Talán semmi nem ír olyan beteges, hihetetlen és elképesztő sztorit, mint az élet, beleértve Chuck Palahniuk-ot és Stephen King-et. Olyan történetet, amin napokig rágódsz és képtelen vagy felfogni, hogy ez tényleg igaz.
A napokban került a hírekbe is, hogy a korábban a Smallville-ban is szereplő színésznő, Allison Mack szeptemberben kezdi meg börtönbüntetését, amiért kulcsszerepe volt egy hírhedt szektában, ami a látszat ellenére szexrabszolgákat közvetített és szervezett be, valamint hierarchia szerint kényszermunkára kötelezte a szekta tagjait zsarolás által. Olyan szupersztárokat környékezett meg, mint szereplőtársa Kristin Kreuk, Kelly Clarkson és Emma Watson. Ám ez még csak a jéghegy csúcsa! Mack mellett Keith Raniere, Lauren Salzman és anyja, Nancy Salzman is társtettesként került bíróság elé az elmúlt években, amikor kiderült a szervezet valódi tevékenysége. No de ne szaladjunk ennyire előre.
A beavatási eskü című - Tiger King-hez hasonlóan "véletlenül" leforgatott - dokumentumfilm a szekta létét, annak bizarr aspektusait és leegyszerűsítve, a nőgyülölet miatt vallást alapító, végtelenül manipulatív Raniere személyét mutatja be. Míg a dokumentumfilm ártatlan szándékkal indult, hiszen csupán a zseninek és tudósnak tartott alapító mindennapjait akarta bemutatni, a forgatás közben mélyebb és mélyebb rétegeket hámozott le az NXIVM nevű szervezet működésével kapcsolatban, aminek a végén csupán egy teljesen rothadó és gusztustalan MLM rendszerre épülő szélhámosság maradt, ami miatt leginkább azt kívánjuk a szívünk mélyén, hogy halt volna már ki az emberiség. Hogy képes szinte évtizedeken keresztül mind a közvéleményt és a körülötte lévő embereket mesterien befolyásolni egy pszichopata jellemzőkkel rendelkező “csodabogár”, aki az IQ hányadosa miatt még a Guinness Rekordok könyvébe is bekerült?
A szekta
Az 1998 óta működött szervezet egyfajta sikerprogramot és önfejlesztéssel kapcsolatos tréningeket kidolgozva és népszerűsítve került a középpontba, ami azt ígérte, minden problémánk egy csapásra megoldódik, ha a módszerük szerint kezdünk el élni és szemlélni a világot. Raniere Nancy Salzmannal, az elismert, ám végtelenül unszimpatikus hipnoterapeutával és neurolingvisztika szakértővel együtt dolgozták ki a hálózat és a rendszer alapjait, ami aztán MLM rendszerként működött a későbbiekben. A sorozat remekül körbe járja a Raniere személyét övező mítoszt, miszerint a férfi - habár ez a kifejezés sajnos cseppet sem méltó hozzá - egy igazi úttörő coach, majd kezdi el lassan megmutatni a szektavezető egyre durvább és durvább megnyilatkozásait. A történet remekül mutatja be, ahogy a korábbi szektatagok és az érintettek is min mentek keresztül, és milyen ára volt annak, hogy az NXIVM tagjaiként éltek szinte évekig, hogyan vezette és zsarolta meg őket Raniere, anélkül, hogy a történetben bármelyik szereplőt is áldozatnak titulálnák a filmben, nem feledve a tényt, hogy maguk a készítők a túlélők.
