Forrás: Pal Hansen for The Wall Street Journal

Vannak a zenei világban csodabogarak, akik különleges képességgel születtek, mint a legendás Mozart; vannak akik többször is eljuthattak zenei karrierjük csúcsára, anélkül hogy tudnának kottát olvasni, mint Dave Grohl; és akik a hagyományos díjeső - pár Oscar befigyelt persze - nélkül is fogalommá tették karrierjüket és munkájukat nem csak a zene, de a filmiparban is. Erre a tökéletes példa írásom főszereplője a legendás zeneszerző, Hans Zimmer.  

“Zenét bárki tud szerezni, csak egy laptop kell hozzá, és egy mikrofon. A kreativitás nem a költségtől függ.”  

- vallja a zeneszerző, aki túlzás nélkül a legnagyobb kasszasiker filmek dallamaiért felelt, mint az Oroszlánkirály, a Karib tenger kalózai - franchise, a Batman trilógia, a Csillagok között vagy az egyik leghíresebb munkája, az Eredet. A frankfurti születésű művész, habár idén töltötte be 63-dik születésnapját, nem tervez lassítani. A Denis Villeneuve rendezésével készülő adaptáció, a Dűne dallaminak megalkotására mondott igent, aminek bemutatását, a pandémia miatt 2021-re tervezik; a közelgő, új James Bond filmben is felismerhetjük munkáját Billie Eilish-sal közreműködve, vagy a Top Gun folytásában is észrevehetjük a nevét a stáblistán. A döntés igencsak meglepte a közérdeműt, hiszen ezzel párhuzamosan készült Christopher Nolan blockbuster filmje, a Tenet, amelynek munkálatait a zeneszerző nem tudta elvállalni, ezzel megtörve az évtizedes kollaborációt a két filmes között. Hans Zimmer karrierje csodás ívet írt le az elmúlt 40 évben, aminek korán sincs vége, így alábbi érdekességek adóznak munkássága oltárán.  

Nem járt zeneiskolába 

A legnagyobb zenei ikonok, mint Prince, David Bowie vagy Eric Clapton, habár stílusban különböznek, egyben hasonlítanak is Hans Zimmerre: saját maguktól tanultak meg mindent. A zeneszerző zongorán, dobon, gitáron és bendzsón is játszik, ellenben soha nem tanulta a szakmát és a zenét. 

“Még gyerekként, ha jól emlékszem, két hétig vettem zongoraleckéket, de igazából ennyi.”  

Az Oscar-díjas Zimmer több, mint 150 film zenei betétéért felelt az elmúlt évtizedekben.  

Nemcsak DC hősökhöz van köze 

Habár zenéi főképp komoly drámákban csendülnek fel, felfedezhetjük karrierje folyamán az üde színfoltokat, hiszen három DC Comics szuperhősfilm is kapcsolódik a nevéhez. A végtelenségig emlegetett Batman-trilógia zenei aláfestése, a Superman nem bukott veriója és legsikeresebb filmfeldolgozása, a Henry Cavill főszereplésével készült Man of Steel, illetve a kasszasiker Patty Jenkins irányításával készült Wonder Woman is Zimmer munkáját dicséri. Ellenben azt már kevesebben tudják, hogy ki-kikacsingatott a “túloldal” felé, hiszen a szintén német zeneszerzővel, Ramin Djawadi-val közösen alkották meg a 2008-as Vasember című film zenéjét, ami elindította világhódító útjára a Marvel Univerzumot. 

Az Oscar angyala kegyes hozzá 

A filmtörténelem során észrevehettük azt, hogy az Akadémia elismerése nem jelent mindig garanciát a minőségre, tekintve, hogy a Szerelmes Shakespeare elnyerte a legjobb filmnek járó díjat, illetve Hillary Swank két Oscar-t nyert legjobb női főszereplőként, ahogy a legendás Vivien Leigh is. Egy szó, mint száz: Zimmer habár egy tucat jelölést kapott, csupán egyszer sikerült díjra váltania azt, ami felháborító is lehet egyeseknek, tekintve, hogy a Csillagok között-ben nyújtott munkája is csupán a jelölésig vitte. Zimmer filmográfiájában azonban 10 film is fellelhető, amelyek elnyerték a legjobb filmnek járó Arany Szobrot, köztük olyan filmekkel, mint a 12 év rabszolgaság, a Miss Daisy sofőrje vagy az Esőember. 

A kedvenc mesémért is ő felel 

Talán 10 éves lehettem, amikor a nagynéném kölcsön adta az egyik VHS kazettáját, ami nagy szó volt, tekintve, hogy nekik volt “parabola antennájuk”, és nézhettek HBO-t is teljesen kötetlenül. A csatornán került felvételre egy mese, ami két barátról, szólt, akik eljutnak El Dorádóba, miközben a galád Cortez üldözi őket. Az évek múlásával sem múlt el az Irány El Dorádó! iránti szeretetem, ezért is ért a meglepetés, hogy a DreamWorks egyik legnagyobb bukásáért rajongok, mikor egyszer utánaolvastam a darabnak. Kenneth Branagh, Kevin Kline, de még Sir Elton John is közreműködött a rajzfilm létrejöttében, Hans Zimmer pedig John Powell-lel (akinek munkáját többek között a Shrek-ben is hallhatjuk) közösen felelt a rajzfilm zenei betétéért. Talán a sors iróniája, hogy a DreamWorks ezt követő munkája volt a Gladiátor, amit egy hónapra rá mutattak be a mozikban, minden létező díjat besepert, és történetesen az ember, aki felel a film eredeti zenéjéért, nem más, mint maga Hans Zimmer. 

Koncertezik

Hans Zimmer talán az egyetlen filmzeneszerző, akiről el tudjuk képzelni, hogy a saját nevével fémjelzett turnéján egy gitárral a kezében vonul ki a közönség elé, akár egy rocksztár. Ez viszont nem csak a képzelet szüleménye, a saját szemünkkel is láthatjuk ezt koncertjének egyik előadásán, ahol az Eredet című film leghíresebb dallamaira vonul ki a nézők elé. Legismertebb alkotásait adja elő a turnésorozat során, amely jelenleg a világjárvány miatt szünetel, és amelynek állomása kétszer is érintette hazánkat Budapesten, a tervek szerint pedig 2021-ben fog folytatódni a The World of Hans Zimmer koncertszéria. Érdekesség, hogy a Tony-, Grammy-, Golden Globe-, és Oscar-díjas komponista nem csupán filmekben működik közre, de néhány sorozat, mint például a népszerű Netflix-es A korona; illetve néhány videójáték, a Call of Duty, a FIFA 19, vagy a Fortnite készítésében is részt vett.  

A The Buggles zenekarban játszott 

A new wave éra egyik leghíresebb zenekara a The Buggles, és már csak amiatt is csenghet ismerősen a nevük, mert történelmet írtak 1981. augusztus 1-jén, amikor a világhódító útjára indult a híres zenecsatorna, az MTV, az első klip pedig, amelyet bemutattak nem volt más, mint a zenekar Video killed the radio star-hoz készült videója. De hogyan kötődik ez Hans Zimmer-hez? Nos, érdemes tudnunk azt, hogy a zeneszerző ebben a bandában kezdte a karrierjét, mint billentyűs, mielőtt átnyergelt volna a filmiparba. Külön öröm, hogy Zimmer is a rekord része lett, hiszen szerepel a The Buggles klipjében, és a szemfülesebbek még észre is vehetik, hogy a fiatal Zimmer fekete bőrkabátban diktálja az ütemet az egyik legismertebb intro során. A klip 1 perc 53 másodpercében pedig konkrétan farkasszemet nézünk vele.  

Péntek reggel, láz, fájdalom és rosszullétek sorozatára ébredsz, a mosdóba alig bírsz kivánszorogni, ám megpróbálod a lehetetlent. Beveszed a gyógyszert, kicsit jobban leszel, csökken a test hőmérsékleted, iszod a teád, amelybe csak egy cseppnyi mézet raksz, mert amúgy nem szereted az ízét, szívesebben preferálod az ízesítetlen teát. De hiába minden erőfeszítésed, megint lázas leszel, és végső elkeseredésedben pedig nincs más mentsvárad, minthogy köhögve megnyisd a Netflix-fiókod, és Magyarország jelenleg legnépszerűbb filmjét indítsd el, melynek címe Holidate, azaz Alkalmi randevú, ezzel pedig teljessé válik az éppen kialakuló hányingered. Na, essünk túl rajta. 

Forrás: Netflix (egyértelmű)

Mondanám, hogy a szörnyű influenzám rosszabb élmény volt, mint a film, amelyet kétszer is meg kellett néznem, hogy teljes körű beszámolót adhassak róla, másrészt fontosnak tartottam, hogy ne érjen az a vád, miszerint nem adtam a darabnak még egy esélyt. Adtam. Ó, nagyon is adtam. Alapjában pedig kedvelem a romantikus filmeket, ahol a lényeg magán a romantikán és a jellemfejlődésen van a hangsúly, mivel ennek a zsánernek megvan a maga bája és tempója. Ellenben ismét rá kellett ébrednem, hogy az egyetlen ember, aki képes egy épkézláb romantikus komédiát összehozni, az Mr. Richard Curtis, a remek forgatókönyvíró és rendező darabjait azonban rendesen még ripoff-olni sem képesek az alkotók, lásd Valentin-nap, a Szilveszter éjjel,  A filmek, amelyek nem rágják a szádba, hogy milyen beállítottságú egy karakter, legyen flegma, antiszociális, sérült vagy önző; mit érez, mit kell érezned egy adott jelenetben, és nem próbálja meg bizonygatni, hogy több annál, mint ami: egy romantikus történet. Ez a fajta ártatlanság, amit Curtis filmjeiben megtapasztalhatunk még mindig sokkal hihetőbbek és élvezhetőbbek, mint a legtöbb hollywood-i klisé.  

Az Alkalmi randevúban láthatjuk az évődő Emma Roberts-et, aki élettragédiájának fogja fel, hogy a vezetékneve nem Watson (nem támadás, esküszöm), nem mellesleg a B-kategóriás filmeknél soha nem tudott magasabbra törni, annak ellenére, hogy két remek színész és egy Oscar-díj is van a családjában Eric Roberts és Julia Roberts személyében. Mellette tűnik fel a lényegében kevésbé ismert Luke Bracey, (korábban talán egy limonádéban és egy háborús Mel Gibson filmben tűnt fel) akiből a következő tíz évben könnyen lehet az új Chris Hemsworth vagy Matthew McConaughey, ellenben itt nem fut többre neki néhány béna poénnál és nagyon hosszú bámulásoknál. A főszereplők mellett láthatjuk Jessica Capshaw-t, az Emmy-díjas Kristin Chenoweth és a film leghíresebb szereplőjét, Francis Fisher-t. Mindemellett adott számunkra egy közepes forgatókönyv, amit lehetőség szerint tényleg kimaxoltak, de a filmet az sem menti meg, hogy a veterán McG producerként működik közre. Lényeg a lényeg: Sloane, a kiégett szingli, akinek elege van abból, hogy minden családi/ünnepi összejövetelen hozzátartozói a magánéletét szedik darabokra a vacsora helyett, számára ez pedig cseppet sem élvezetes. Jackson, jóképű egyedülálló ki nem állhatja, hogy az ünnepei másról sem szólnak, minthogy az éppen aktuális barátnői családi látogatásra hívják meg, ahol sosem adhatja önmagát. A két esetlen pedig a véletlen folytán, egymásba botlik, és egyezséget kötnek, hogy minden jelesebb eseményen együtt jelennek meg, ezzel elkerülve az általuk kellemetlen családi jeleneteket, ám egy valamivel nem kalkulálnak, hogy kialakulhat valami közöttük, amit egyáltalán nem terveztek. 

Ha valakit érdekel az előzetes: itt

A film szögletes íven keresztül vezeti a két főszereplő történetét, miközben a lehetőségekhez mérten sokkal érdekesebb mellékszereplőket láthatunk, akikről őszintén szívesebben tudnánk meg többet, mint amennyit kapunk. A Holidate megtekintése közben pedig rájövünk arra, hogy a “Netflix Originals” felirat pedig kissé túlértékelt, tekintve, hogy ugyanez a streaming szolgáltató hozott el nekünk olyan “eredeti” borzalmakat, és közepes Paramount Channel-minőségű filmeket, mint például a DJ Hamupipőke, a Kétségbeesettek, a Szerelem első vendéglátásra, a Vanessa Hudgens-féle mélyen szántó dög unalmakat, mint az A karácsonyi lovag, meg a másik, amiben helyet cserél saját magával, de a címe sem jut eszembe. A film legnagyobb hibája, hogy próbája cáfolni az, ami: egy rossz film. Nem beszélve a tényről, hogy hiába próbálja kerülni a közhelyeket, pontosan ebbe csúszik bele, értelmetlen párbeszédekre épülnek “fontos jelenetek”, amikor a férfi ébreszti rá a lányt az igazságra és a szerelemre egy bevásárlóközpont közepén (tök hihető), amiből mi egy szót sem értünk, mert még mindig a film plakátját próbáljuk meg feldolgozni. (Egy jelenetben Emma Roberts karaktere visszakozik az ébredés utáni reggeli csókolózástól, mivel a filmekben sem hihető, hogy büdös szájjal teszik ugyanezt a szereplők a képernyőn, majd pár másodperccel később mi történik? Persze, hogy reggel csókolóznak...) 

A romantikus komédiák célja a szórakoztatás, nem kell természetesen, hogy feltétlenül a realitás talaján maradjunk a történet elmesélése során, hiszen az Igazából szerelem, az Álljon meg a nászmenet vagy a Négy esküvő és egy temetés (3-ból 2 tényleg Richard Curtis) sem feltétlenül mutatja a valóságot, ellenben nem bizonygatja a film saját létjogosultságát, csak egy édes, könnyed történetet tolmácsol hol nevettetve, hol pedig sírva. Ezzel szemben a modern komédiák a szórakoztatás helyett már mást képviselnek, az élvezhetőből átváltanak idegesítőbe, amit rendre leginkább homlok ráncolva nézünk végig, mivel tisztában vagyunk azzal, hogy amit látunk az kamu, és kérdezzük magunktól, hogy erre ki adott pénzt? Ismétlem: nem szándékozom földbe döngölni senki munkáját, ámbár ez amúgy sem történhetne meg, hiszen kétlem, hogy bármelyik alkotó is olvasná a soraimat, álmatlan éjszakái lennének miattuk, vagy akár beszélne magyarul. Hova jobb pozíciót? Ám szívesen, hogy megnéztem ezt az alkotást, kétszer is, köszönöm, hogy jobban vagyok, és sajnos nem lettem semmivel több a film megtekintése után, csupán egy kérdéssel, amit nap, mint nap kérdezek magamtól: egyszer az én forgatókönyvemet is megfilmesítitek, ugye?

(Nem vicc, tényleg van.) 

Szerencsére egy évtized 10 évből áll, így nem maradt más választásom, minthogy az évtized második felére vonatkozóan is összeszedjük a filmmorzsákat. Nem volt nehéz dolgom, hiszen csupa-csupa remek darabokkal kényeztettek el minket a filmstúdiók, reméljük a jövőben is megtartják ezen jó szokásukat! Lássunk neki.

2016 – A túl sok jó film éve  

Az év rengeteg jó és annál is jobb filmben bővelkedett, ellenben az alábbi felsorolás nem a 89-dik Oscar-gála győzteseit mutatja be, mint például a La La Land, a Moonlight, a Manchester by the Sea, Toni Erdmann, vagy a magyar győztes rövidfilm, a Mindenki. A jó filmek terén le kell szögeztünk, hogy nagy színészektől láthattunk rendkívüli teljesítményeket, leszámítva a Nagyfater elszabadul című rettenetet, amiben egyszerű le Nicholas Cage-ezi Robert DeNiro saját magát. 

