízelítőt ad az 1968-as Amerika közhangulatáról, a rasszizmus jelenlétéről, középpontba állítva a tárgyalás főbb momentumait, olyan Aaron Sorkin-stílusban, ahogy arra más nem is lenne képes, csakis maga Aaron Sorkin. Habár a film forgatókönyve már 2007-ben Sorkin asztalán hevert, eredetileg Steven Spielberg vezénylésével vitték volna vászonra a politikai drámát, ellenben egy cseppet sem bánkódunk. Sorkin nem csak forgatókönyvíróként, de rendezőként is jegyzi a filmet (ahogy tette azt korábban Molly Bloom története során). Többek között Sacha Baron Cohen, Eddie Redmayne, Jeremy Strong, Frank Langella és Joseph Gordon-Levitt felel a történet főbb szerepeiért, tökéletesen kiegészítve egymást. A film a Netflix égisze alatt készült, és október 16-án mutatták be, a tengeren túlon pedig limitált számú mozikban is elérhetővé tették. A The Trial of Chicago 7 egy tökéletes bizonyítéka arra, hogy Sorkin még mindig tud.