Az ember, akiről mindenki azt hitte, hogy őszinte
Sarah Edmondson, színésznő, az NXIVM szekta korábbi tagja és a dokumentumfilm egyik kulcsalakja, aki közeli kapcsolatot ápolt mind Mack-kel, mind Raniere-vel, néhol humorosan felfogva, néhol pedig könnyek között mesél arról az időszakról, amit a szervezet égisze alatt töltött. Edmondson a szervezet MLM hierarchiáján belül egész magas szintre jutott, ám idővel később kezdte átlátni, hogy mindaz, amit addig normálisnak hitt egy rothadó szervezet jéghegyének a csúcsa csupán. A színésznő úgy fogalmazott, hogy miután elérkezett a felügyelői szintjéhez - az NXIVM-en belüli hierarchia egyik legmagasabb szintje - úgy érezte, hogy a szervezet sokkal fontosabb, minthogy folytassa a színészi karrierjét, amiről oly sokat álmodozott.
Mark Vincente, a sikeres rendező, aki éveken át filmezte Raniere-t és a szervezetet, annak érdekében, hogy bemutassa mennyire nem rendellenes az NXIVM működése annak ellenére, hogy a legtöbb pletyka ennek az ellenkezőjét állította, teljes joggal. Hogy egy nap, közös munkájukat egyetemeken oktathassák, amiért jobbá tették a világot. A teljes beetetést követően a rendező és Raniere jó barátokká váltak, és ezért sokat meg is osztottak egymással. Vincente síró szemekkel mesél a kamera előtt arról, hogy milyen érzés is az, amikor azt hiszed őszinte lehetsz valakivel, és ezért mindent meg is osztasz vele, majd később kiderül, hogy az az ember, akiről azt hitted a legjobb barátod, igazából soha nem is létezett. Ahogy a rendező visszaemlékezett, az első beszélgetése a vezetővel majdnem öt óráig tartott, és a lehető legtöbbet megosztotta vele önmagáról és a hátteréről.
Később megismerkedünk Bonnie Piesse, színésznő/énekesnővel, aki korábban olyan Star Wars filmekben tűnt fel, mint a Sithek Bosszúja vagy az A klónok támadása, és aki nem mellesleg Vincente felesége. A történet legérdekesebb pillanata az, amikor Vincente maga mesél arról, ahogy lassan beleszeretett Piesse-be, és hogy ő maga szervezte be, hátsó szándék nélkül az NXIVM szervezetbe annak érdekében, hogy ne adja fel énekesi karrierjét.
A sorozat többnyire a három szereplő narrálásában meséli el azt a hullámvasutat, amit az NXIVM falai között megtapasztaltak, tele manipulációval, perverzióval, gyilkossággal és bűnhődéssel. A túlélők és a szervezet kapcsolata mintha egy tökéletes lenyomata lenne egy olyan abúzus kapcsolatnak, ahol a férfi próbál dominálni, a nő pedig aláveti magát az irányításnak és a kontrollnak. Az egyik legékesebb példája ennek az, ahogy Bonnie Piesse meséli el, ahogy Mack-kel, aki akkora csonttá és bőrré fogyva sétált vele, kérte, hogy egyen, mert látnia kell, hogy egy problémával áll szemben. Mack nemes egyszerűséggel közölte Piesse-nek, hogy Raniere számolja a kalóriáit, és ameddig van menstruációja, nem lehet probléma. Mack örök fogadalmat tett a szektavezér számára, ami lehetővé teszi, hogy Raniere teljes kontrollt szerezzen a színésznő élete felett, aminek önként vetette alá magát. És hogy lássuk mennyire beteges dolgok is történtek az NXIVM-en belül, ennek tanúbizonyságául Mack egy hasára erősített láncot hordott, hogy ezzel is szimbolizálja a Raniere-nek tett alávetettségét. Ami pedig még ijesztőbb, hogy Piesse még ennek ellenére sem látta a nyilvánvalót, és egy már kilépett NXIVM tag segített neki az iránymutatásban.
Hogyan tovább?
A dokumentumfilm előrehaladtával egyre mélyebb és mélyebb szinteket érünk el az emberség szempontjából, az pedig, ahogy a szereplők, főleg a nők természetesnek vették a mindennapos megaláztatást, a zaklatást és mellőzöttséget, ami osztályrészükként jutott, még inkább teszi felkavaróvá a narratívát.