Miss Sloane 

Forrás: EuropaCorp

Rendkívül nehéz nem túlzóan pozitív módon beszélni napjaink legtehetségesebb színésznőjéről, Amy Adams-ről, Bryce Dallas Howard-ról Jessica Chastain-ről. A Miss Sloane egy fordulatos és lebilincselő politikai thriller, ahol Chastain oldalán láthatjuk Mark Strong-ot, John Lithgow-t és Michael Stuhlbarg-ot is. Elizabeth Sloane, a lobbista, aki munkája során olyan befolyásra tett szert, amelyekről a legtöbb érdekérvényesítő csak álmodik, azonban nagy árat kell fizetnie kíméletlensége miatt, hiszen nemcsak a kongresszus előtt kell felelnie tetteiért, de a fegyverlobbi keményebb ellenfélnek bizonyul, mint azt első látásra gondolta. Mind a mai napig érthetetlen a film bukása, tekintve, hogy zömében pozitív kritikával illették az alkotást, Chastain játéka jutalom számunkra, akár a cseresznye a tortán. Nem mellesleg a Miss Sloane prezentálja nekünk a legjobb papos-apácás viccet. Érdemes megnézni.

Érkezés 

Forrás: Paramount Pictures

Denis Villeneuve dobásai mindig nagy zajjal landoltak a mozipénztáraknál, hamarosan, talán az idei év legizgalmasabb filmje, a Dűne kapcsán is láthatjuk mit alkotott, ellenben addig is tudunk szemezgetni a remek rendező művei között. Habár a Szárnyas fejvadász folytatása nem éppen volt remek választás, az Érkezés mindenképp ott ért földet, ahol kellett. A film nem csupán egy szemet gyönyörködtető, látványos mozi, hanem a történet mögöttes tartalma is megér pár mondatot. Egy idegen életforma érkezik a földre, ellenben szándékuk kérdéses és rejtélyes. Az egyetlen módja, hogy kommunikálhasson az emberiség velük, a nyelv. A lingvista, Louise-nak nem marad más választása, mint hogy segítsen az ügyben, és megértse az idegenek nyelvét, ám a tudás, amire szert tesz az idegenek által, több meglepetést is tartogat számára. Az izgalmas sci-fi thriller anyagi és kritikai sikert könyvelhetett el, Villeneuve egy Oscar-jelölést is bezsebelhetett, emellett pedig Amy Adams és Jeremy Renner is brillírozik a címszerepekben. Izgalmas sztori, ami felhívja a figyelmet a nyelvtanulás fontosságára is egyben!  

Rendes fickók 

Forrás: Warner Bros. Pictures

Shane Black, szerény véleményem szerint, a 2000-es évek egyik legalulértékeltebb művésze, ellenben filmjei, a Halálos fegyver, a zseniális Utánunk a tűzözön, az Utolsó cserkész vagy a rendező debütálása, tényleg remek Durr, durr és csók (Robert Downey Jr. ennek köszönheti a karrierje második felvonását) mind-mind kultuszstátuszba kerültek az évtizedek során. A Rendes fickók a két pompás színészt, Ryan Gosling-ot és az Oscar-díjas Russell Crowe-t vonultatja fel egy egész rendkívüli történetben. March és Healy, a két hekus együtt ered nyomába az eltűnt pornószínésznő, Misty Mountains nyomába, ám az ügy sokkal bonyolultabb, mint amennyire elsőnek látszik. A film egy szokatlan akció-komédia, ami a briliáns marketing ellenére elhasalt a mozipénztáraknál, ám kritikai sikert könyvelhetett el, ellenben a végtelenségig újranézhető.

2017 – A változások éve 

Rengeteg érdekességet tartogatott számunkra a 2017-es év, hiszen innentől kezdve tért vissza a horror a mainstream-be, és mondhatni ez az év, amióta legitimálta magát a horror műfaj a repertoáromban. Az It sikerét meglovagolva került a Netflix égisze alá a Stranger Things című sorozat is, ami példátlan sikernek örvendett bemutatásakor. A mozipénztáraknál kiszámíthatóbb volt az egyenlet, hiszen csomó franchise folytatására váltottunk jegyet, ellenben a top10 legtöbb bevételt hozó filmek között végre fellelhetünk egy nem-hollywood-i alkotást is, a Wolf Warrior 2-őt, ami kínai koprodukcióban hozott közel 800 millió dollárt a konyhára, ellenben engem nem vesz rá, hogy megnézzem, akár az első részt is. Annál inkább még egyszer az alábbi három darabot.  

Tűnj el 

Forrás: Universal Pictures

Elöljáróban: a film írója és rendezője, Jordan Peele. Peele 2012-ben indította útjára Keegan-Michael Key-jel közös komédia sketch-műsorukat, a Key and Peele-t, aminél viccesebbet nem igazán láttunk. Majd 2017-ben mozikba került a komikus Peele debütáló pszichológiai horrorja a Tűnj el, a közönség pedig egyszer csak elhallgatott, mert mást nagyon nem tudott csinálni. Több, mint egy évtizedes humorista múlttal hogyan ír valaki egy olyan filmet, amitől feláll a hátunkon a szőr? A film több dolog felszínét is kapargatja, mint az afro-amerikaiak helyét a társadalomban, a politikai megítélésüket és a rasszizmust is. Adott a fotós Chris, aki barátnője családjához igyekszik a hétvégén, hogy megismerje őket, azonban ottlétük egyre több furcsaságot tartogat számára, amiből senki sem vesz észre semmit, vagy csak nem akarnak figyelni. Lehet, hogy pont ez a céljuk? Daniel Kaluuya a maximumot hozza ki a címszerepből, mellette azonban Allison Williams, Bradley Whitford és Catherine Keener sem részesül szégyenben, hiszen hátborzongatóan hozzák a rájuk szabott szerepeket. Peele, annak ellenére részesült Oscar-díjesőben, mivel átvehette a legjobb eredeti forgatókönyvért járó díjat, hogy a 23 nap alatt összehozott film nagy része improvizálás volt. A darab anyagi és kritikai sikert hozott Peele-nek, és nem győzöm elégszer ajánlani a humorista második rendezését, a szintén horror zsánerben készült, Mi-t.  

Good Time 

Forrás: A24

Amit Robert Pattinson kapott a Twilight-ért, azt bizony nem minden színész vészelné át emelt fővel (kivéve George Clooney). Korunk egyik legizgalmasabb színészét viszont nem “olyan” fából faragták, így középső utat mutatva a mainstream-nek, elvonult a független filmek világába, hogy aztán egy évtizeddel később visszatérjen vámpír helyett denevérként. Angol színészként pazarul hozza a boston-i akcentust a Safdie testvérek thrillerében, a Good Time-ban. Az extra alacsony költségvetésből készült - 2 millió dolláros budget – film egy testvérpár történetét mutatja be, ahol egy félresikerült bankrablás során a mentális fogyatékkal élő Nick-et fogják el a hatóságok, Connie-nak pedig nem marad más választása, minthogy versenyt fusson az idővel, és kiszabadítsa testvérét. A Safdie testvérek 50%-a a filmvásznon is képviselteti magát, hiszen Benny Safdie játsza el Pattinson mentálisan sérült fivérét. Habár a film nem jelentett anyagi sikert, felrakta a térképre a rendezőpárost, Pattinson pedig ezzel a szereppel is saját magára licitál, mi pedig ámulatba ejtve figyeljük minden egyes mozzanatát.  

Három óriásplakát Ebbing határában

Forrás: Fox Searchlight Pictures

A film, amit csak Sam Rockwell kedvéért néztem meg, és Frances McDormand kedvéért maradtam. Martin McDonaugh, a takaros rendező, akinek a kezei közül mindig rendesen összerakott filmek kerülnek ki, példának okán a színesz szereplőgárdát felvonultató fekete komédia a Seven Psychopaths illetve az In Burges sorába remekül illik a Három óriásplakát Ebbing határában is. A történetben megismerhetjük a megszállott anyát, Mildred-et, aki elszántan keresi a válaszokat lánya halálával kapcsolatban, ellenben csak falakba ütközik, így kénytelen a saját maga kezébe venni a nyomozást, hogy megtalálja gyereke gyilkosait. A film egy érzelmi hullámvasútra kalauzolja a nézőt, a film hangulata pedig megfelelően tompítja azt. A Három óriásplakát kritikai és kasszasiker lett, nem mellesleg jópár arany szobor is kijárt, hiszen McDonaugh egy jelölést, Rockwell és McDormand pedig egy-egy díjat vehetett át teljesítményükért 2018-ban.  

2018 - Az év, amikor a Bohém Rapszódia Oscar-t kap a legjobb vágásért.... 

Elutasítom a fent látható mondat létjogosultságát, dobáljanak meg kővel, ám legyen, ellenben úgy érzem igazam van, és inkább néztem meg volna Sasha Baron Cohen Bohém rapszódiáját, aki nem mellesleg 6 évig dolgozott egy Queen forgatókönyvön, ami sokkal közelebb állt a valósághoz, ellenben az egyik nagyon óvatos bandatag – Brian May - megvétózta Cohen script-jét, és Cohen többéves munkája a kukában landolt, és hozott Rami Malek számára egy potya Oscar-t. Most, hogy megalapoztuk kellően a 2018-as évet, vágjunk is bele a közepébe.... 

Keresés 

Forrás: Sony Pictures Releasing

A korszakalkotó stílusban készült film kenterbe veri Liam Neeson összes lánya-elrablós filmet, mutatja be az igazi hajszát, és demonstrálja a kétségbeesett szülőt, aki tényleg mindent meg akar tenni, hogy megtalálhassa a lányát. A film tökéletesen bemutatja azt, hogyan csinálj egy rohadtul ütős darabot akkor, ha nincs pénzed: tedd érdekessé. (ahogy azt tették az A Blair Witch-projektnél). A Keresés játékidejének nagy része egy laptop monitorján játszódik, ahol láthatunk video hívásokat, internetes kereséseket, illetve üzenetváltásokat, amelyben egy a közös: azért történik, hogy lányát, Margot-t megtalálja. Kicsivel több, mint 800 ezer dollárból alkották meg a Keresést, ami 2018-ban a Sundance Filmfesztiválon debütált. Zajos sikert aratott, hiszen 75 millió dollárt hozott vissza, Debra Messing és John Woo pedig a legjobb formáját hozta, ám mindezeken túl a film bebizonyította azt, hogy 2018-ban is lehet valami újat és egyedit alkot, ha elég kreatív az ember.  

A kedvenc

Forrás: Fox Searchlight Pictures 

Yorgos Lanthimos rendezése a XVIII. századba kalauzol vissza minket egy feketekomédia keretében. A történet a sokat betegeskedő, és a politikai ügyek iránt teljesen indifferens Anna királynő, kegyeibe a véletlennek köszönhetően beférkőző, Abigail, és a királynővel közeli kapcsolatot ápoló Lady Sarah furcsa szerelmi és hatalmi háromszögét mutatja be, amely megtörtént eseményeken alapul. A szereposztásban sem fukarkodtak a készítők, hiszen Emma Stone, Rachel Weisz és Olivia Colman hozza a legjobb formáját a történelmi komédiában, ami méltón érdemelt 10 Oscar-jelölést, köztük - az általam megjósolt - a legjobb női főszereplőért járó Oscar is a film égisze alatt került átadásra Colman teljesítményéért cserébe, aki az akkori filmes díjakat sorra nyerte, hiszen Golden Globe-, és BAFTA -díjakkal a zsebében távozhatott 2018-ban. A film cinematográfiájáról ellenben még nem is esett szó, ezért is buzdítanék mindenkit arra, hogy nézzék meg a darabot, hiszen ha a Végjátékot végig tudták ülni egy seggel, ez is menni fog.  

A Private War

Forrás: Aviron Pictures

Haditudósítóként, hogy bírnád ki ép ésszel azokat a szörnyűségeket, amikről hírt adsz? Vajon befolyásolná a mindennapjaidat a munkád, az éhező emberek és a halott holttestek látványa? A néhai Marie Colvin történetét mutatja be a kedvenc Rosamund Pike tolmácsolásában a 2018-as A Private War című film. A megtörtént esetet feldolgozó sztori Marie Colvin életét mutatja be a 2000-es évektől, és azt, mennyire elszánta igyekezett bemutatni a háború súlytotta övezetek valódi arcát. Colvin, aki maga is egy robbanás következtében vesztette el látását a bal szemére, félelmet nem ismerve tudósított a háborúról, így válhatott az egyik legismertebb haditudósítóvá. 2012-ben vesztette életét egy szíriai háborús övezetben egy robbanás során a hadifotós, akkor csupán 28 éves Rémi Ochlik-kal együtt. A film kerüli az érzelmi szélsőségeket, tárgyilagosan mutatja be Colvin életének állomásait, egészen a haláláig, ezzel méltó emléket állítva az újságírónak. Rosamund Pike mellett a kétségbevonhatatlanul remek színész, Jamie Dornan is hozza a formáját a mellékszerepben.  

2019 – Az év, amikor Netflix előfizetésem egy éves lett 

2019, mit is mondhatnék rólad? Sok mindent köszönök Neked, köztük, hogy elköltözhettem...megint, hogy megadtad Elizabeth Chai Vasarhelyi-nek a kis arany szobrocskáját (félig magyar, félig filmes, a legjobb dokumentumfilmért kapta meg, és csak azért írtam le, mert magyar), hogy ismét szerelembe ejtettél a filmekkel, hogy hányingerig játszottad az idegesítő Senorita-t és hogy 27 évessé tetté, noha nem tervezek belépni a 27-esek klubjába, habár az egyetlen hangszer, amin játszom a triangulum, és énekelni sem tudok. Ellenben leírom a legjobb filmeket az évből. 

Uncut Gems 

Forrás: Sony Pictures Releasing, (nem Uncut Gems promókép)

Adam Sandler, az elmúlt 20 év legidegesítőbb színésze, akit imád a mainstream, és borzalmas filmekben játszik, amiből az egyetlen, amit végigbírtam nézni, az 1999-es Apafej volt – ezzel a jelzővel és cimkével élt nagyon sokáig a tudatomban Sandler. Egészen 2019-ig. A YouTube-on szörfölgetve - amin beteges módon az elmúlt hét napban 17 óra 57 percet töltöttem a megtekintési statisztikám szerint - rátaláltam Sandler új filmjére. -Oh, egy újabb rémes film, remek – gondoltam magamban, majd végignéztem: directed by the Safdie Brothers. Nem állt össze a kép a fejemben: - De hát ez a film jónak tűnik?! Sandler a főszereplő?! - kiáltottam. Most már kijelenthetem nem csak jó, egyenesen páratlan. A sztori mellékes, hiszen a nagydumás ékszerész szinte az összes létező embert a környezetében magára haragítja, amikor egy lapra teszi fel a pénzét és ezzel az életét is, ellenben ez a lebilincselő akció-dráma Sandler tolmácsolásában újraírja a szabályokat. Nemcsak a megítélésemet változtatta meg egycsapásra a 2 órás játékidő róla, hanem rájöttem miért csinált meg annyi, de annyi rémes filmet: hogy kiengesztelve érezzük magunkat, amikor a kisujjából kirázva alakít valami elképesztőt. Sandler-t azonban az Akadémia, és minden rangosabb mellőzte, teljesen érhető módon, ellenben a színész nem esett kétségbe. Kijelentette, hogy amennyiben nem jelölik Oscar-ra, dacolva elkészíti minden idők legrosszabb filmjét. Tekintve, hogy a Jack és Jill-lel eléggé magasra tette a lécet, izgatottan várjuk a végeredményt. (A Netflix-en nemrég debütált a halloween-i vígjátéka...lehetséges, hogy erre gondolt)  

Jojo Rabbit  

Forrás: Fox Searchlight Pictures

Taika Waititi nevével 2005-ben találkoztam, amikor a legjobb rövidfilm kategóriájában jelölték. Noha, akkor még nem láttam a Two cars, one night-ot, leginkább azzal nyerte el a figyelmemet, hogy szimplán tetette, hogy alszik, miközben a jelöltek között konferálták fel a nevét. A rendező 2019-re elérte azt nálam, hogy a gépemen az írásaimat és a történeteimet tartalmazó mappa neve nem más, mint egész egyszerűen “taika”. Az idei évtizedre “household name” lett a rendező, hiszen nemcsak színészként, de forgatókönyvíróként is jeleskedett, és a mainstream is felfedezte magának Waititi furcsaságát, ami talán a What We do in the shadows-ban csúcsosodott ki leginkább. A Jojo Rabbit során egy fiú mindennapjaiba csöppenünk bele a II. Világháború során, akinek az anyja egy zsidó lányt rejteget a házukban, és srác képzeletbeli barátja pedig nem más, mint Adolf Hitler. A történet Christine Leunens Caging Skies című regényén alapszik, amiért 2019-ben Waititi átvehette a legjobb adaptált forgatókönyvért járó arany szobrot. A történet üzenete univerzális, így akár 10, akár 20 év múlva is újranézhető, nem beszélve a gyerek színészek érdeméről, illetve Scarlett Johansson kedves alakításáról.  

