Nem is szaporítom tovább a szót, csak egy kicsit. Hosszú és nehéz időszak volt ez mindannyiunk számára, részemről pedig ünnepélyesen kijelentem, hogy örülök, hogy véget ért az augusztusi hónap. Kicsit össze is vesztünk a barátommal, tudjátok, hogy van ez. Egy kis feszültség a családi dolgok miatt, aztán a mosogatni valók miatt, amelyek sajnos mindig rám maradnak, női princípiumom be nem teljesítendő, szeptembertől még vissza is megyek az egyetemre, csak az Állami Számvevőszék meg ne tudja. Kibékülésem, jó szívem és szeretetem jeléül foglaltam jegyet a moziba “Rozinak” és nekem, arra a darabra, amire már oly régóta, közel másfél éve várok. Nem, rosszul gondolod! Ez valóban a Nem.
“Öt évvel ezelőtt biztos, hogy nem készült volna el ez a film, mert nem engedték volna, hogy megcsináljam.”
Így foglalta össze a rendező a filmje kapcsán való tudnivalókat. Jordan Peele hosszú utat tett meg hogy egy okos komédiásból egy Oscar-díjas, a közönséget hátborzongató sztorikkal elárasztó író és rendező legyen. Habár Keegan-Michael Key-jel közös projektjük közel öt évig futott és zajos sikert aratott a televízióban, 2017-ben a teljes filmszakmát döbbentette meg, és bizonyította be, hogy sokkal, de sokkal több van benne, mint ahogy az elsőre tűnik. A Get Out és az Us sikere után a Peele-trilógia harmadik installáció sem váratott sokat magára, szerencsénkre idén került mozikba, az előzetese és posztere alapján groteszk-horror darab, a Nope.
Már a sztori elején megismerhetjük a közömbös Otis Junior-t, azaz O.J.-t, aki apja bizarr halála után próbálja meg a csőd szélén álló hollywood-i, családi lovardáját fenntartani. Ebben harsány személyiségű testvére, Emerald próbál néhol több, néhol kevesebb sikerrel segíteni. Míg O.J. és Emerald a testvéri kapcsolatukat próbálják némileg erősíteni, a ranch-on egyre furcsább és furcsább dolgok történnek, amikre nincs ésszerű magyarázat. Vajon az idegenek felelősek a történtekért, vagy valami egészen más állhat a háttérben?
Daniel Kaluuya, Keke Palmer és Brandon Perea
Forrás: Universal Pictures
2022 egyik leginkább várt mozija volt a Nope, amelyet júliusban mutattak be a tengerentúlon, nálunk pedig augusztus 18-ától vetítették a filmszínházak. A film egy zsáneren felül álló horror-szatíra, amelyet lehetetlen bekategorizálni bármelyik skatulyába is, mert ha ezt tennénk, egyik sem lenne igaz rá. A néhány, de okosan elhelyezett poén, a nézők néhány jelenetben megjátszott, de szándékos ijesztgetése, vagy maga az első látásra bizarr, de sokkal mélyebb rétegeket rejtő sztori az, ami miatt a néző képtelen máshova nézni a film 130 perces játékideje alatt. Peele a Nope-pal érte el azt, amelyet már David Fincher, Christopher Nolan vagy Aaron Sorkin is elmondhat magáról: ha nézed, akkor már meg tudod mondani, hogy ez bizony az ő filmje. A film dinamikája, ahogy az a Get Out-ra és az Us-ra is jellemző, hogy apró utalásokat kapunk már a film elején a végével kapcsolatban, aminek akkor még nem tudjuk a jelentését, valamint, hogy a történetet közelről, a főszereplő szemszögéből szorosan látjuk. A lassan felépülő történetben Peele szerencsénkre nem ront már az első percben ajtóstul a házba, viszont az elején még sok a kérdőjel a nézőben, hiszen nem tudjuk, hova fogunk kilyukadni, mi több, mi a film fő mozgatórugója, amire keressük a választ, hiszen nyitójelenet távolról sem kapcsolódik első blikkre az eredeti szálhoz.
Steven Yeun
Forrás: Universal Pictures
Peele ügyeletes színésze, a végtelenül szimpatikus Daniel Kaluuya hozza azt, amire szerződött: a gyanakvó férfi, aki csupán reagál a körülötte lévő történésekre. A néző vele együtt figyelheti a néhol humoros, néhol meghökkentő történéseket, habár soha nem esik pánikba, és próbál racionálisan cselekedni. O.J.-nek egy fő motivációja van, mégpedig az, hogy megoldja a problémát. A nevéből adódóan, habár a filmben nem mondják ki nyíltan, de a néző azonnal O.J. Simpson-ra asszociál, amire csak ráerősít a karakterünkkel szembeni előítélet a többi szereplő részéről, így neki még inkább keményebben kell dolgoznia azért, hogy bebizonyítsa az ellenkezőjét. Ám mindamellett, hogy Kaluuya jelenléte erős a filmvásznon, a film rengeteget köszönhet Keke Palmer-nek, aki hihetetlenül emlékezetes alakítást nyújt a hisztérikus Emerald-ként, akire egyszerűen képtelenség nem figyelni. Emerald a szenzációhajhász életművész, aki mindenhez ért, és a film eleji mellékszereplőből igazi főszereplővé avanzsálódik, aki nem csak végigkíséri O.J.-t a sztoriban, de vezeti és irányítja is a történet szálait. A sztoriban mindamellett Kaluuya és Palmer mellett láthatjuk Steven Yeun-t, Barbie Ferreira-t és Keith David-et is, akik szintén sokat tesznek hozzá a film atmoszférájához és történetéhez.
