Szögezzünk le egy kijelentést: nem nézek magyar filmeket. Úgy, ahogy rend szerint nem hallgatok hazai zenéket, és nem nézek kereskedelmi csatornákat sem. No nem arról van szó, hogy bojkottálnám a magyar szórakoztatóipart, mert rossz magyar vagyok, vagy mert különbnek képzelem magam. Egyszerűen annyiról van szó, hogy szívesebben nézek YouTube-ot, hallgatok Bloc Party-t, és nézem meg a Gone Girl-t vagy bármelyik A24 által gyártott darabot, amit eddig még nem láttam (ahogy tettem azt pár napja a Pearl-lel). Van, hogy néhány magyar darabra fel-fel kapom a fejem, de ezek sokszor csak a nyugtázásig jutnak, és nehezen a láttamozásig. Jó pár hónappal ezelőtt történt ugyanis, hogy szintén felkaptam a fejem egy magyar film kapcsán. Az előzetes azonnal beszippantott annak szokatlansága, vágása és témája miatt is. Akkor, azonnal nem volt lehetőségem megtekinteni, és el is feledkeztem róla, ahogy teltek a hónapok, de szombat reggel a gyomorfájásomra ittam meg két cent szilvás pálinkát még délelőtt, és a semmiből egyszerűen bevillant: mi is volt annak a filmnek a címe, amiben gyógyszerre iszik a srác, és visszamegy a múltba?  

Baranyi Benő munkássága páratlannak mondható a magyar filmiparban. Stílusát tekintve remekül elegyíti a hétköznapi sivárságot a nem mindennapi horrorral vagy éppen drámával, és teszi ezt olyan módon, ahogy arra csak talán korunk másik fenegyereke, Jordan Peele képes. A bődületesen stílusos Csomagtartó, és a gyomorszájra mért ütéssel felérő Bújócska című rövidfilmek mellé első nagyjátékfilmje, a Zanox - Kockázatok és mellékhatások című darabja tökéletesen beillik a rendező repertoárjába, mindamellett több zsánerből is táplálkozik. A darab az előzetesével sem árul sem többet, sem kevesebbet, mint ami: egy betegesen jó film. Baranyi filmjének nem csupán története, de hangulata is magával ragadó, nem beszélve a látványvilágáról, ami néhány jelenetben a gyerekkorunkat idézi fel, ugyanakkor jól felépített forgatókönyve pedig végérvényesen megadja a “jó film” jelzőt, ami tényleg csak a legjobb értelemben vett jelzésértékkel van jelen.  
A történetben megismerkedhetünk a szorongó, önmagával is viaskodó Misivel, aki egy gyógyszerkísérlet részvevőjeként teszteli a Zanox nevű tablettát. Érettségijét követő bulin lehetősége nyílik, hogy osztálytásával, Jankával, akibe titkon menthetetlenül szerelmes, kicsit mélyebb kapcsolatot alakítson ki a fiú bátortalansága ellenére is, ám ez a lehetőség szerte foszlik, amikor Misi a kórházban köt ki. A fiú fájdalomcsillapítás gyanánt kóstolja meg a szomszéd ágyon fekvő bácsi pálinkáját, ez pedig nem várt következményekkel jár, mivel Misi a következő pillanatban ismét az érettségi napjának reggelén találja magát a nagymamája társaságában. De vajon Misi mihez kezd ezután? Képes lesz felülkerekedni a félelmein és tanulni a hibáiból, átmenni az érettségin, és megszerezni álmai nőjét?  
A timeloop sztorit mondhatni már mindannyian jól ismerjük, elég csak néhány példát említeni: The Groundhog Day, The Edge of Tomorrow, Palm Springs, Happy Death Day. Az időcsavar gondolatával már rengeteg filmben találkozhattunk, mégis igaz az, ahogy a fenti filmekre is erősen, hogy a zsáner megválasztásával, vagy éppen többféle stílus ötvözetével is izgalmassá lehet tenni a timeloop történeteket, és ha megvan fejelve egy épkézláb forgatókönyvvel, jó színészekkel és megkapó látvánnyal, akkor bizony akár százszor is megnézünk egy időcsavaros történetet egymás után, tekintve, hogy a 2010-es évek közepén majdnem minden film az űrben játszódott (Interstellar, Gravity, The Martian, Passengers, Life).  
A Zanox egyik legnagyobb erénye, hogy nem mutat meg mindent a nagyon is komplex karaktereiből, csak amennyi a sztori szempontjából szükséges, kezdve a szorongó Misivel, a mindenkivel túlon túl kedves Jankával, az aggódó orvossal, és a piros orrú, alkoholista Józsi bácsival, mindannak ellenére, hogy a film közepén a sztori erőssége mellett mégis többet akarunk megtudni róluk. Mi Misi szorongásának fő oka? Miért él a nagymamájával és hol vannak a szülei? Misi karakterfejlődése is meghatározó a sztori szempontjából, mivel nem csupán magára van utalva a történetben, és az események és a történésekre adott reakciója is egyre sötétebb és szélsőségesebb megnyilvánulásokat kíván, amelynek hatására a fiú szinte maga mögött hagyja a döntésképtelenség dilemmáját. Habár a felmerült kérdésekre nem kapunk választ, mégis ez az egyik nagy erénye a filmnek. A darab nem csupán egy romantikus vígjáték, és egy izgalmas sci-fi is egyben, hanem egy coming of age sztori is.  
Bálint Előd, Erdős Lili és Hatházi András maximálisan hozzák a karaktereiket, külön kiemelve Misi figuráját, aki nem csupán központi szereplője a filmnek, de talán nem is sikerült volna ennyire jól a film, ha más karakter köré épült volna az.  
A Zanox elérte nálam azt, hogy nem csupán újra esélyt adtam a hazai filmeknek (mégha egy év is kellett arra is, hogy ennek a filmnek esélyt adjak), így azóta már két darabon túl is vagyok, de azt is, hogy kicsit Baranyi Benő filmográfiájának rajongója legyek, és izgatottan várjam, mivel is rukkol elő legközelebb. Az pedig kétségkívül kijelenthető, hogy a Zanox jó úton van afelé, hogy “kultstátuszba” emelkedjen, mert ilyen daraboknak bizony ott a helyük.