Joker

Forrás: Shutterstock

Amikor Joaquin Phoenix minden idők legértékesebb Oscar-beszédét adta az alakításáért cserébe, eszembe jutott mennyire csalódott voltam, mikor nem kapta meg 2006-ban Johnny Cash megformálásért. Ugyan, egy meleg cowboy és egy furcsa író megformálásáért ki kaphat Oscar-t? Az előbbi volt Heath Ledger, aki pár évvel később kapta meg poszthumusz, az utóbbi pedig Philip Seymour Hoffman, aki abban az évben győzedelmeskedett Phoenix helyett. Azóta már egyikőjük sincs sajnos közöttünk, ám megértettem, hogy akkor bizony nem érkezett el az Ő ideje. (Egy elég hosszú kommentet tettem a beszéde alá, amely azóta 7 like-ot és 4 választ is begyűjtött, csak mondom) Joker karaktere talán a DC-univerzum legkomplexebb figurája, eredet története pedig Todd Phillips rendezésében kelt életre, aki korábban a Másnaposokért is felelt, ám a filmben megcsillogtathatta képességeit. A film egy sor díjátadón diadalmaskodhatott, egy pár rekordot megdöntött, nem mellesleg Hildur Guðnadóttir, a film zeneszerzője egyszerre nyert Oscar-, Golden Globe-, és BAFTA-díjakat, nőként először a történelemben. A Joker anyagi és kritikai sikert hozott az alkotók számára, nyitva hagyva a kaput a történet folytatására.  

2020 – A koronázatlan év 

Habár még nincs vége az évnek, és korai is kijelenteni bármit a legjobb filmek tekintetében, érdemes az eddigi alkotásokat szemügyre venni, és levonni a konklúziót. A mozik nézőtereit habár nem tudtuk feltölteni maradéktalanul, az alábbi felsorolás nagyban mutatja azt, hogy a streaming-ben van a jövő, és a mozi lehet, hogy idejét múlt intézmény.  

Tenet 

Forrás: Warner Bros.

Tűnjek puhánynak, akár hiper érzékenynek, bármennyire is lehúzta kritika és a közvélemény a filmet, én másfél évet vártam Nolan leggrandiózusabb eposzára, a Tenet-re (néhol felháborodva nyugtáztam, hogy retTENETként utalna a filmre). Az időutazós-ügynökös film középpontjában áll, Főhős, aki az idő múlását manipulálva próbálja megmenteni a Földet a világvégétől és egy újabb háború kirobbanásától. A történet leírva leginkább egy B-kategóriás filmre emlékeztet Scott Adkins-szel a főszerepben, ám itt profikra bízták a munkát. Nolan 5 évig dolgozott a sztorin, szerepelteti főkarakterként Denzel Washington fiát, a korábbi NFL-játékos John David Washington, a jelzők nélküli Robert Pattinson-t, és a minden szerepben hiteles, Kenneth Branagh-t. A film vállára nagy teher nehezült, hiszen a pandémia “utáni” mozizási kedvet és hangulatot volt hivatott nem hivatalosan feltérképezni. Ellenére annak, hogy a film jobbára nem érte el a nullszaldós 500 millió dolláros álomhatárt, így is képes volt 350 millió dollárt összegereblyézni a járvány közepette. A Tenet-et még mindig moziműsoron találhatjuk, így a bátrabb vállalkozók széles vásznon tekinthetik meg Nolan akcióját.  

Borat 2 

Forrás: Amazon Prime Video

A nagyon hosszú című filmet tegnap volt szerencsém látni (október 24-én), de még most is, ahogy ezen sorokat gépelem ezen az olcsó és kopottas laptopon, azt érzem, képtelen vagyok összefüggően beszélni. Borat-ot nem kell senkinek sem bemutatni. Habár az öcsém kategorikusan kijelentette, hogy ő még “az elsőt sem látta”, mégis tudja ki a szürke öltönyös fazon. A Cambridge-i egyetem végzett, Sasha Baron Cohen lángelméjéből pattant ki valamikor a 2000-es évek elején Borat Sagdiyev karaktere, a kazah újságíró, akire kulturális sokként hat bármilyen tradíció, ami eltér az általa ismert és megszokott metódusoktól. 2006-ban pedig Cohen egy aranyos kis indie-mozifilmnek induló projekt keretében belül bemutatták a Borat mozifilmet, amely áldokumentarista módon próbálta meg bemutatni az amerikai társadalmat, közben úgy, hogy Cohen-re a film forgatása során 92-szer hívták ki a rendőröket. A Borat folytatása azonban valami egészen más, sok mindent érint az amerikai politikán belül, tekintve, hogy Trump jelmezben ajánlja fel lányát Mike Pence, alelnök számára egy republikánus gyűlésen, vagy Rudy Guiliani, Donald Trump ügyvédje a film miatt magyarázkodni kényszerült, hiszen egy eléggé kompromittáló jelenetben láthatjuk, amint egy ágyon fekve a nadrágjában matat Borat lányának társaságában, aki újságírónak adja ki magát az interjú során. Néha nehéz még a képernyőre is odanézni, ám Cohen-ről nem lehet nem szuperlatívuszban beszélni. Az Amazon Prime-on megtekinthető eredeti nyelven, akinek azonban nincs erre lehetősége, az biztos talál módot arra, hogy máshonnan szerezze és tekintse meg a folytatást.  

The Trial of Chicago 7 

Forrás: Niko Tavernise/Netflix

A hírhedt Chicago-i hetek koncepciós pere a Nixon-kormány elhíresült tárgyalása, amivel a kor radikális ellenzékével szemben akartak példát stauálni. A The Trial of Chicago 7 ízelítőt ad az 1968-as Amerika közhangulatáról, a rasszizmus jelenlétéről, középpontba állítva a tárgyalás főbb momentumait, olyan Aaron Sorkin-stílusban, ahogy arra más nem is lenne képes, csakis maga Aaron Sorkin. Habár a film forgatókönyve már 2007-ben Sorkin asztalán hevert, eredetileg Steven Spielberg vezénylésével vitték volna vászonra a politikai drámát, ellenben egy cseppet sem bánkódunk. Sorkin nem csak forgatókönyvíróként, de rendezőként is jegyzi a filmet (ahogy tette azt korábban Molly Bloom története során). Többek között Sacha Baron Cohen, Eddie Redmayne, Jeremy Strong, Frank Langella és Joseph Gordon-Levitt felel a történet főbb szerepeiért, tökéletesen kiegészítve egymást. A film a Netflix égisze alatt készült, és október 16-án mutatták be, a tengeren túlon pedig limitált számú mozikban is elérhetővé tették. A The Trial of Chicago 7 egy tökéletes bizonyítéka arra, hogy Sorkin még mindig tud.  

Habár az idei év egy arcul köpése az eddigi ittlétünknek ezen a bolygón, kétségkívül arra kényszeríti az embert, hogy számot vessen saját magával, és természetesen mi mással, mint a filmiparral szemben is. Habár jócskán elkaszálta a mozik megélhetését a pandémia okozta visszaesés, a streaming-szolgáltatók és a polcainkon lévő poros DVD-k emlékeztetnek arra, hogy volt ez másképp is. Az alábbi nosztalgikus, és erősen szubjektív lista az elmúlt 10 év szemezgetése azon filmekből, amelyeket a legkellemesebb volt számomra megnézni. Vágjunk is bele.

2010 – A mesék éve 

A filmgyártás 2010-dik éve az animációs mozik siker évének tudható be. A legtöbb bevételt hozó film a Toy Story 3 volt, emellett a Shrek utolsó része, az Aranyhaj és a nagy gubanc, az Így neveld a sárkányodat, a Gru és az Alice Csodaországban is remekül teljesített a mozipénztáraknál. Az alábbi válogatás azonban egy egészen más spektrumban mutatja be a 2010-es évet. Az én nézőpontomból.  

Eredet 

Fotó:Warner Bros.

Christopher Nolan monumentálisra sikeredett eposzát, az Eredetéről még bemutatása után 10 évvel is csak a legmagasabb szinteken lehet beszélni. Érdekesség, hogy a rendező elmondása alapján - a forgatókönyvért is ő a felelős - saját álma adta az ötletet a film cselekményéhez. Az Eredet középpontjában egy egyfajta álomkommandó csapat áll, akik megrendelésre gondolatokat lopnak el emberek elméjéből. A banda vezetője, Cobb azonban tudja, hogy az álmok nem csak ellophatóak, de be is csempészhetőek az agyba oly módon, hogy az alany nem vesz észre ebből semmit, az új megbízás során pedig nem csak a csapatával kell szembe szállnia, hanem saját magával és a múltjával is. A történet remek színészekkel mutatja be a sztorit, az ügyeletes Michael Caine és Marion Cottilard mellett, Leonardo DiCaprio, Joseph Gordon-Levitt és Tom Hardy viszik a hátukon a filmet, ami több, mint 800 millió dollárt hozott a konyhára, ezzel Nolan egyik legsikeresebb projektjévé avanzsálódott.  

Könnyű nőcske 

Fotó: Adam Taylor / Screen Gems

Will Gluck nem a legszuperebb rendező, de kétségtelenül ért ahhoz, amit csinál: hogyan mutasson be egy nyilvánvalóan romantikus komédiába illő sztorit, amit kis részletekkel és finomításokkal kicsit élet szagúbbá tesz. Az Easy A – magyar fordításban Könnyű nőcske - már-már John Hughes-i stílusban mutatja be a főszereplő diáklány, Olive történetét, amikor is egy szükségtelen hazugság miatt teljesen felfordul az élete, ennek végeredménye pedig, hogy Hester Prynne-hez hasonlóan a skarlát betűt aggatja magára; dacolva és ezt felhasználva, hogy olyanná váljon látszólag, amit mások gondolnak róla, így megtapasztalja, milyen érzés is ténylegesen kirekesztettnek lenni. Az akkor csupán 22 éves Emma Stone számára ez a film jelentette az áttörést a mainstream-be, Olive szerepében remekelt, mellette pedig láthatjuk Stanley Tucci-t, Patricia Clarkson-t, Lisa Kudrow-t, Malcolm McDowell-t és önmagát a televíziózásban megtaláló Penn Badgley-t is. Az alkotás anyagi és kritikai sikert is jelentett, emellett kis érdekesség, hogy Gluck ezt követő, Barátság extrákkal című filmjében is tiszteletet mutat a Könnyű nőcske iránt, hiszen nem csak Stone tűnik fel egy rövid szerep erejéig, ám a szemfülesek észre vehetik, hogy Mila Kunis a film elején a reptéren várva egy kis tábla hátuljára ír, az eredeti név, ami szerepel rajta viszont: Olive Penderghast. 

Scott Pilgrim a világ ellen 

Fotó: Universal Pictures

Vannak az egyik halmaz, tele nagy költségvetésű, látványgazdag és látványéhes képregény alkotásokkal, amelyekkel Tiszát lehetne rekeszteni, hiába, hiszen rengeteg pénzt hoznak a pénztáraknál, ám sokszor stílustalan csillogásba és nagy totálokba mennek át a filmek. Ezt láthattuk szinte a Marvel alkotások 70%-nál, amivel nincs is semmi baj. És van a másik halmaz: Scott Pilgrim.  
Az elmúlt 10 évben kultstátuszba emelkedett alkotás legnagyobb érdeme, a vizuális komédiák királya, a kreatív rendező, Edgar Wright rendezésével egy olyan vizuális élményben lehet részünk, amelyet nem felejtünk el egyhamar. Scott Pilgrim történetében nincs semmi szokatlan, hiszen egy hagyományos értelemben vett romantikus sztori, ám a szuperhős elemekkel tarkított képregény történet a kivitelezésével emelkedik Vasember, Thor, de még Deadpool fölé is. Scott Pilgrim egy gimnazistával randizik, ám eközben találkozik álmai nőjével, Ramona-val, azért pedig, hogy szerelme teljesüljön, le kell győznie a lány gonosz ex-párjait, ez pedig nem túl könnyű vállalkozás. A film nem csak azzal tűnik ki, hogy remek szereplőgárdával bír, hiszen Chris Evans, Brandon Routh, Aubrey Plaza, Anna Kendrick, Michael Cera, Jason Schwartzman és Brie Larson is szerepel a történetben, ám a Scott Pilgrim az első 22 másodpercben megveszi a nézőt, tekintve, hogy ez a 22 másodperc egy 8 bites Universal intro. Persze...el lehet dönteni melyik a jobb. 

Eredeti

Scott Pilgrim

2011 – Az érettségim éve 

A 2011-es év az újrázások éve volt, hiszen egy csomó franchise folytatása tarolt a mozipénztáraknál, így a Harry Potter és a halál ereklyéi II. rész, a Másnaposok II, a Hupikék törpikék II, a Verdák 2, a Kung-fu panda 2 és a Transformers filmek folytatása is kényelmetlenné teszi számunkra a kettes számot, ám a legtöbb bevételt hozó top 10 filmek közül egy sem volt NEM folytatása egy meglévő saga-nak. Az alábbi felsorolásban azonban nincs folytatás, ellenben az egyensúly inkább fellelhető. 

Őrült dilis szerelem 

Fotó: BEN GLASS/WARNER BROS

A korai 2010-es évek fényűző csillagát Ryan Gosling ebben a remek romantikus vígjátékban csak a photoshopolt hasizmai múlták felül, mellettük pedig Hollywood krémje vonultatja fel magát Dan Fogelman forgatókönyve nyomán, így láthatjuk Julianne Moore-t, Steve Carrell-t, Emma Stone-t, Kevin Bacon-t és Marisa Tomei-t is az Őrült, dilis szerelemben. A történet több szálon fut, amit vagy így, vagy úgy áthat a szerelem, hol beteljesületlen, hol épp véget ér, és van, ahol elkezdődik. A film végére pedig minden szál összefut, hogy rájöjjünk a szerelem tényleg lehet őrült és dilis. A film szolid kritikai és anyagi sikert hozott, és egy Golden Globe-jelölést is begyűjtött, mellesleg Gosling photoshop-olt hasában is gyönyörködhetünk. 