Peele első látásra egy minden eddiginél furább mozit dobott a piacra, ami valamiképp mégis kilóg az eddigi repertoárja sorából. Ahogy az Us és a Get Out során is láthattuk, habár a rendező bűnös élvezete a nézők ijesztgetése, mindezt pszichológiai módon tette, rettegve olyan dolgoktól, amik nagyon is evilági eredetűek. A mostani neo-western filmben tapasztalhatjuk elsőként azt, hogy a legnagyobb félelmünk nem saját magunk vagyunk, hanem van valami ezen univerzumban - mégha feltételezhetően nem evilági - entitás, aki lesben áll, hogy lecsapjon ránk. A korábbi darabokra jellemző szimbolizmus a Nope során is jelen van konkrétumokkal megjelölve, kezdve az afro-amerikai társadalmat érintő kérdéseket, az állati motívumok, és azok jelentése, vagy az a rossz csodát, amire nincsen szavunk. A film érdekesen egyensúlyoz a thriller, a horror és a fantasy zsánerek vékony vonalán, és a játékidő közben az ember azon agyal, hogy lehet rossz darabra váltott jegyet, mert ez inkább tűnik egy Stephen King adaptációnak, mintsem egy Peele-filmnek, ami a legkedvesebb bókként értetendő. A Nope habár kétségtelen jeleskedik a rendezésben, a színészi játékban, Michael Abels ismét remek zeneszerzésében, és még Hoyte van Hoytema cinematográfus szokásosan pazar munkájában is gyönyörködhet az ember lánya és fia, a film kissé hanyag, néhol elnagyolt és következetlen forgatókönyve mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Peele, ahogy eddigi munkáit is, ezt is nem csupán rendezőként, de forgatókönyvíróként is jegyzi. A kétségtelenül tehetséges alkotó azonban mintha valahol idő közben néha-néha saját maga lenyűgözésével jobban el volt foglalva, minthogy a film plot-ja konzekvens módon épüljön fel. Habár a film bizonyos szekciókra van osztva, amelyek külön címet is viselnek, mintha nem lett volna túl sok jelentősége a fejezetekre való osztásnak. Mindenesetre egy-egy szusszanatnyi zagyva jelenet után Peele, mintha főnixmadárként éledne újjá, és a film végére a nézőnek csupán egy kérdésre kell választ adnia: Ez meg mi volt?
Jordan Peele és Hoyte van Hoytema
Forrás: Glen Wilson/Universal Pictures
A rendező filmjeire jellemző az a fajta tulajdonság, hogy Peele bizony nem akar megmagyarázni semmit, és a válaszokat a nézőre bízza. A film során érezhető a mélyebb rétegre utaló áthallás, ami a kizsákmányolásról és a szenzációhajhászásról szól, valamint arról, hogy ez miként is értelmezhető. Peele nem bánt csínján a szimbolizmussal sem, hiszen a lovas allegóriája és maga az állat jelképe is végig kíséri a filmet az elejétől az utolsó képkockáig.
A Nope Peele eddigi legnagyobb költségvetésű filmje, hiszen közel 60 millió dolláros költségkerettel dolgozhatott, amelynek felhasználásában szinte nem csupán szabad kezet kapott, de érezhető, hogy a filmgyártó mennyire megbízik Peele zsenialitásában. A dobás bejött, hiszen pár hete lépte át a mágikus 100 millió dolláros bevételi álomhatárt, így 2022 nem csupán egyik legjobban várt filmje, de egyik legtöbb bevételét hozó darabja is lett, mindeddig, ám nem szabad elbíznia magát, hiszen pár hónap még jócskán hátra van az évből, és ezen az álláson fordíthatnak még olyan nagyon várt filmek, mint David O. Russell Amsterdam-ja, az érdekesnek ígérkező Armageddon Time, vagy a sajnos botrányai miatt a napokban előtérbe kerülő, Don’t Worry Darling.
A filmet pont az teszi szerethetővé, hogy nem akar semmit sem bizonyítani senkinek, csupán bemutatni egy hihetetlen történetet, amin érződik Jordan Peele verítéke, szeretete és odaadása, ami minden hibája ellenére is Daniel Kaluuya-val időt álló darab lesz.
És hogy lyukadunk ki a film címéhez? A rendező egyszerűen fogalmaz:
"Eredetileg Little Green Man lett volna a film címje, de azt mondtam, hogy inkább nem."
