Egy pofonnal vágódott be Will Smith az Oscar-díjátadók történetébe, annak ellenére, hogy legjobb férfi főszereplőként ő emelhette magasba aznap Oscar-díjat, de talán erre az estéből talán már senki sem emlékszik. Legalább is nagyon kevesen. Chris Rock arcáról még talán mindig nem tűntek el Smith ujjának nyomai, így mit ne mondjak, amikor a streaming szolgáltató kínálatában a szemem akadt meg a King Richard-on, a “már csak azért sem’ alapon nem is nyomtam meg a lejátszás gombot. Legalább is egy ideig biztosan nem. Egy évvel később azonban bizton kijelenthetem: nagy hiba volt.  

A sportkonyvek.hu, Magyarország első és egyetlen sportkönyvekkel foglalkozó kiadója, amelynek kínálatában nemrégen jelent meg a Richard Williams tollából származó, Én, Richard király, eredeti címén Black and White: The Way I See It című autobiográfia jócskán tartogat meglepetéseket az olvasó, és nem mellesleg a néző számára is, hiszen a sztori alapján készült a King Richard című film is. A könyv már az első oldalain kijelenti, hogy bizony egy önéletrajzi kiadványt tart a kezében az olvasó, így szétoszlatja azt a prekoncepciót, miszerint Serena és Venus saját szemszögéből fogunk megismerkedni a sztorival. Habár a történet sikerhez vezető és a kudarcokkal tarkított út bemutatásának is felfogható, mondanivalója sokkal mélyebben gyökerezik, mint ‘holmi’ sport sikersztori bemutatása.  
Williams korán sem egyszerű életét bemutató történet egyszerre szívbe markoló és felemelő, mindamellett társadalmi kérdéseket is kapargat a sztoriban, mint például a rasszizmus, az embertelenség és az egyre erősebben megjelenő, és lassan általánosnak is tekinthető társadalmi közöny. Már a történet elején megismerkedünk Williams nehéz és kihívásokkal teli gyerekkorába, amit jócskán meghatároz a származása és a kor fajgyűlölő magatartása, majd a még nehezebb és még több kihívással teli felnőttkorával, amit egyedül William örök szigorúan bizakodó magatartása tett elviselhetővé.  
A könyv egyik legnagyobb érdeme szerkezeti felépítése, amely 25, lényegében rövidebb és fogyaszthatóbb fejezetre tagolja a könyvet, így a könyvvel egy-egy ebédszünet, vagy egy hosszú hazaút során is meg tudunk ismerkedni, anélkül, hogy a lapok szélei behajtásával jeleznénk, hogy éppen hol is tartottunk. A kis történetek tagolása végigkísér minket Williams születésétől, kiszolgáltatott gyerekkorán át, addig a napig, amíg Virginia Ruzici (aki ma már a néhai világelső, szintén román születésű, Simona Halep edzője is) meg nem változtatta az életét egyetlen teniszmeccsel. Williams terve egyszerű volt: az akkor még meg sem született gyerekeit profi teniszjátékosokká neveli. Habár tervét nem kizárólag önzetlen jócselekedet, hanem a csábító többezer dolláros összdíjazású teniszversenyek megnyerése inspirálta. Annak ellenére, hogy Williams leírásából jól kitűnik, hogy egy rendkívüli képességekkel megáldott ember, kivételes tudását nem csupán az “élet iskolájából” tanulta meg, hiszen kereskedelmi hallgatóként egy neves pénzügyi vállalatnál is dolgozott, tudása, képességei és munkamorálja ellenére származása mindig felülírta és limitálta a lehetőségei tárházát egész életében. Williams leírásából jól kitűnik, hogy élete legnagyobb tragédiája és egyben áldása is afroamerikai származása, és írásában ezt is példázza saját élményeivel, amelyeket a rendőri brutalitás, a szegregáció, a munkahelyi diszkrimináció és maga a sport íratlan szabályai során tapasztalt meg. Saját bevallása szerint a tenisz sosem volt a szíve csücske Williams-nek, évtizedekig tökéletesített tervét mégis e köré szőtte: két saját gyermekét kineveli, kiemeli a gettóból, és minden idők legprofibb játékosaivá teszi.  