Az igazság ára 

Fotó: Lionsgate

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Matthew McConaughey, akinek senki nem tudta helyesen leírni a nevét, és olyan borzalmakból volt ismert, mint az Excsajok szelleme; Szeretném, ha szeretnél; Anyám nyakán és a (egyébként jó) Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? című filmek. 2012-ben pedig “elmentek neki otthonról”, és úgy döntött, hogy több, mint egy évtized bohóckodás után végre színészkedik is, és Hollywood ügyeletes szépfiújából átavanzsált komoly művésszé, ami nem maradt szó nélkül. Ennek első állomása volt a 2011-es The Lincoln Lawyer, magyarul az Igazság ára. A Michael Connelly azonos című regényéből készült film középpontjában áll az elvált és ravasz ügyvéd, aki átlát az ügyfelein, ám mostani ügye sokkal bonyolultabbnak tűnik, mint a korábbiak, mert egyre erősebb a gyanúja, hogy ügyfele, a fiatal és gazdag férfi nem olyan ártatlan az ellene felhozott vádakkal szemben, mint ahogy azt ő állítja. A remek szereplőgárda csak hab a tortán, mert a játékidő alatt le sem vesszük a szemünket McConaughey-ről. 

Thor 

Fotó: Marvel Studios

A veteránnak számító ír színész, rendező, Kenneth Branagh vezénylésével készült el a Thor című film, amellyel bővült az akkoriban még első fázisában járó Marvel Univerzum. A Chris Hemsworth, Natalie Portman és Tom Hiddleston hármasával fémjelzett film a címszereplő történetét meséli el, aki éppen trónra lépésére készül, hogy átvegye azt apjától, Odintól, ám az események nem úgy alakulnak, ahogyan annak lennie kell, a Földre száműzik, és meg kell találnia az utat ahhoz, hogy ismét méltó legyen mind a pörölyéhez, mind a visszatéréséhez. A Thor első epizódja egy más atmoszférát mutat be, ami óvatosan méri fel a terepet, hogy aztán láthassuk a post credit jelenetben Samuel L. Jackson-t, akinek jelenléte garantálja a következő epizódot és a Marvel Univerzumban való biztos helyet.  

2012 – A harmadik részek éve I. 

A maják által megjósolt világvége ellenére sem szedte össze magát a filmipar, hogy kiköhögjön bármilyen értelmesebb konstrukciót is magából, így hát maradt a Twilight saga, és a Nolan-féle Batman befejező része, a Men in Black és Madagascar harmadik része, egy második Tolkien és egy Suzanne Collins adaptáció a Hobbit és az Éhezők viadala személyében. Szerencsére, ha szélesebb perspektíván mozog az ember, idővel a sorok közé lát, és felfedezi, hogy 2012-ben bizony készültek olyan filmek, amik miatt érdemes lett volna lefújni a világvégét. 

Magic Mike

Fotó: Warner Brothers Pictures

Itt álljunk is meg. Lelki füleimmel hallom, ahogy az emberek fele fújol, és kérdezi magától, hogy ez meg mikor volt jó film? A válaszom, hogy az elmúlt 8 évben biztos. És nem a ténylegesen rémes, és mindent elrontó folytatásra gondolok. Az Oscar-díjas rendező Steven Soderbergh (aki érdekes módon abban az évben, amikor megkapta az Oscar-t a legjobb rendezésért, saját magával versenyzett, mivel két filmjéért is jelölték, ugyanazon szezonban) rendezésében került filmvászonra a Magic Mike, ahol Channing Tatum, Matt Bomer, Joe Manganiello és a brillírozó, méltatlanul mellőzött Matthew McConaughey (még mindig rejtély, hogy nem kapott egyetlen egy jelölést sem ezért a teljesítményéért) viszik a mozit a főbb szerepekben. A főszereplő Mike, aki saját bútorcégét szeretné beindítani, a nappali munkája során felkarol egy fiatal fiút, hogy segítse boldogulását, ám minél többet törődik a fiúval, annál inkább ráébred, hogy nem arra halad az élete, amerre ő azt igazán szeretné. Igen, van benne pár chippendale-tánc is, ám ezek csupán eszközök a filmben, amik Mike végkifejletében segítenek. Az alacsony költségvetésű film a gyártási ráfordítás 23-szorosát hozta vissza, összesen 167 millió dollárt. A film 9/10-es az értékelési skálámon, ám a később bemutatott, folytatásnak legkevésbé sem nevezhető Magic Mike XXL miatt mínusz egy pont, és egy csúnya homlokráncolás a film jussa. 

Argo-akció

Fotó: KEITH BERNSTEIN, WARNER BROS. PICTURES

A tény, hogy láthattam a filmet, egy borzalmas véletlen randevú végeredménye. Szerencsére a film mélyebb nyomot hagyott bennem. A hihetetlen megtörtént eseten alapuló film az első másodperctől kezdve beszippantja a nézőt, és rádöbbenti a két megrendítő tényre, miszerint 1: Ben Affleck-ben még sok van, “nem minden, de sok.” 2: Ben Affleck-nek több köze van a Good Will Hunting-hoz, mint a potya Oscar-díjas Matt Damon-nak, aminek bizonyítékául szolgál a Promised Land című film, amiért főképp Damon felel. Ám az Argo az a fajta gyomorszájra mért ütés, amelyre Affleck karrierjének akkor épp szüksége volt. 1979: A CIA ügynök megbízást kap, hogy mentse ki a Teheránban ragadt amerikai diplomatákat, az egyetlen esély pedig, ha egy filmforgatásnak álcázott projekttel próbálják meg megtéveszteni a közvéleményt, hogy élve kijuttassa őket az országból. Az alkotás kritikai és anyagi sikert hozott Affleck-nek, és a producer George Clooney-nak is, olyannyira, hogy 2013-ban mindkettőjüket oldalba vágták egy-egy Oscar-díjjal, mint a legjobb film kategória győztesei, Michelle Obama és Jack Nicholson pedig örömmel prezentálta minden idők “három legszexisebb producerének” az arany szobrot.  

A napos oldal 

Fotó: JOJO WHILDEN/The Weinstein Company

Egy David O. Russell filmmel nem nagyon lehet mellé lőni, egyfajta kellemes eufória lengi körül a filmet és a történetet. Egyidőben volt az Argo-akció mellett jelölve a legjobb film kategóriájában, de végül csak Jennifer Lawrence távozott díjjal a kezében a filmben nyújtott alakításáért. A napos oldal remek szereplőkkel és Robert DeNiro-val mutatja be két szerencsétlen, szociális kapcsolatokban teljesen inkompetens ember kapcsolatát, ami egyik pillanatról a másikra a szívünkhöz nő. Lawrence mellett Bradley Cooper brillírozik, aki Russell ügyeletes színészévé nőtte ki magát, hiszen a rendező két másik filmjében, a Joy-ban és az Amerikai botrányban is feltűnik. A napos oldal az a kellemes vasárnap délutáni film, amire minden néző vágyik.  

2013 – A Frozen és a második harmadik részek éve  

Remek folytatásoknak lehettünk szemtanúi 2012-ben, hiszen a második részek éve után immáron elérkezett nem csupán a második, hanem a harmadik és a sokadik részek éve, ahol a Vasember 3, A halálos iramban 6, a Gru 2 és az Éhezők viadalának második felvonása is. A lista hosszú, meglehet ki sem férne, ám rengeteg pénzt hoztak a konyhára, és megnövelték a popcorn eladásokat is. Azonban emellett 2013-ban nagy szerencsékre készítettek filmeket is.  

A Wall Street farkasa 

Fotó: MARY CYBULSKI/PARAMOUNT PICTURES/COURTESY EVERETT COLLECTION

Ha muszájból be kellene mutatnom ezt az alkotást, annyit mondanék, hogy néha azt képzelem Leonardo DiCaprio ezért kapta az arany szobrocskáját. (Nem mintha bármit is számítana). Martin Scorsese az a rendező, akit senkinek sem kell bemutatni. A filmtörténelem legnagyobb alkotásaiban bukkan fel a neve, legutóbb a Netflix égisze alatt a nagyon hosszúra sikeredett Az ír című filmért felelt. A Wall Street farkasa Jordan Belfort igaz történetét mutatja be, egészen egyedi stílusban. A kereskedő, ravasz Jordan, miután a wall street-i “berobbanását” ketté törte a gazdasági válság, saját kezébe veszi a sorsát, és rájön, hogy pénzért szinte bármi megvehető, ez viszont nem csak a közvélemény, de a hatóság figyelmét is felkelti. Képtelenség elmenni szó nélkül Terence Winter forgatókönyve mellett, amire élc lenne csupán annyit mondani, hogy nagyon jó. Winter emellett a legendás Maffiózók sorozatot is jegyzi, mint író és producer, a Wall Street farkasáért pedig egy Oscar-jelölést is begyűjthetett a legjobb adaptált forgatókönyvért cserébe.  

Her 

Fotó: Warner Brothers Pictures

Spike Jonze fura. (Bizonyította ezt a Praise You során is). Spike Jonze viszont a furából is kihoz valamit, ami semmi mással sem összehasonlítható, ahogy tette ezt 2013-ban. A Her, amelyet íróként is jegyez, 5 Oscar-jelölést hozott, lecserélt egy Samantha Morton-t egy Scarlett Johansson-ra, és visszahozta, a ma már reneszánszát élő Joaquin Phoenix-et az élvonalba a kis kilengése után. A sztori komplexebb, mint ahogy az emberfia felvázolja a történetet: adott Theodore, az erősen introvertált, társas kapcsolatokban mindent elszúró férfi, aki szerelembe esik az otthoni intelligens, virtuális asszisztensébe, Alexába Samanthába, ez pedig még inkább elszigeteli attól, hogy valós emberi kapcsolatokra tegyen szert. A film az első pillanattól magába szippantja a nézőt, nem csak a sztori, de a látványvilága is élénk színekben gazdag, nem mellesleg együtt láthatjuk idő előtt a pompás Rooney Mara-t és az azóta Oscar-díjas Phoenix-et, akiknek nemrégiben született meg gyermekük. A Her remek alkotás, bemutatása után 7 évvel is csupán ajánlani lehet, hogy vesszünk el Phoenix kék szemeiben.  

Man of Steel 

Fotó: WARNER BROTHERS PICTURES

Különösebben nem tetszett a film, de kellett egy film, amiben sokat nézegethetjük a valóságban kocka, Henry Cavill-t. Másrészt, a Man of Steel és Zack Snyder megadta azt a méltóságot, amelyet pár évvel korábban Bryan Singer és Brandon Routh képtelen volt megadni Superman-nek a Superman Returns során. A reboot sikere a mozikasszák pénztárain is megmutatkozott, a film dinamikája és hangulata is merőben más (nem feltétlenül jobb vagy rosszabb), mint a korábbi Superman-filmek, ellenben emeli a színvonalat, hogy az Oscar-díjas Russell Crowe, Amy Adams és Laurence Fishbourne is, valamint erős piros pont és biztosíték volt a tény, hogy az alkotás forgatókönyvét a szuperhősfilm-veterán, David S. Goyer írta, aki korábban a Penge és a Sötét lovag trilógiákat is jegyezte. Illetve említettem már, hogy a címszerepet Henry Cavill játsza?  

2014 – A kiszámíthatóság éve

2014 a fiatalságom legeslegjobb éve volt, tele meglepetéssel és élményekkel (hosszú sztori, egyszer talán elmesélem), a filmek terén ellenben a kiszámíthatóság volt a jellemző, hiszen a mozikat elárasztották a folytatások és a képregényfilmek. X-men, Amerika kapitány, Éhezők viadala, és a létező összes nagyobb franchise sequel-ekkel árasztotta el a piacot, ám szerencsére voltak, akik eredeti ötletekben gondolkoztak. Íme egy kis ízelítő belőlük.  

Ex Machina 

Fotó: A24

Hihetetlennek tűnik, de a filmek rendkívül fontos szerepet töltenek be az életemben, és az Ex Machina is egy emlékképet idéz fel bennem. Egy ismerősöm hívott át magához, és ajánlotta fel, hogy nézzünk közösen egy filmet. Ez a film volt az Ex Machina, az akkor még számomra ismeretlen Alicia Vikander és Oscar Isaac főszereplésével. A film napokig nem hagyott nyugodni. A relatív alacsony költségvetésből összedobott film Alex Garland rendezésében jött létre, filmjeit pedig jellemzi az egyfajta nyugtalanság és a néző részéről a folyamatos figyelem. (Ennek ékes folytatása a nálunk érthetetlen módon be nem mutatott Annihilation Natalie Portman főszereplésével). A versenyt nyert programozó egy hetet tölthet el a vállalkozónál, aki kifejlesztett egy humanoid robotot, ami első látásra nem is tűnik annyira veszélyesnek. Az Ex Machina egy elképesztő élményt ad, egyben az A24 független filmes stúdió első filmje, ami Oscar-díjat nyert, emellett egy halom díjra is jelölték.  

Interstellar 

Forrás:https://storylitfilm.com/blog/2019/9/19/interstellar-movie-analysis

Christopher Nolan ha dob, akkor nagyot dob. Legyen szó a Memento-ról, a Tökéletes trükkről, vagy jelen esetünkben az Interstellar-ról, biztosak lehetünk abban, hogy valami nagyon egyedit fogunk látni. A film valamikor a jövőben játszódik, ahol a természeti szélsőségek miatt az emberiség ellátása és élelmezése jelenti a legnagyobb kihívást. Az expilóta, exmérnök férfi a véletlen folytán a NASA projektjéhez csatlakozik, amelynek célja, hogy új bolygót találjanak az emberiség fenntartása érdekében. Ám a válasz nem a világegyetemben, hanem Cooper lányának, Murph-nek a szobájában lapul. A filmben a főbb szerepekben láthatjuk Matthew McConaughey-t, a pazar Jessica Chastain-t és Nolan személyes Morgan Freeman-jét, Michael Caine-t is. Az Interstellar egy remek űrmese, amely mögött egy végtelenül egyszerű, ám annál sokkal fontosabb üzenet lapul, miszerint a szeretet erejénél nincs erősebb, és semmi sem írhatja felül.  

Holtodiglan 

Fotó: Merrick Morton/Twentieth Century Fox

Mi történik akkor, ha írsz egy bestseller regényt, ami több, mint 6 és fél millió példányban kel el a tengeren túlon, az Oscar-díjas Reese Witherspoon töri magát, hogy létrejöjjön a könyv adaptációja, kiválaszthatod azt az egyetlen rendezőt (David Fincher), aki képes vászonra vinni a történetet, mindemellett a saját könyvedből készítesz zéró filmes tapasztalattal egy olyan forgatókönyvet, amit oktatni lehetne? No, mi történik? Igen, létrejön minden idők legtökéletesebben összerakott filmje, a Gone Girl. Gillian Flynn 2012-es regényének alapjául egy hírhedt 2002-es gyilkosság szolgált. Laci Peterson esete azért is megrendítő, mert az akkor 8 hónapos terhes, 27 éves nőt eltűntként kereste a rendőrség, később pedig kiderült, hogy a feleséget maga a férj gyilkolta meg december 24-én.  
Nick és Amy Dunne az ötödik házassági évfordulóját készül ünnepelni, ám a feleség egyik pillanatról a másikra eltűnik, a nyomok pedig egyre inkább kezdik azt a gyanút ébreszteni, hogy Amy eltűnéséért az egyedüli felelős nem más, mint Nick. Azok, akik nem készülnek megnézni a filmet, egyszerűen csak tegyék meg, mind amellett hogy elolvasták a könyvet. A filmben Ben Affleck és Rosamund Pike hozza a legjobb formáját, utóbbinak egy nagyon is megérdemelt Oscar-jelölés volt a jussa. 

2015 – A Disney éve 

A Disney Miki egérről a Star Wars-ig eszkalálódott, ezzel végérvényesen leigázta a filmipart, és a 2015-ös év erre egy tökéletes példa, hiszen az év legtöbb bevételt hozó filmje, ami a Star Wars: Ébredő erő című gigaalkotása is a Disney égisze alatt készült el, dacára annak, hogy egy “nagy rendező” sem készített 2014-ben filmet. Az alábbi felsorolásban pedig láthattok pár Oscar-t és egy Guy Ritchie-féle érthetetlen bukást is.  