A dokumentumfilm főként Vincente videonaplóiból, rögzített telefonhívásaiból és visszaemlékezéseiből táplálkozik, ám ami még ennél is hátborzongatóbbá teszi az anyagot, hogy Vincente őszintén hitt Raniere jó szándékában, és abban, hogy egy őszinte ember. Ezért is tartott olyan sokáig a felismerés a szektavezető igazi kilétével kapcsolatban, mert olyan nehéz volt róla elhinni az ellenkezőjét, jobban mondva az igazságot.
Hogy őszinte legyek elég nehéz megérteni mennyire komplex módon is működött a szervezet, és mennyire egyszerű módon próbálták természetessé tenni a hétköznapi emberek számára aberráltnak mondható dolgokat, minthogy szájon csókoljak mindenkit, akivel találkozom, vagy hogy beleégessék a bőrömbe Allison Mack és Keith Raniere egyesített monogramját egy életre. Merthogy ezt tették Edmondson-nal is, aki a folyamatos manipuláció és befolyásolás miatt hagyta magát alávetni a borzalmas procedúrának, mondván, ha nem teszi meg, beszarinak fogják titulálni.
Amikor már azt hinnénk nincs több, Tiger King-szerű módon jön az újabb és újabb szar a nyakunkba, hogy Mack a szende mosolya ellenére egy szadista, hogy a hierarchikus felépítés a szolgák toborzása miatt alakult ki, és hogy szó sem volt a világot jobbá tevő tervekről, hiszen a fő cél a szexkereskedelem és a kényszermunka kiépítése volt az NXIVM-en belül, amit bebugyoláltak egy vonzónak mondott csomagolásba.
Hasonló, megdöbbentő és néhol már-már hihetetlen történések közepette jutunk el a végkifejletig, amikor is végre, az akkor már szökevény bűnöző Raniere-it letartóztatják Mexikóban, ám felmerül a kérdés a pár perc ugrándozás és öröm után, miután elkapták a szekta vezetőjét: vajon ez elegendő elégtétel-e azért, amit Raniere okozott oly sok nőnek? Vajon az, hogy 120 év letöltendő börtönbüntetést szabott ki rá az amerikai büntetőbíróság, hoz bármilyen megnyugvást vagy gyógyírt az egy életre megnyomorított emberek számára? Hogy juthat valaki ideáig? Vajon megtudjuk-e valaha is mi történt pontosan Gina Hutcherson-nal és Kristin Snyder-rel?
Habár sok kérdésre nem kapunk pontos választ a kilenc részes dokumentumsorozat során, és még csak a fele témakört sem érintettem az írásom során, amit a műsor pedzeget, elgondolkozhatunk azon, hogy vajon ki is ülhet mellettünk a buszon, ki állhat sorban előttünk vagy mögöttünk a sorban, és vajon milyen, be nem gyógyult sebeket hordozhatnak magukban ezek az emberek. A történet sértettjei, hol névvel, hol arc és név nélkül vallanak arról, mekkora traumát is jelentett számukra az NXIVM, a legszörnyűbb pedig nemcsak, hogy önmagukat hibáztatják döntéseikért, hanem hogy mindezeknek a történéseknek önként és teljes beleegyezéssel vetették alá magukat, annak ellenére, hogy a következményekkel nem számoltak. Érdekesség, hogy Raniere még a Dalai Lámát is megkörnyékezte annak reményében, hogy nemcsak, hogy elismerően vélekedik az NXIVM szervezetről, hanem hogy egy közös projekt keretein belül együtt is dolgozhatnak, valamint szinte könnyek között esedezett neki, hogy bocsásson meg, amiért olyan sok hazugságot összehordanak az NXIVM-ről, ám a szellemi vezető mosoly közepette válaszolt csupán annyit:
Ha valami a szép külső alatt valami rothadó dolog lapul, akkor az nem helyes.