Forrás: lakásom/konyhaasztal, általam készített kép, 2023

A történet nem csupán egy fekete férfi elbeszélése, aki a számára szinte elérhetetlen amerikai álmot keresi, hanem egyben egy szigorú, de lányait mindennél jobban szerető apa, egy könyörtelen edző, egy végsőkig kitartott üzletember, és egy gyerekkorától megfosztott férfi története is egyben, amelyet a sport prizmáján mutat be az olvasónak. A történetnek és a könyvnek szép keretet ad az első és az utolsó fejezet, amelynek központi helye Wimbledon. Ez nem csupán az egyik leghíresebb Grand Slam bajnokság helyszíne, de érdekes kontrasztja miatt is, hiszen a tenisz maga is a Williams testvérek megjelenéséig a fehér középosztály előkelő sportjának számított. A tenisz maga egy olyan hely volt Williams-nek is, ahol a “fehérek szabályai, hagyományai és előkelőségei által uralt világ volt”, amelyet addig még Althea Gibson, minden idők első afroamerikai teniszbajnoka volt (egyben profi golfozó is, aki szintén az első afroamerikai származású ember volt a sportágban), aki egyes versenyben megnyerte a wimbledoni tenisztornát 1958-ban, sem tudott egymaga megnyitni. Serena Williams 7-szer nyerte meg a wimbledoni tornát, míg Venus 5-ször emelhette magasba a trófeát, az első alkalommal 2000. július 8-án, épp 23 évvel ezelőtt.  

A könyvet mintha csak végtelen bókokkal látná el a nagyrészt ez alapján készült film, a King Richard, Will Smith főszereplésével. Habár a film, nem őrzi meg szigorú módon a könyv történetét és kronológiáját, annak ellenére hangulatát, világát és Williams néhol gyomorszájon vágó történeteit jól visszaadja, és egyáltalán nem hoz szégyent arra. A szinte, kis túlzással autobiográfiákra specializálódott Reinaldo Marcus Green rendezői munkáját dicséri a film, amelyben nem csupán a remekül felépített és jól strukturált forgatókönyv, hanem a kivételes színészi játék is mind a darab javára válik. Habár a kasszasiker elmaradt a film részéről, az év egyik legjobb filmjét tették le az asztalra 2021-ben a King Richard-dal, és annak ellenére, hogy nem hittem volna, hogy valaha is kimondom: Smith brillírozott a szerepben, és mondhatni teljesen el is tűnt benne. A történet szintén szem előtt tartja, hogy a sport csupán egy eszköze annak, hogy elmeséljen egy rendkívüli történetet, és nem a központi témája, amelyet sok sportfilmnél rendre el szoktak felejteni. A filmet nem cipeli Smith a hátán, inkább cipeli annak súlyát, és megosztja a többi szereplővel is, mint például Jon Bernthal-lal, Anunjanue Ellis-szel, és a két feltörekvő színésszel Saniyye Sidney-vel és Demi Singleton-nal is. Külön érdekesség, hogy Smith a tavalyi évben nem csupán az Oscar-, Golden Globe, BAFTA- és SAG-díjakat emelhette a magasba, de ugyanebben az évben a Razzie Awards-on is ő kapta az Arany Málna díját az Aladdin-ban nyújtott alakításáért. A King Richard-ot összesen hat Oscar-ra jelölték, köztük a legjobb film, legjobb zene és legjobb eredeti forgatókönyv okán (annak ellenére, hogy alapvetően a könyv adta az ihletet a filmhez). Smith producerként is részt vett a film munkálataiban, sőt mi több maga Venus és Serena Williams is executive producerként szerepelnek a stáblistán. Egy interjúban úgy nyilatkoztak, miszerint “a film a lehető legközelebb áll a valósághoz.”  
Habár mind a film, és mind a könyv a faji és emberi kontrasztot próbálja meg alátámasztani, újabb tanúbizonyságot ad arról, hogy az élet bizony néha nem csak fekete és fehér, hanem megannyi történet, életút, tragédia és szerencse is társul a sikerhez vezető úthoz, amit lehet, hogy akkor még nem értékelünk, de évek múltán mégis képesek vagyunk szeretettel és örömmel visszagondolni a nehéz időkre. A könyv és a film is ennek a személyes lenyomata, de még inkább csak arról a mindennapi történetről szól, ahogy egy apa mindent meg akar adni a lányainak, amit csak lehet, és meg is adja. Mindamellett a film mondhatni Will Smith pofonjával és Oscar-díjával vágódott be sok ember tudatába, önmaga jogán is helye van, nem csupán a filmnek, de a könyvnek is a legjobbak listáján.
 
Külön köszönet a sportkonyvek.hu-nak, akik lehetővé tették ezen írás létrejöttét.