Spotlight  

Fotó: Open Road Films

A Spotlight- Egy nyomozás részletei nem csak a 2015-ös év, de minden idők egyik legjobb filmje közé sorolható, nem csupán a színészi alakítások és a remek forgatókönyv miatt, hanem a hátborzongató tény, miszerint megtörtént esetet dolgoz fel is az egyik legkiemelkedőbb alkotássá teszi. A mű a katolikus papok által elkövetett pedofil és gyermekmolesztálási ügyének felderítését mutatja be, amit az egyház kétségbeesetten igyekszik eltusolni, ám a Boston Globe újság munkatársainak épp az ellenkező a célja. A megrendítő esetet Rachel McAdams, Mark Ruffalo, Michael Keaton, Liev Schreiber és Stanley Tucci tolmácsolásában tekinthetjük meg, a filmet 6 Oscar-díjra jelölték, köztük a legjobb film kategóriájában is, amit meg is nyert.  

The MAN from the U.N.C.L.E. 

Fotó: Daniel Smith, WARNER BROS.

Ha Guy Ritchie nevét említik, akkor mindenkinek a Blöff vagy a nemrégi Úriemberek című kasszasiker közönségfilmek juthatnak eszébe. Számomra olyan bukásokra emlékeztet a neve, mint az Arthur Király, a groteszk Hullámhegy és a folytatásért hiába kiáltó The Man from the U.N.C.L.E. . A CIA és a KGB embere különböznek egymástól, ám ezúttal közös erővel kell, hogy megakadályozzák egy náci tudós ámokfutását: valahogy így lehetne összegezni az 1969-es azonos című sorozaton alapuló filmet. A látványvilág és a film dinamikája miatt nem kell aggódnunk, mivel Ritchie mindenre gondolt, nekünk pedig nem marad más teendőnk, mint a szívdobbantó Henry Cavill és Armie Hammer között ide-oda fordítani a tekintetünket, és a szórakozás mellett a rendező minden idők egyik legromantikusabb jelenetét is szolgáltatja nekünk Alicia Vikander-rel kiegészülve. A film remek, ám a bevétel tekintetében a folytatást lehúzták a lefolyón, így arra kényszerülünk, hogy újra és újra megnézzük, hogyan boldogul Napoleon Solo.  

The Big Short 

Fotó: Jaap Buitendijk/Paramount Pictures via AP

Kis (nagy) túlzással állíthatom, hogy a film tehet arról, hogy gazdasági szakra iratkoztam be az egyetemen, a diplomám még várat magára, ám addig is a film itt van nekünk. A remek forgatókönyvíró és rendező, Adam McKay egyedi skriptjében (igen, elolvastam) Scarlett Johannson magyarázza el a subprime hitelek jelentését, hogy a papíron 65%-ban AAA osztályozású jelzálogkötvények valójában tele vannak szarral, ellenben a végső változatban Margot Robbie teszi meg nekünk ugyanezt, ám a lényegen nem változat. A 2007-es gazdasági válságot bemutató The Big Short anyagi és kritikai sikert is elért, a film szereplőgárdája pedig magért beszél: Ryan Gosling, Christian Bale, Steve Carrell, Marisa Tomei, Jeremy Strong és Brad Pitt. Továbbá cameo-szerepekben segítenek nekünk megérteni a válság részleteit a negyedik falat ledöntő Selena Gomez, énekes, Richard Thaler, közgazdász és a néhai Anthony Bourdain, szakács is. 2011-ben is feldolgozták a történetet, ám a bankok szempontjából Margin Call címmel, remek szereposztással; ám a két film minősége és stílusa még csak köszönőviszonyban sincs egymással. Érdekesség, hogy a film Adam McKay első rendezése, amelyben nem szerepelteti ügyeletes színészét, Will Ferrell-t.  

Folytatása következik 

Általánosan elismert igazság, hogy egy színésznek, ha komoly karriert akar, rendkívül sok területen helyt kell állnia. Vegyük például, hogy szerepet kap egy musical-ben: elengedhetetlen a remek énekhang és a ritmusérzék. Ha egy látványos film készül a zene szeretetéről, szó eshet a táncról a forgatáson, és a koreográfia betanulásáról is, egy botlábú színészre pedig aligha esne a választása a casting rendezőknek. Ám, az alábbi színészek viszont nem a remek énekhangjukkal vagy a kifogástalan forgásukkal nyertek, hanem azért, mert ők ők. Íme néhány közülük, akik forgatókönyv és dialógus nélkül is jutalomjátékban részesülhettek az alábbi videóklipekben.  

Rosamund Pike 

Mindenki titkos kedvenc (rendben, lehet nem mindenki számára, de nekem igen) színésznője, aki kilóra megvett mindenkit David Fincher irányítása alatt a Gone Girl-ben, akibe beleszerettünk a 87415215-dik a 2005-ös Büszkeség és balítélet remake-ben, emellett Bond-lányként is remekelt Pierce Brosnan oldalán. Felsorolni is nehéz lenne érdemeit, ám az alábbi kisfilmnek is betudható klipben egyszerűen nem tudunk másra figyelni, csak rá...no meg arra a gömb alakú izére. 

Emma Stone 

Szinte a semmiből érkezve tarolt 2017-ben, amikor Natalie Portman-t, Meryl Streep-et, Ruth Negga-t és Isabelle Huppert-t ütötte ki a nyeregből az Oscar-gálán. A színésznő a sarokban aki, ha kell vígjátékokban remekel (Superbad, a kötelező Easy A!), amennyiben szükséges drámaira veszi a figurát (La La Land, The Favourite) vagy csak szimplán Britney Spears-t imitálja egy Vogue interjú során. Sir Paul McCartney választása nem véletlenül esett pont rá, a Who cares című kislemez videoklipje során, hiszen remekül testesíti meg mindazt, amit a dal képvisel.  

Rupert Grint 

Ron Weasley-ként vonult be a filmvilágba, és talán kis túlzással állítható, hogy a fejfáján is valószínűleg ez a név fog állni a sajátja helyett. Rengeteg filmben szerepelt, amiből most egyet sem tudnék felsorolni, ami nem egy Harry Potter mozi, ellenben láthatjuk a Netflix-en is elérhető Sick Note című sorozatban, illetve a kissé sötétebb hangvételű thriller szériában a Servant-ban is az egyik főszerepben ismerhetjük fel. Nemrégiben született meg kislánya, ahogy a következő, háromszoros Grammy-díjjal kitüntetett énekesnek is, aki no nem azért választotta klipje főszerepére, mert apuka lett, hanem azért, mert az ő haja is ugyanolyan vörös. 

Kristen Stewart 

Minden színész tud mellé lőni. Ott volt példának okán George Clooney, aki számtalanszor kért elnézést a Batman és Robin miatt, a pazar Jamie Dornan, aki a szerződése miatt szenvedte végig a Szürke borzalmat. Ryan Reynolds és a grandiózus Zöld lámpás. És ott van Kristen Stewart, aki talán az a színész, aki összehasonlíthatatlanul sok gyűlöletet kapott a szerepe miatt, többet, mint más művészek. A Twilight-saga Belláját letagadni soha nem fogja tudni, de egy César-díj és egy kis irányváltás segített neki lemosni a bőréről a vámpírok jeges leheletét. Az egyik legizgalmasabb karrierutat tudhatja magáénak, akárcsak filmbéli partnere, Robert Pattinson. Stewart bizonyított Jodie Foster oldalán a Pánikszobában (directed by David Fincher), Juliette Binoche-sal a Sils Maria felhőiben, de a színjátszás mellett modellkedett is a Chanel, Karl Lagerfeld és a Balenciaga divatházaknak is. Ez a fajta vonzerő pedig remekül egyesül az alábbi The Rolling Stones klipben, a főszerepben Kristen Stewart és a kék szín. 

Kate Mara 

A közepesen híres színésznő, a szintén színész, és kicsit ismertebb Rooney Mara testvéreként vágott bele a színészetbe 1997-ben. Szerepelt a 24 című sorozatban és az American Horror Story-ban is, de olyan filmekből is ismerős lehet, mint a Mentőexpedíció, a Transzcendens vagy a 2015-ös (szerencsétlen) Fantasztikus Négyes. Az alábbi, indie-rock banda, a Local Natives klipjében láthatjuk viszont a melankolikus Mara-t, aki néha Gwyneth Paltrow-ra, néha pedig Julia Roberts-re emlékeztet, ám mindez nem is érdekel minket igazán, mert a "When am i gonna lose you?" egy remek ballada. 

Christopher Walken 

Az amerikai Christopher Walken sok címkét akasztott magára karrierje során: színész, rendező, forgatókönyvíró, producer, komikus és még sorolhatnánk. Oscar-; BAFTA-; és Emmy-díjak gyülekeznek a polcain, filmjei pedig összesen több, mint 1 milliárd dollárt hoztak a mozipénztáraknál. Kétségtelen, hogy egy legendával van dolgunk, aki nem mellesleg gyerekszínészként kezdte, 9 évesen már Dean Martin és Jerry Lewis mellett tűnt fel. Felsorolni is nehéz lenne a megannyi filmet, amiben feltűnt vagy szerepelt, kezdve a Ponyvaregény arany órájától a Kapj el ha tudsz meneküléséig. Ám egy jelző lemaradt az óriás Walken neve után: táncos. Feleslegesek a bókok, hisz tudja magáról mennyire jó, ahogy azt tette is Fatboy Slim kérésére, és később hozzájuk is vágták a Grammy-t 2002-ben a legjobb videóklipért cserébe. Íme. (Ja, a klipet mellesleg Spike Jonze rendezte, akit szintén Fatboy Slim másik legendás kisfilmjében látunk ökörködni, a Praise You-ban.) 

Forrás: Ratched/Netflix

A legutálatosabb női karakterként vonult be a filmtörténelembe, akit Amy Dunne-nál, Alex Forrest-nél és a “Tortúrás” Annie Walkes-nél is jobban megvetünk, jelenléte a filmvásznon ösztönös ellenszenvet vált ki a nézőben. A szerepért cserébe Louise Fletcher-t a Filmakadémia tüntette ki a 48-dik Oscar-gálán, a film pedig, amelyben Jack Nicholson-nal játszott együtt, mind az öt fő kategóriában győzedelmeskedett 1976-ban. A filmet a legendás Milos Forman rendezte, az alkotás pedig, a Száll a kakukk fészkére, minden idők egyik legjobb darabjaként vonult be a köztudatba, amely mellett a mai napig nem lehet szó nélkül elmenni. Az American Horror Story, a Glee, a Kés alatt és számtalan más sorozatért is felelős, Ryan Murphy vezetésével készítették el a szóban forgó karakterről, Mildred Ratched nővérről szóló sorozatot, a Ratched-et, amely egyfajta előzménysorozatként is értelmezhető. A Ratched szeptember 18-án debütált a Netflix-en.  

A remek színésznő, Sarah Paulson a 2010-es évek végére eljutott karrierje reneszánszáig, hiszen nem volt olyan év, hogy ne találtuk volna a nevével szemben magunkat, legyen szó akár mozifilmről (Glass, Ocean’s 8), akár televízióról (American Horror Story, American Crime Story: Az O.J. Simpson-ügy). Annak ellenére, hogy interjúiból és nyilatkozataiból megállapíthatjuk, hogy a magánéletben néha kínosan és flúgosan viselkedik (elég például Madonna fotóbombára gondolni), kétségtelenül remek humora és kivételes tehetsége van, ám a színésznő munkái távol állnak a vígjátékoktól, és rendre drámai, komolyabb felkészülést igénylő szerepekben láthattuk karrierje jórészében. Nincs ez másképp a Ratched sorozat kapcsán sem, ahol a címszerepben brillírozik. A 8 részes évad nem nélkülözi a néha sokkoló és meghökkentő jeleneteket, ahogy pedig a történet halad előre, egyre durvább és váratlanabb események követik egymást.  

A sorozat során megismerkedünk Mildred Ratched nővérrel, akiről első látomásra is meg tudjuk állapítani, hogy valami nincs rendben vele, erről később pedig meg is bizonyosodunk, hiszen mesterien manipulál minden embert a környezetében, átlát rajtuk, és ki is használja az esendőségüket, azért, hogy a saját céljaihoz közelebb juthasson, ami nem más, minthogy kiszabadítsa a gyilkosság miatt bezárt öccsét. A sorozat során egy olyan jelenet sincs, amely ne lenne maximálisan kihasználva, a képkockák színes látványvilága pedig erős kontrasztban áll a történet sötét tónusával. A Trónok harcához hasonlóan hullanak a szereplők a sorozat előre haladta során - amelyből még három évadot minimum terveznek forgatni -, brutálisabbnál brutálisabb gyilkosságoknak lehetünk szemtanúi, amelyek hol szándékosak, hol pedig a véletlennek köszönhetően válnak áldozattá a karakterek. A Ratched mellőz mindennemű finomkodást és kedveskedést, a címszereplő pedig mondhatni érzések nélkül söpör félre mindent, ami lényegtelen, azért, hogy éppen egy gyilkosságot ússzon meg, vagy egy holttestet rejtsen el, ezek a módszerek pedig mind továbbra is egy célt szolgálnak: Edmund kiszabadítását.  

A sorozat egyik különlegessége, hogy hagyományos értelemben vett pozitív szereplő nincs a történetben, sokkal inkább esendő emberekkel találhatjuk magunkat szemben. Magát Ratched-et is kísérti a múltja, amelytől kénytelen szabadulni és elfelejteni, ennek érdekében pedig mindent bevet, hogy pontot tegyen a végére. A sorozat nézője sokszor megkérdőjelezi a Paulson által alakított karakter őszinteségét, mivel az a manipuláció, amit szinte minden egyes emberen alkalmaz a környezetében, és azt kérdezi magától, hogy vajon most igazat mond, vagy épp ellenkezőleg. És épp itt a csavar: akármennyire is manipulatív és szadista a karakter, egy dolgot bizonyossággal állíthatunk, hogy Ratched minden, amit mond igaz, ám az más kérdés, hogy mennyit is árul el a valóságból, és hogy ezt mikor is teszi, mivel számára az időzítés nagyon fontos. A szereplők életébe pedig Ratched valamilyen úton szándékosan vagy sem, de beleszövődik és nyomot hagy maga után súlyos következményekkel. A főszereplő jellemfejlődésen vagy változáson nem megy keresztül, ellenben sokkal inkább elindul azon az úton, hogy azzá az emberré váljon, akit már a Száll a kakukk fészkére történetében megismerhettünk. Nem szabad elfelednünk, hogy a Ratched 1947-ben játszódik, míg a film egy közel 20 évvel később történetet dolgoz fel.  

Ryan Murphy nem eltitkolt szándéka, hogy a sorozatot a végén a történetet finoman átvezesse a filmbe, legalább is oda, ahol az kezdődik, így jó esély van arra, hogy felbukkanjon McMurphy karaktere is a széria során. Kétségtelen, hogy Paulson brillírozik a szerepben, egyfajta nyugtalanság jellemzi a karakterét, amely rányomja a pecsétet a sorozat hangulatára, de a mellékszerepekben is feltűnnek remek színészek, mint Finn Wittrock, Vincent D’Onorfio, Rosanna Arquette, Cynthia Nixon és Sharon Stone is. A történet befejezése egy nem várt fordulattal ér véget, ám nem került pont az elintézetlen ügy végére, így minden bizonnyal kilátásban van a következő évad forgatása is, ám a pandémia miatt ennek kezdete még kérdéses. 

A sorozat röviden összefoglalva: 80% Sarah Paulson, remek színészek, megannyi kegyetlenség, amit nem tudunk nem nézni, és várva várt váratlan fordulatokkal tarkított remek sorozat, amely megér egy darálást 23 óra után. 

Habár, a francia film eredeti címe, Mignonnes, ebben az esetben szó sincs aranyos, sárga figurákról, hanem 11 éves lányokról, akik a filmben twerkelnek, gyilkosságot próbálnak meg elkövetni, fiatalkorúként próbálnak elcsábítani idősebb férfiakat, annak érdekében, hogy megússzanak egy büntetést, férfi nemi szervekről néznek képeket, dicsőítik a lopást, és mindemellett a főszereplő lány következmények nélkül ússza meg az egészet. Rendben, elfogadom, hogy ez így egyszerre kicsit sok, viszont tény, hogy a közel másfél órás játékidő során nem tudja a néző, hogy most a képernyőt nézze, vagy a falat, ahogy szárad rajta a festék. A film egy 96 perces kényelmetlen fészkelődés, aminek az alapötlete nem is lett volna olyan rossz (tekintve, hogy a film kritikai sikernek örvendett a bemutatása előtt), ám a kivitelezés során, főleg a hiperérzékeny tengeren túli közönségnél (lsd: személyiségi jogi aktivisták, etc.) durván kicsapta a biztosítékot, érthető módon. A Cuties trailere soha nem látott negatív kommentrengeteget és hullámot indított el, így sikerült minden idők 48-dik legdislike-oltabb videójaként bevonulni a mainstream történelembe, hiszen több, mint 1,7 millió dislike-nál tart, az IMDb-n pedig sikerült egy 1,9-es értékelést összekaparnia.

A film rendezője és forgatókönyvírója, a francia-szenegáli César-díjjal kitüntetett művésznő Maïmouna Doucouré történetével alapból nem is lenne semmi baj. Adott egy 11 éves lány, Amy, aki a mélyen muszlim vallású családja akarata ellenére, és a hagyományokat félbeszakítva szeretne kitörni a környezetéből. A Szenegálból Franciaországba költözött család az új környezetben pedig szintén követik a vallási hagyományokat.

Édesanyja Mariam, aki mondhatni egyedül neveli lányát, a férje egy nap hirtelen bejelenti, hogy mellette egy másik nőt is feleségül fog venni, amit nőként és muszlimként kénytelen elfogadni, akármennyire is harcolni akarna ellene. Amy a a családi nyomás elől is elmenekülve keresi a vigaszt az új iskolában megismert barátainál, akik egy teljesen más világba vezetik be, amelyet korábban soha nem tapasztalhatott meg. A barátai táncolnak, rövidebbnél rövidebb szoknyákat hordanak, színesebbnél színesebb hajakat viselnek, olykor pedig a szóhasználataikban és a viselkedésükben is vélhetünk felfedezni némi  kiveti valót felfedezni. Amy-nek újra meg kell találnia az utat a családjához és önmagához is. 

A történet valóban morális, vallási és tradicionális kérdések is felvet, amelyek akár vitaindítóak is lehetnének. ámde. És itt jön a lényeg. A film valóban vitaindító kérdéseket vet fel, ám ezeknek semmi közük sincs a fent említett témakörökhöz. Sokkal inkább megbotránkozik a néző azon, hogy miért kellett a kislányoknak ezt a pozíciót felvenniük a film poszteréhez, még inkább azt, hogy a Netflix emberei miért gondolták, hogy ez a leginkább megfelelő marketing a film számára: 

Forrás: yahoo.com/entertainment

...miért gondolta azt Amy karaktere, hogy a vetkőzés minden bajból kihúzza?.... 

...és nekünk miért kellett mindezt végignéznünk?

Őszintén sok néző azt gondolhatta, hogy a 365 nap után nincs mélyebb. Legalább is én tényleg azt gondoltam. Hölgyeim és Uraim, jelentem van. A film valóban okoz egy kényelmetlen órát számunkra, ám hogy ténylegesen milyen hatása volt a filmnek, azt jól érzékelteti, hogy bemutatása előtt - amelyet a Netflix szeptember 11-re időzített - maga a rendező egy interjú során elmondta, hogy a közösségi médián keresztül s kapott támadásokat, és számtalan halálos fenyegetést is eljuttattak hozzá a film nyomán, annak tartalma miatt. 

Az amerikai szülők televíziós egyesülete, a PTC egy petíciót készített, amelynek célja azt volt, hogy teljes egészében távolítsák el a filmet a streamingszolgáltató kínálatából, mindemellett maga a Netflix is bocsánatkérésre és magyarázatra kényszerült, hiszen a film plakátjáért is ők felelősek. Válaszként eltávolították a kérdéses posztert, és beismerték, hogy valóban helytelenül próbálták promotálni a filmet. A darabot a "fiatal lányok szexualizálása" pecséttel látta el a közönség, amely valóban nem áll messze a valóságtól. 

A filmtörténelem során sok-sok filmet láthattunk, amelyben gyerekszínészek viszik a hátukon a filmet, mint például a zseniálisra sikeredett Az, ahol olyan kidolgozott karaktereket láthatunk, amelyet nem sok mozi során; Diablo Cody Oscar-díjas Juno-ja, aki tinédzserként esik teherbe, annak ellenére is hiteles volt a szerepben Ellen Page, hogy jóval idősebb volt a filmbeli karakterénél. A fent említett darabok során, hogy ténylegesen gyerekekkel forgatott filmről van szó, vagy egy fiatal karakterről, akit egy idősebb színész játszik el, nem feltétlenül jár kéz a kézben a fiatalkorúak szexuális felnőttként való illusztrálása és bemutatása, ám a Cuties során ezekkel sajnos szemben találjuk magunkat, ami retTENETesen felkavaró. 

“A film besorolása E, mint Epstein” 

“Ez nem tolerálható Netflix. Szégyelld magad.” 

“A tény, hogy mégis 42 ezer kedvelés van a videón, önmagában felkavaró” 

“Netflix: Jeffrey Epstein egy szörnyeteg. 

Szintén Netflix: cuties.....” 

Ehhez hasonló kommentek százait olvashatjuk a legnagyobb videómegosztó portál hivatalos Netflix csatornájára feltöltött Cuties előzetese alatt. A kommentek nagy része fejezi ki aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy a film egy úgynevezett 'pedofil film', amit a szolgáltató szándékosan promózott a fentebb látható módon, ezzel is csak segítve a fiatalkorúak ellen elkövetett szexuális bántalmazást és bátorítva ennek fenntartását.

Emellett pedig felcsendülhet emlékezetünkben az utóbbi évek talán legnagyobb botránya, a Jeffrey Epstein-hez köthető pedofil ügy, amelynek cseppet sem lett boldog végkifejlete. Epstein, az ameriaki multimilliárdos vállalkozó, hatalmas kapcsolati tőkével rendelkező üzletember, aki emellett titokban évtizedek alatt épített ki egy szexhálózatot, amely fiatal, kiskorú lányok prostitúciójára és kereskedelmére épült ki. Epstein miatt nem kevés, nagy befolyással rendelkező ember kényszerült magyarázkodni, így az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi elnöke, Donald Trump; András yorki herceg; a Harvard Egyetem egykori jogdoktora, Alan Derschowitz; és Robert Maxwell médiamágnás lánya, Epstein-nel szoros kapcsolatban álló előkelőség, Ghislaine Maxwell is, akit szintén kihallgattak a botrány kapcsán, és még több, jelenleg is futó ügyben került elő a neve. 

A tárgyalást követően sem kapta meg méltó büntetését Epstein, hiszen legalább 36 sértettel szemben ítélték börtönbüntetésre, ahol a legfiatalabb áldozat még csak 14 éves volt az eset történtekor. Tisztázatlan körülmények között 2019. augusztus 10-én találtak rá a cellájában, ahol a hivatalos közlemény szerint öngyilkosságot követett el. 

Forrás: Davidoff Studios Photography | Archive Photos | Getty Images

Az Epstein- ügyről ironikus módon épp a Netflix közölt egy 4 részes dokumentumfilmet, ami bemutatta azt, hogy van az a pénz, amiért még a pedofíliát is megúszhatod évtizedekig. 

Természetesen minden tekintetben elítélendő a gyerekek bármilyen tárgyiasítása, és szexuálisan értettként való bemutatása. Semmilyen tekintetben nem szándékozom pálcát törni a film felett, hiszen jogomban sem áll, másrészt teljesen okafogyott volna, hiszen az internetes társadalom a Billboard 100-as listája első helyére repítette Cardi B szenzációját, a rekordot is döntő WAP-ot. 

A nők szexuális emancipációja az utóbbi 10 évben forradalmat élt át, és termelt ki egy újabb generációt, amelynek feladata, hogy a ma fiataljainak állítson példát. ezzel szemben pedig széles spektrumon vizsgálva a Cuties ezt mutatja be, mindazt, amit már megteremtettünk magunknak, bezzeg az én időmbe, hangoztatják a háttérben. A film bármennyire is felkavaró a nézőnek, mert tényleg nehéz egyszerűen még odanézni is, egy valós problémát boncol, még pedig az interneten nevelkedett társadalom felnőtté válását és morális romlását túl fiatalon. 

A történet interpretálása közben pedig valahol félrecsúszott a lényeg, és zavaróan közel kerültek hozzánk 11 éves kislányok alsó testrészei, amit bár sosem láthattunk volna. 

Egy dolgot le kell szögeznünk: ez a sorozat többet jelent számomra, mint bármi. (Igen, van életem.) Minden idők kedvenc sorozata számomra, és nincs az az entitás, aki holmi Trónok harcával, valami Stranger Things-szel, vagy esetleg Watchmen-nel felül írná a rajongásom. Szóval, igen érzékeny téma ez számomra, és bármilyen a sorozat elleni támadást személyes sértésnek veszek. Sosem láttam ezt, szóval annyira nem lehet jó: mondhatnád. Én viszont visszakérdeznék: megmutatnád, kérlek azt a sziklát, amely alatt az elmúlt 17 évet töltötted?  

Kezdjük az egészet egy televíziós találós kérdéssel: melyik az a sorozat, amely magában foglal minimum 2 Oscar-díjat, 1 Golden Globe-díjat, minden idők legtöbb bevételét hozó filmjét, minden idők legszórakoztatóbb szuperhősét Scott Pilgrim-et, BoJack Horseman-t, legalább egy Blue Man-t, Liza Minnelli-t, Charlize Theron-t, Ben Stiller-t, Ron Howard-ot és egy hip hop banda indította pert, és amely 16 évig volt jelen a televíziózásban, annak ellenére, hogy csak 5 évadot élt meg? Nos? Igen kitaláltátok. Ez bizony az Arrested Development, magyar fordításában Az Ítélet: család...én sem értem a fordítást, vagyis csak részben... 

Forrás: 20th Century Fox

2002-őt írunk, amikor a televíziózást a Jóbarátok és a Vészhelyzet uralta, Dan Brown A Da Vinci-kód-ja még meg sem jelent, és Ron Howard friss, fényes Oscar-díját tarthatta a kezében a 74-dik Oscar-gálán, mint a legjobb rendező. Valahol a Filmakadémia party-ján lecsúszott utolsó feles és a Fox Television-nel való tárgyalás közben juthatott eszébe Howard-nak az a korszakalkotó ötlet, ami a mai televíziózásra és a sorozatok készítésére jellemző. Vegyünk fel egy sorozatot, ami olyan, mintha valaki a kezében tartaná a kamerát, néha beremeg, és néha elhomályosul, mintha egy reality műsort néznénk, ezzel megalkotjuk a mokumentary stílust, ami olyan, mintha egy dokumentumfilmet néznénk, de idő közben rájövünk, hogy mégsem. Ez az egyetlen innovatív kivitelezés, amelyet a sorozat elsőként képviselt, az évtized végére teljesen megszokottá vált, hiszen sok más sikeres széria átvette, mint például a hosszú életű Modern család, A hivatal, Felhőtlen Philadelphia, a Fleabag, a Városfejlesztési osztály vagy a Balfékek.  

A sorozat alapötlete pedig ennél végtelenül egyszerűbb volt: vegyünk egy diszfunkcionális családot, a Bluth famíliát, akik teljesen széthúznak egymástól, viszont amikor a családfőt sikkasztásért börtönbe zárják, a legidősebb fivérnek, Michael-nek nem marad más választása, hogy a manipulatív, anyagias és önző családját, fiával George Michael-lel – igen, ez a neve, de talán csak egy poént hoztak ki belőle a sorozat alatt - együtt összetartsák, hol több, hol kevesebb sikerrel. A főbb szerepekben láthatjuk az idő közben szép karriert befutott Jason Batemen-t, a zseniális Will Arnett-et (GOB), a többszörös Emmy-díjas Tony Hale-t (Buster), a Grammy-díjra is jelölt írót/színészt, David Cross-t (Tobias Fünke), emellett olyan hírességek is feltűnnek az évadok során, mint Liza Minnelli, Ben Stiller, Carl Weathers, Judy Greer, Charlize Theron vagy Amy Poehler. Ron Howard a sorozat megírásával a Balfékekért (Community) is felelős Mitch Hurwitz-t bízta meg, aki pedig tökéletesen kivitelezte azt.  

Forrás: 20th Century Fox

A szituációs komédiák, mint például a Jóbarátok, a Seinfeld, vagy az Agymenők úgynevezett multi-camera módszerrel kerülnek felvételre, amely sokkal tradicionálisabb vonal a televíziós komédiák készítése során. Lényegében egy-egy jelenet felkészülése három-négy napot vesz igénybe, az ötödik napon pedig, akár egy színházban, élő közönség előtt veszik fel az epizódot. Ez lényegében a szituációs komédiák lényege. Ami számít: az adott pillanatban az adott jelenetre a közönség által adott reakció. Az addig bevett szokást - hiszen emlékezzünk, még csak 2003-ban járunk - teljes egészében lesöpörte az asztalról az Arrested Development, és nem az adott szituációra adott reakció volt a lényeg, hanem a sok, apró rész és jelenet, ami az egészet adja. Ez a single - camera felvétel, ahogy például a Modern család is készült. A sorozat inkább olyan, mintha egy filmet néznénk, és a kis egészek adják a nagyobb képet. Az eltérő módszer, a single-camera használata az utóbbi évtizedben hatalmas szárnyra kapott, és ma már meghatározza a hétköznapi televíziózás stílusát.  
Az Arrested Development pilot-ja 2003-ban került adásba a Fox égisze alatt, és azonnal zöld utat kapott a folytatáshoz. A szokatlan stílus merész vállalkozásnak bizonyult, még a stáb sem tudta, mit várjon el a forgatástól. Mitch Hurwitz, a sorozat írója kedvesen emlékszik vissza, hiszen az első epizód felvétele után, az akkor még nem annyira ismert, Jason Bateman-től kapott egy hívást, aki őszintén csak annyit mondott:  
 
“Wow, ez elég jó volt, meg vagyok lepődve.” 

Az Arrested Development-hez viszont senki nem fűzött nagy reményeket az akkori televíziózást számításba véve, mert a széria elhagyta a hagyományos elemeket, és a nézők komfortzónáján kívül lépett, ami merész, egyben rizikós vállalkozás is. A legnagyobb vonzerő pedig pontosan ebben rejlett, hiszen sem a nézők, sem a sorozat nem vette magát komolyan, a széria pedig saját magából táplálkozott.  
Az úgynevezett running-gag, azaz egy olyan poén, vagy humorforrás, amely végig kíséri mind a sorozatot, mind a karaktereket, szintén egyediként hatott, hiszen a futó poénok listája a sorozat során hosszú túl hosszú. De íme pár példa: 

Forrás: Entertainment Weekly online/ew.com

A főcím, ami összefoglalja a sorozat lényegét; a fagyasztott banán stand, ami a Bluth család egyetlen tényleges bevételi forrása lesz; Bob Loblaw (összeolvasva Bablabla), a komoly ügyvéd, aki a harmadik évad során tűnik fel a család védőügyvédjeként; Gene Parmesan, a magándetektív, aki a legváratlanabb helyeken bukkan fel, Lucille Bluth, az önző családanya legnagyobb meglepetésére; Buster, a neurotikus fivér, akit váratlan pánikrohamokat produkál, és a kék területet hiszi a térképen szárazföldnek, annak ellenére, hogy kartográfiát is tanult; és a legfontosabb futó poén pedig maga a narrátor, Ron Howard, aki külső szemlélőként meséli el a történéseket, humorral és szarkazmussal kiegészítve.  

A sorozat sok kezdő színésznek kezdő lökést Hollywood felé, ahogy a főszereplőknek, ám ha kicsit szemfülesebb nézők vagyunk – no nem annyira figyelmes, mint én - akkor feltűnhet, hogy már a pilot epizódban látunk valami szokatlant a főcímet követően: Directed by Anthony and Joe Russo. Hm...honnan is olyan ismerős ez a név? Vajon honnan is? Nos, segítek egy kicsit.  

A rendező páros - a Coen, a Safdie és a Watchowski fivérekhez testvérekhez hasonlóan - zömében együtt dolgozik, Russo-ék emellett többízben közreműködtek Hurwitz-zal, nem csupán az Arrested Development, de a Community és a rövid életű Running Wilde sorozat kapcsán is. No, de nem ezért fogjuk megjegyezni őket, hanem azért, mert a páros minden idők legsikeresebb rendezőpárosával beírták magukat a filmtörténelembe. Az általuk direktorált filmek összebevétele meghaladja a 6 milliárd dollárt, náluk pedig csak egyetlen rendező tudott sikeresebb lenni, nem más, mint maga Steven Spielberg. Nem árulok el zsákbamacskát, ha elmondom, hogy a Marvel Univerzum ügyeletes rendezőivel van dolgunk, mivel nem csak az Amerika kapitány: A tél katonája, az Amerika kapitány: Polgárháború, de a Bosszúállók eposz utolsó két darabja, a Végtelen háború és minden idők legtöbb bevételét produkáló, Végjáték című filmekért is ők felelnek. Érdekesség, hogy Anthony eredetileg jogot hallgatott, míg Joe angol irodalmat tanult az egyetemen, ám saját bevallásuk szerint gyerekkoruk óta megszállott filmrajongók voltak. Russo-ék innovatív ötletekkel álltak elő a sorozat rendezése során, így például a sorozat narrátora, Ron Howard segítségével hosszú jeleneteket tudtak lerövidíteni, illetve a flashback, vagyis visszaemlékezéses jelenetekkel tudtak kreatívan bemutatni egy-egy történést, ezzel költséghatékonyabbá is téve a forgatást is, ezekkel a trükkökkel pedig le tudták rövidíteni az amúgy 40-50 oldalas pilot epizódot 25-30 oldalra. 

“A karrierünk kezdetén ismeretlen filmkészítők voltunk, az egyetlen egy film, amit fel tudtunk mutatni, csak egy ember kedvelte: Steven Soderbergh... az Arrested Development során pedig egy célunk volt, hogy szándékosan igénytelennek és rossznak látszódjon az egész.” 

Forrás: reddit.com

A rendező páros szemmel láthatóan sokat köszönhet a sorozatnak, melynek tanúbizonyságot is adtak, hiszen a Marvel filmek során is észrevehetünk egy-egy utalást - easter egg-et - az Arrested Development-re.  
A Bluth család hajdani gazdagságára, amelynek látszatát kétségbeesetten próbálják fenntartani, egyetlen egy tárgy emlékeztet, a sorozat emblematikus eszköze, a lépcsős kocsi. Ezt a járművet, pedig a szemfülesek észre is vehetik az Amerika kapitány: Polgárháború reptéri harcos jelenetében, ahol a háttérben találkozhatunk a Bluth Company fehér-kék négykerekűjével. 

Forrás:https://www.reddit.com/r/arresteddevelopment/comments/

Hajdanán, pár éve, amikor még a Végjáték moziba került, izgatottan vettem észre, hogy Gamora mögött az egyik jelenetben egy ismerős karaktert vélek felfedezni, a film stáblistája pedig bebizonyította, hogy igazam van, hiszen Russo-ék köszönetet mondtak az Arrested Development alkotóinak, hogy Tobias Fünke karakterét kölcsönadták egy rövidke időre. Tobias a sorozat egyik legszórakoztatóbb figurája. A doktor, aki újraélesztést végzett el egy emberen, akinek nem volt szívrohama, majd pedig a praxisát feladva színésznek áll, hogy megvalósítsa önmagát, emellett a sikeres performansz group, a Blue Man Group számára is elküldi a jelentkezését, ám arra várva, hogy bármikor jelentkezhetnek kékre festett testtel járkál naphosszat. Ez a kék figura pedig viccesen Taneleer Tivan, a gyűjtő kollekciójának egy darabja. A Russo Brothers pedig nem csak a karaktereket, de egy-egy Emmy-díjat is köszönhet a sorozatnak, hiszen az első évad során ők kaphatták meg az elismerést, a meme-ből ismert Robert E. Weide-ot is megelőzve. Emellett a sorozat számos jelölést is tudhat magáénak, a legemlékezetesebb talán az, hogy az első évad rögtön a legjobb komédia kategóriájában győzedelmeskedett, ahol Hurwitz a köszönőbeszédében csak egyet kért a közönségtől: 

“Csak nézzétek meg.” 

A sorozat rendezői közül nem csak Russo-ék, de Patty Jenkins neve is ismerősen csenghet a szuperhősös filmek kedvelőinek, hiszen a Wonder Woman rendezésével bízták meg a direktort, ami kasszasiker lett, emellett Oscar-t hozott Charlize Theron-nak is, mivel A rém című mozi is szerepel a rendező filmográfiájában.  

Forrás:bluemangroup.com

Ezzel együtt a színészek számára is ugródeszkát jelentett a sorozat, hiszen Michael Cera minden idők legalulértékeltebb és legviccesebb szuperhős szerepét ölthette magára Scott Pilgrim személyében - Edgar Wright rendezése minden pénzt megér -, Will Arnett karizmatikus hangja pedig a sikeres, felnőtteknek szóló sorozat, a BoJack Horseman szerepében ismét életre kel, amely 6 évadot élt meg. 
Az Arrested Development a siker és a díjesők ellenére csupán 3 évad után lekerült a Fox csatornájáról, és parkolópályára került. A hosszú évek alatt a sorozat kultuszstátuszt kapott, hiszen a televíziózás és a nézők is felnőttek a sorozathoz. A streamingszolgáltatók sikerének atomrobbanáshoz hasonló népszerűsége szintén csak segítette a sorozat újraélesztését, így kaphatott helyet a Netflix kínálatában a széria, immáron a szolgáltató saját gyártású sorozataként. A negyedik évad zömében pozitív fogadtatásban részesült, emellett három Emmy-jelölést is begyűjtött. A sorozat kronológiájában viszont merőben eltér a prezentálás, hiszen a történet epizódjai nem feltétlenül követik egymást időben, sokkal inkább egy-egy karakterre fókuszálnak, ezzel is csavarva egyet a sorozat megszokott dinamikáján.  

Akárhogy is, az “új” évadok megjelenésével - a negyedik és ötödik évad - a széria óhatatlanul párhuzamba kerül saját magával. Az első három évad után, ahol okos poénokat hallhattunk hülye emberektől - ellentétben az Agymenőkkel, ahol hülye poénokat hallhatunk okos emberektől -, a magasra helyezett lécet az alkotók és a sorozat nem ugorja meg saját magával szemben, bármennyire is izgalmas a történet a negyedik és ötödik évad során, a kivitelezés pontosan ebbe a csapdába esik: a széria önmaga paródiájává válik, néhol szétesik a történet, habár a karakterek a maguk módján, de szerethetőek maradnak.  
Ezzel szemben, minden hibájával együtt a cult-following szele messze nem kerülte el az Arrested Development-et, hiszen az idő múlásával egyre többen fedezik fel maguknak a Bluth család diszfunkcionális kapcsolatát. A lista túl hosszú, hogy miért is érdemes belenéznünk, ha eddig még nem tettük, kezdve azzal, hogy a stílusa a Marvel rajongókat is megihlette... 

...ahogy, magát a Star Wars-saga rajongóját, Ron Howard-ot is... 

...de még a Trónok harca fanok is ismerik … 

….és ez az, ahogy kedvet csinálunk egy sorozathoz.   

U.i. A sorozat pedig tényleg pereskedni kényszerült 2003-ban a Fox-szal és az alkotókkal szemben, hiszen az 1988-ban alakult Arrested Development nevű hip-hop banda beperelte őket a névhasználat miatt. Az ügy csendben zajlott le, ahol egy meg nem nevezett összeg került kifizetésre a banda számára. Nem is lenne magához hű a sorozat, ha nem tenne erre is egy utalást (Season 3, Episode 13) 

Három Emmy-, mint legjobb főszereplő, és mint legjobb író, két Golden Globe-díj, egy Star Wars- szerep és részvétel, mint forgatókönyvíró az új James Bond filmben, nem beszélve arról, hogy korunk legkülönlegesebb vígjátéka, a Fleabag mellett megalkotta az egyik legkiemelkedőbb üldözős dráma sorozatot is, a Killing Eve-t. 

Waller- Bridge névjegyén ezek a karriercsúcspontok ki sem férnének egy oldalra, így hát a következő portré méltán adózik az írónő oltárán, akinek a Dögös Pap karakterét is köszönhetjük. Ámen.  

Forrás:www.southbankcentre.co.uk

Hazánkban talán nem cseng annyira ismerősen Phoebe Waller-Bridge neve, azonban, ha szűkös óráinkban kicsit utána olvasunk a dolgoknak, nem fogunk csalódni, cseppet sem. A londoni születésű színésznő 1985-ben látta meg a napvilágot, családjának felmenői között találunk bárókat és politikusokat is, testvérei pedig szintén a szórakoztatóiparban találtak munkát, hiszen nővére Isobel zeneszerző, míg öccse Jasper zenei producerként és menedzserként keresi kenyerét. Az írónő a Londoni Dráma Akadémián szerezte diplomáját, innen pedig rögös, ám de egyenes út vezetett a szórakoztatóipar felé, egészen az igazi áttörésig a Fleabag-ig. De ne siessünk ennyire előre! 

Az írónő szereti az antihősöket.  

“Sokkal inkább előnyben részesítem azt, hogy nem tudom pontosan megfogalmazni, hogyan is érzek a karakterrel kapcsolatban.” 

2016-os sorozatában, a Crashing-ban, amelyben nem csak színésznőként szerepelt, de a sorozat kreátora és írója is volt egyben. A történetben - közhelyesen - hat fiatal huszonéves életét követjük nyomon 6 epizódon át, akik fogalmuk sincs, hogyan éljék az életüket felelősségteljesen, és a hagyományos értelemben vett “felnőttként”. A rövid sztori tökéletes példája volt az írónő szellemességének, nem félve teljesen gátlástalan módon kifejezni karakterei személyiségét és gondolatait, ez a fajta tökéletlenség teszi pontosan annyira szerethetővé a látott karaktereket, mert nem tökéletesek ugyan, de valódiak és emberiek. A sorozat – Ricky Gervais-hez hasonlóan - nem a mennyiségre ment, és akármennyire is több volt még a történetben, csupán 6 epizódot élt meg, ellenben kritikai elismerést, hírnevet és a Brit Filmakadémia kitüntetését is elhozta Waller-Bridge számára.  

Forrás: Luke Varley/BBC/Two Brothers

A “küszködő” színész/írónő 2013-as önálló, egyszereplős darabja az edinburgh-i filmfesztiválon került bemutatásra, amit szintén saját maga alkotott meg, és melynek címe Fleabag, azaz bolhazsák. A sztori eredetéhez hozzátartozik, hogy Waller-Bridge mindössze 10 perc alatt hozta össze az alapsztorit, ami a középpontban álló karakter, Fleabag kapcsolatát mutatja be a családjával és a körülötte lévő emberekkel. A történetet némi sötét humorral átszőtt tragikomédiának lehetne kategorizálni, ám sokkal több ennél.  

“Teljesen alábecsültem, ahogyan mindannyian, akik részt vettünk a projektben, nem gondoltuk, hogy ekkora hatással lesz az emberekre, beszélni fognak róla, és ennyire szeretik majd – emellett az emberek azt feltételezik, hogy mindaz, amit látnak, igaz.” 

Az egyszemélyes darab szolgált az alapjául a hatrészes, majd később második évadot is megélt történetnek, ahol kendőzetlenül láthatjuk azt, miként marja el maga mellől a számára fontos embereket Fleabag. A történet egyszerűsége ne csapjon be senkit, mert nem csak a dialógusok, de a kivitelezés is a fő oka annak, amiért csak kivételes magasságokban beszélhetünk a sorozatról. A központi karakter, akinek az igazi neve soha nem hangzik el a sorozatban, már az első képkockáknál a szebb napokat is látott Woody Allent is megszégyenítő stílusban dönti le az úgynevezett negyedik falat, és külön monológokat és magyarázatokat ad a nézőknek úgy, hogy sokáig senki nem veszi észre a környezetében ezt a furcsaságot. A 2016-ban leforgatott első évad túlzás nélkül állíthatóan hangos sikert aratott, miután az Amazon Prime streamingszolgáltató műsorkínálatában megjelent. (You című sorozat is hasonlóképpen kezdte, amelyet először a Lifetime-on mutattak be, ám későbba Netflix lecsapott rá, és szintén hatalmas sikert ért el.) A sorozatban megismerhetjük néhány képkockából a címkarakter múltját, több jelenetből a kapcsolatát a nővérével és az apjával, ami korán sem felhőtlen, és az évad végére pedig eggyé válunk Fleabag-gel, aki az élete szinte minden területén kudarcot vall, ám egy apró reménysugár marad neki. A sorozatban az immáron Oscar-díjas Olivia Colman-t is láthatjuk, mint ellenszenved mostohaanya, valamint a második évadban csatlakozik a lehengerlő Andrew Scott is, aki a Dögös Pap szerepében brillírozik. 

Forrás: Josh Cole/Instagram

“...az első évadnak teljes befejezése volt a fejemben. Mivel a színházi verzió az alapja, így ugyanaz a befejezés is...legfeljebb újra értelmezhetem azt, hogyan beszél a kamerába, mivel az egész első évad lényege az volt, hogy a kamera más személyként mutatja be, amíg ki nem derülnek a titkai, és a végén rájövünk, mennyire szégyenlős is valójában...” 

A Fleabag második évadának első részét és Waller-Bridge-t is oldalba dobták egy Emmy-vel, nem véletlenül. Azzal szemben, hogy az első évad inkább arról szólt, mi az, amit nem látunk Fleabag életéből, a második évad előtérbe helyezi azt, hogy mi az, amit a címszereplő nem mond el. Már az első pillanattól nyílt lapokkal játszik, és nincs több takargatnivalója. A Dögös Pap figurája ellenben teljesen új kontextusba helyezi a történetet, nagyon halkan pedig ki lehet jelenteni, hogy megugrotta, sőt túl is szárnyalta az első évad magas szintjét. A szerelmi szál megjelenésével egy sokkal sebezhetőbb, érzékenyebb és emberibb karaktert ismerhetünk meg, a negyedik fal ledöntésének csavarásával pedig egy egészen új értelmet nyer a komplex sorozat.  

“Amikor felhoztam azt az ötletet, hogy egy másik karakter látja azt, hogy Fleabag belenéz a kamerába, azt éreztem, hogy megvan az, amit akartam, és hirtelen nyitott volt minden...” 

Forrás: www.dazeddigital.com/BBC/Two Brothers

Andrew Scott figurája a végtelenül szimpatikus pap, akivel szemben Fleabag gyengéd érzelmeket kezd el táplálni, ellenben már az első pillanattól tudjuk, hogy ennek nem lehet jó vége. Az eredeti forgatókönyvben egyszerűen “Hot Priest”- ként megnevezett karakter a közösségi médián a sorozat bemutatását követően önálló életre kelt, Andrew Scott – aki Moriarty-ként is elképesztő volt - hiteles alakítása pedig végérvényesen egybeforrott a színész személyével. (Nemrégiben az RTE One egy jótékonysági adományszervezés kapcsán forgattak le egy rövidfilmet, ahol cross-over-ként szerepeltették az ír sorozat, a Normal People két fő karakterét, és a Dögös Pap személyével, ahol stílusosan gyónni érkezett Marienne és Connell.) A történet során felszínesen ugyan, ám megjelenik Isten és a vallás fontossága is, ezzel sodorva a karaktert választás elé, amely elvezet minket a keserédes, ellenben cseppet sem tragikus végkifejlethez. A második évad végére feltehetjük magunknak a kérdést: vajon lesz-e harmadik évad, ám Waller-Bridge egyelőre nem tervez ismét Fleabag bőrébe bújni.  

“Azt hiszem, adok neki egy kis pihenőt, szerintem ennyi izgalom elég volt neki.”  

Az írónőről a Fleabag kapcsán rengeteg híresség is elismerően nyilatkozott. Donald Glover kategorikusan, ám humorosan kijelentette, hogy teljesen kiakadt Waller-Bridge-re, amikor látta a sorozatot, és dühös volt, amiért nem neki jutott először eszébe hasonló sorozatot alkotni, (Donald Glover a zenélés mellett a televíziózásban is sikeres, hiszen az Atlanta című sorozata hamarosan a harmadik évadát tapossa) Jennifer Aniston, Natalie Portman és Taylor Swift is rajongásukat fejezték ki a közösségi médián keresztül, továbbá az Amerikai Egyesült Államok előző elnöke, maga Barack Obama is tetszését fejezte ki, és kijelentette minden idők egyik legjobb sorozatának Phoebe Waller-Bridge szériáját. Érdekesség, hogy mind az első és a második évad során saját zenét készítettek a sorozathoz, hiszen a színésznő testvére Isobel Waller-Bridge működött közre az összetéveszthetetlen főcímdal megalkotása során.  

Az írónő/színésznő a Fleabag sikerét követően sem tétlenkedik, hiszen másik, szakmai és közönségsikert elért szériája, a Killing Eve forgatókönyvéért is felel, ellenben a pandémia következtében a forgatás és a negyedik évad bemutatása is mindenképpen 2021-re tolódik el, a tervek szerint. A történetben Sandra Oh és Jodie Comer karakterei játszanak macska-egér játékot egymással, míg egyikük menekül a másik üldözi. A sorozat egyébként Luke Jennings krimi stílusú könyvsorozatán alapszik, mindkét főszereplő, mint Oh, mind Comer számos díjat seperhettek be a sorozatban nyújtott alakításukért.  

Phoebe Waller-Bridge szűkszavúan nyilatkozik magánéletéről, ám azt tudni lehetett, hogy a szintén író és rendező Martin McDonagh-val alkottak egy párt 2018-ban, ám jelenleg egyedülálló. Saját bevallása szerint ateista, aki a korai éveiben egyszerűen nem tudta eldönteni miben is higgyen, így csak ugrált vallásról vallásra. A színésznő ellenben még mindig csak 35 éves, azonban izgatottan várjuk, milyen új alkotásokkal rukkol elő a jövőben.  

És akkor még a rókákról és a tengerimalacról még szó sem esett... 

Források: https://www.theguardian.com/tv-and-radio/2019/jun/30/phoebe-waller-bridge-fleabag-sorry-family-put-in-spotlight 
https://ew.com/tv/2019/08/08/fleabag-season-2-phoebe-waller-bridge-reason/ 
https://www.theguardian.com/tv-and-radio/2019/dec/23/kneel-how-the-whole-world-bowed-down-to-fleabag-and-her-hot-priest 
https://www.theguardian.com/books/2019/nov/09/phoebe-waller-bridge-alternative-ending-fleabag 
https://www.southbankcentre.co.uk/whats-on/134540-phoebe-waller-bridge-fleabag-scriptures-2019 

Egy hosszú nap után voltunk, a héten közel 60 óra munka után az ember hajlamos elfelejteni hányadika is van ma, mivel egymás után telnek azok.

Viszont aznap pontosan tudtam milyen nap van. Eljött a nap. Az a nap, amit túlzás nélkül egy éve vártam, az a nap, amiről azt hittem sosem érkezik el, mivel annyi és annyi új időpontot kapott ennek hivatalos bemutatása, hogy kezdtem szinte elveszteni a reményt azzal kapcsolatban, hogy végre saját szemmel is láthatom. Ellenben akkor, abban a pillanatban elérkezett. Ahogy remegve tartottam a készülékem, hogy a jegykezelő beolvassa QR-kódot, éreztem, nem vagyok ugyanaz az ember. Éreztem, ahogy az ereimben  szétfröccsent az adrenalin, amit a kései 20:30-as vetítés okozott. Besétáltam a sorok között a székemhez, és a fél órás reklám/ajánló után végre elkezdődött. Hogy őszinte legyek, az első jelenet közben én voltam az egyetlen idióta, aki sírt a film kezdetén. Noha, nem azért, amit láttam, hanem azért, amit éreztem. Nem próbáltam meg gondolkozni rajta, csak átadtam magam az élménynek. A nap, amikor a saját szememmel láthattam a filmet, amelyre az egész világ várt: a Tenet-et.   

Forrás: slashfilm.com/tenet-imax-prologue/Chris Evangelista

Az angol rendező, Christopher Nolan minden eddigi alkotásánál nagyobbat dobott a Tenet-tel, hiszen ez a direktor legdrágább alkotása, a maga 200 millió dolláros költségével, amely magában foglalta egy Boeing 747 megvásárlását és elpusztítását is. Nolan saját bevallása szerint közel 7 évig dolgozott a forgatókönyvön, amivel szinte, túlzással állíthatjuk, hogy egy új stílust alkotott: a spy-fiction kategóriát. Nehéz a filmről elvárások és spoilerek nélkül beszélni, így hát az Aurea mediocritas-t választva, bármilyen nyomás nélkül összegyűjtöttem néhány kedvcsinálót azoknak, akik még nem látták a filmet, külön ügyelve azokra, akik még soha nem láttak egyetlen Christopher Nolan filmet sem! 

1.) Minden Christopher Nolan film 

Nos, mielőtt belemennénk jobban az aktuális filmünk érdekességeibe, fontos leszögeznünk egy dolgot: minden Christopher Nolan film nehéz. Fontos, hogy minimum egy kávé, vagy bármilyen energiaital legyen bennünk annak érdekében, hogy a figyelmünk ne lankadjon a film előre haladta során, mert minden egyes pillanat és részlet számít. Az alkotásai egyik legfőbb hozzávalója, a középkorú főhős, aki valamilyen oknál fogva tragikus módon elvesztette a feleségét, ahogy azt láthattuk az Eredet, a Tökéletes trükk, a Csillagok között, illetve a sikert hozó Memento című filmek során. Egyúttal humoros is részlet is megjegyezni ezt, hiszen feleségével Emma Thomas-szal közösen hozták össze ezen filmeket, és alapították meg közös produkciós cégüket is, a Syncopy Inc.-et. Az idő fogalma egyedi módon kerül értelmezésre Nolan forgatókönyveiben, ellenben mindig jelen van, és fontos szerepet játszik, hiszen vagy a néző számára lesz fontos, ha retrospektív módon mesélik el a sztorit (Memento, Following), vagy ha a főhősre rendkívül hat az idő múlása (Eredet, Csillagok között). A Memento című film alapötlete Jonathan Nolan-től, a rendező testvérétől származik, ami egy rövid történetet mesél el egy férfiről, sérült a rövidtávú memóriája, és próbál a kérdéseire választ találni. Nolan stílusosan 18 percen keresztül magyarázza el a történetet, és analizálja, majd egyedüli módon ábrázolja is a film kronológiáját az akkor mindössze 30 éves rendező. 

2.) A Sator-négyzet 

Szokatlan címe ellenére kevesen tudják, hogy nem Nolan fejéből pattant ki a Tenet szó. Ehhez kötődik az úgynevezett mágikus Sator-négyzet, amelynek eredete és jelentése továbbra is lázban tartja a kutatókat. A Sator négyszert egy latin nyelvű palindrom, amelyet 25 betűből alkottak meg ötször ötös sorokban. A szavak a SATOR (jelentése: mag, vetés), AREPO, TENET (jelentése: birtokolni, tartani), OPERA (jelentése: munka, működés) és ROTAS (jelentése: kerék), amelyekből négyet tulajdonítanak értelmes, latin szónak, az AREPO jelentése viszont máig nem tisztázott. A szöveget, akár függőlegesen, akár vízszintesen olvassuk, ugyanazokat a szavakat kapjuk vissza. Sokáig tartották egyfajta középkori találmánynak, ám később keresztény templomokban is fellelni vélték a Sator-négyzetet, így összefüggéseket próbáltak keresni a vallás és az ábrázolás között. A tudósok észrevették, hogy a PATERNOSTER szóval kapcsolatban állhat az ábrázolás, és bibliai utalásokat próbáltak keresni, hiszen a görög keresztbe állítás során az A, mint alfa és az O, mint omega betűk maradtak ki. Később azonban az 1920-as években Pompeii-ben találtak hasonló leleteket, amelyek még az ottani kereszténység megjelenése előttről voltak származtathatóak, így megbukott a vallással kapcsolatos elmélet, ám a tudósok szerint feltételezhető, hogy már az ókorban is ismeretes volt a Sator négyzet. Egyesek misztikus, gyógyító erőt tulajdonítottak a Sator-négyzetnek, amelyet számos helyen felleltek a régészek, mint például, Olaszországban, Szíriában, Franciaországban vagy Angliában.  

Forrás:www.diptygueparis-memento.com

A film során mind az öt szónak kiemelt jelentősége van, kissé túlozva állítható, hogy aki rátekint a Sator-négyzetre, az egész filmet látja maga előtt. 

3.) John David Washington  

Forrás: Valery Hache / AFP / Getty Images

A filmben főszerepet kapott, John David Washington szinte adu-ász kártyával kezdte az életét, hiszen édesapja nem más, mint az Oscar-díjas, hollywood-i előkelőség tagja, Denzel Washington. Habár fiatal színész olyan nevek mellett dolgozhatott, mint Dwayne Johnson, Spike Lee, Adam Driver, Robert Redford és immáron Christopher Nolan, nem színészként kezdte pályafutását, hiszen 2006 és 2012 között az amerikai futballjátékosként szerezte kenyerét. Összesen 4 évet játszott profiként a Sacramento Mountan Lions csapatában, ám 2012-ben az évad közepén hirtelen, minden előzmény nélkül megszüntették a csapatot. A színészkedéshez 2015-ben tért vissza az HBO saját gyártású sorozatában a Ballers-ban, ahol stílusosan egy amerikai futballjátékost alakított Ricky Jerret karaktereként. A sportsorozat 5 évadot élt meg, Washington számára pedig egyenes utat jelentett a Spike Lee-féle BlacKkKlansman főszerepéig. A mozi nemcsak a kritikusok és a közönség tetszését nyerte el, de John David Washington számára egy Golden Globe-, és egy SAG jelölést is hozott.  

4.) Michael Caine 

Ahogy a szociális hálónkat pár éve felrobbantotta a Bacon-szám fogalma, úgy a Christopher Nolan filmek értékelési skáláját is egy új mértékegységgel kell értékelnünk. Ez az értékegység pedig maga, a különc angol színész, Michael Caine. A színész Nolan filmjeinek 72%-ban vett részt, holott saját bevallása szerint, a Tenet forgatását és a forgatókönyvet is annyira bizalmasan kezelték, hogy Nolan nem is adta oda Caine-nek a script-et, hogy elolvassa, csupán a dialógusokat, amelyekben Caine szerepelt.  

Forrás:www.fansided.com

“Körülbelül egy napot forgattam, megkaptam a szövegemet, felvettük a jeleneteimet John David-del, és ennyi volt.” 

Caine egyfajta kabbalaként van jelent a rendező filmjeiben, hiszen a közösen készített filmjeik mindegyike kasszasiker volt, összességében a 8 együttes mozijuk közel 1 milliárd dollárt hozott a pénztáraknál.  

“Úgy gondolom a Tenet során nem is volt választása, hogy belerakjon-e a filmbe vagy sem. A Dunkirk-ben csupán a hangomat hallhatták, ellenben az elsők között szerepeltem a stáblistán.” 

A trendet és a hagyományt Caine nem, ellenben Hans Zimmer megszegte, hiszen Nolan ügyeletes zeneszerzője egy másik, szintén nagyon várt projekthez szerződött le, nem máshoz, mint Dennis Villeneuve-höz és a Dűné-hez. Zimmer saját bevallása szerint nagy vágya teljesült azzal, hogy részt vehet a forgatásban, hiszen a film alapjául szolgáló Frank Herbert könyv lelkes rajongója. Nolan így nyugodt szívvel adta le voksát a Tenet kapcsán a friss Oscar-, és Grammy-díjas zeneszerző, Ludwig Göransson mellé, aki fiatal kora ellenére szép karriert tudhat maga mögött. Az Akadémia a Fekete párduc révén díjazta a legjobb eredeti filmzene kategóriájában, míg a Grammy-díjat Donald Glover-rel karöltve vehették át a This is America kapcsán. A film főcímdaláért egyébként Göransson produceri tevékenysége mellett Travis Scott felel. 

A film bemutatása az első nagyszabású próbálkozás a covid-pandémia közepette, amely “visszacsábítani” próbálja a nézőket a mozik soraiba. Tekintve, hogy a film több, mint 200 millió dollárból készült, a helyzetre való tekintet nélkül körülbelül 500 millió dollárt kellene hoznia a pénztáraknál annak érdekében, hogy profitot termeljen a film. A film az első öt napos bemutatása során a stúdió 30 millió dolláros bevétellel kalkulál, ami igencsak elmarad a félmilliárd dolláros értékhatártól. A film bemutatóját háromszor halasztották el a covid miatt, és azt sem jelenthetjük ki teljes biztonsággal, hogy a legalkalmasabb alkalom volt arra, hogy bemutatásra kerüljön a film, annak érdekében, hogy nyereséget termeljen. A tengerentúlon csupán szeptemberben kerül bemutatásra a Tenet, amely még javíthat az eredményen, hiszen a hivatalos Wikipédia oldal szerint eddig nagyságrendileg 700 ezer dollárt hozott a film. A Tenet bemutatása mellett azonban bizakodásra adhat okot, hogy más nagyszabású, várva várt mozik is hamarosan bemutatásra kerülhetnek, így például a Mulan, a Wonder Woman 1984, a Fekete özvegy és az új James Bond film a No Time to Die is.  

Végítélet: A Tenet-re 5 nagyon érzékeny és komoly Michael Caine-t adok az 5 nagyon érzékeny és komoly Michael Caine-ből. 

Források: https://www.flickeringmyth.com/2020/04/tenets-michael-caine-jokes-christopher-nolan-has-to-cast-him-in-movies-even-if-there-are-no-parts-for-him/

https://www.indiewire.com/2020/03/michael-caine-tenet-christopher-nolan-plot-1202217547/

https://fansided.com/2020/07/20/nolan-michael-caine-characters-ranked/