Chris Pratt, Chris Evans és Chris Hemsworth előtt létezett egy ügyeletes Chris, aki félszeg tekintetével, lehengerlő mosolyával szerepeiben olyan Oscar- díjas színésznőket bolondított magában, mint Sandra Bullock vagy Renée Zellweger, de képességét és tehetségét bizonyította a szintén Arany Szoborral jutalmazott Brendan Fraser – aww – , Ben Affleck, Al Pacino és George Clooney mellett a legnagyobb filmekben. Azonban az ezredfordulóra szépen csendben eltűnt az "A-listáról", és szinte a karrierjével fizetett egy nagyon (nagyon) rossz filmben való szereplés miatt. No, de mi történt a színésszel, akinek valaha a filmjei összesítve több, mint 1 milliárd dollárt hoztak az amerikai konyhára?
A néhai Joel Schumacher így nyilatkozott a színészről:
“Chris O'Donnell szörnyű, sötét botránya az, hogy nincs szörnyű sötét botránya, egy sem”.
A végtelenül szimpatikus, még mindig csupán 52 éves Golden Globe-jelölt színész immáron több, mint 35 éve van pályán, ám messziről sem mondható olyan kiegyensúlyozottnak a karrierje, mint az elsőre látszik. Szerepelt a legnagyobb nevek mellett, jókor volt jó helyen, és személyiségéből szinte árad a bizalom és a jófiúság.
A nagycsaládból származó színész - hét testvér közül a legfiatalabbik - már fiatal korában megismerkedett a szakmával, hiszen 13 éves kora óta modellkedett, különböző reklámszerepeket vállalt és ennek köszönhetően találta magát tinédzserként egy McDonalds promo video kellős közepén, az NBA legenda Michael Jordan oldalán.
“A szerepem igazából annyi volt, hogy ételt szolgáltam fel Michael Jordan-nek, sokat mosolyogtam, és egy rakást pénzt kerestem ezzel”
Habár a színész a rövid jelenetben nem teljesedhetett ki művészi valójában, ezt pár évvel később kamatostul pótoltha, hiszen egyik első mozifilmes szerepében Jessica Lange, Joan Cusack és Kathy Bates mellett játszhatta a főszerepet a Men Don’t Leave című játékfilmben, ami a kritikusok elismerését is, ezzel pedig O’Donnell és alakítása végérvényesen felkerült a “térképre”. A 90-es évek egyik meghatározó húzónevévé nőtte ki magát, így 1992-ben Al Pacino oldalán alakíthatott a kasszasiker The Scent of a Woman című filmben, ahol Ben Affleck-et, Matt Damon-t, Brendan Fraser-t és Chris Rock-ot ütötte ki Charlie szerepéből. A filmet négy Oscar-ra jelölték, köztük a legfontosabb kategóriákban, mint a legjobb film és a legjobb férfi főszereplő, amelyet Al Pacino be is zsebelt a díjkiosztón. Az év egyik legígéretesebb színészének nyilvánították O’Donnell-t, így a színész szekere megállíthatatlanul zakatolt előre, így találhatta magát Tommy Lee Jones oldalán a Blue Sky című drámában, valamint a Walt Disney-féle, garantált kasszasiker filmben, a The Three Musketeers-ben olyan 90-es évekbeli nagyágyúkkal, mint Charlie Sheen, Kiefer Sutherland, Oliver Platt és Tim Curry. Érdekesség, hogy erre a szerepre is Brendan Fraser volt az egyik esélyes, de végül O’Donnell-hez került, amint a színész visszalépett Aramis karakterétől, hogy leforgathassa a Younger and Younger című filmet, a másik főszereplő apjával, Donald Sutherland-del. A Mad Love-ban az őrült Drew Barrymore-ba habarodik bele O’Donnell, az In Love and War-ban pedig Ernest Hemingway szerepében bolondítja magába Sandra Bullock-ot. A színész karrierjének fellendülése azonban egyáltalán nem szállt a színész fejébe, a korai bulvártól személyiségéhez hűen távol maradt, pedig az akkor még új arcnak számító Reese Witherspoon-nal is összeboronálták.
Forrás: Photographed by Rodolfo Martinez
O’Donnell karrierjére egyetlen egy ember képes volt olyan hatással lenni, hogy az végérvényesen megpecsételte azt. 1995-ben került mozikba a Batman Forever című film, amely a néhai, hírhedten excentrikus rendező, Joel Schumacher keze munkáját dicséri. Michael Keaton-t váltva immáron Val Kilmer bújt a denevérember bőrébe, O’Donnell mellett pedig a legnagyobb neveket sorakoztatták fel, mint például Nicole Kidman vagy Jim Carrey. Az 1992-es Batman Returns kritikai és anyagai elismerése magasra tette a lécet a folytatás számára, a Batman Forever pedig méltó és tisztességes 350 millió dollárt lapátolt össze ismét a Warner Brothers-nek. Habár anyagi sikerként vonult a köztudatba, valahogy a kritikai siker messze elmaradt a várttól. Érdekesség, hogy Tim Burton, aki a Batman Returns-ért felelt, sarkalatosan nyilatkozott a sequel-ről.
“Mindig is utáltam a címet: Batman Forever. Mint egy rosszul sikerült tetoválás, amit azért csináltattál mert be voltál lőve, és akkor még jó ötletnek tűnt.”
A színész egyebek mellett Jude Law-t és Ewan McGregor-t is lekörözte a casting során O’Donnell-t, ezzel megkaparintva Robin szerepét Schumacher filmjében, ami igen meghatározó volt későbbi karrierje során. Robin szerepét és jelmezét 1997-ben a Batman and Robin című folytatásban is magára öltötte. A film óriási bukás volt, mind anyagi mind kritikai értelembe, mi több minden idők egyik legrosszabb darabjaként vonult be a mozi történelembe, olyannyira, hogy a Batman-t alakító George Clooney rendszeresen elnézést kér a filmért, akárhányszor is kerüljék szóba az. Chris O’Donnell nem csupán egy óriási bukást könyvelhetett el, de olyannyira megpecsételte a - talán indokolatlan - közutálat magát a színészt is, hogy közel két évig nem kapott egyetlen egy szerepet sem Hollywood-ban annak ellenére sem, hogy akkor még húzónévnek számított. Mindazonáltal Conan O’Brien műsorában szinte mosolyogva beszélt a filmről és a szerepről is:
“Nem zavar, amúgy is még megvan a Robin jelmezem a Batman and Robin-ból.”
Habár a filmről, amely karrierje Twilight-jaként is aposztrofállható, O’Donnell soha egyetlen egy rossz szót sem ejtett a Batman and Robin-ról későbbi pályafutása során sem.
Schumacher és maga Robin szerepe után viszont közel két évtizedre volt szüksége arra, hogy újra önmagára találjon a karrierje. Habár a színész jókora kihasználatlan szélesvásznú poteciállal rendelkezett, a 2000-es évekre a televíziózásban talált új erőre pályafutása. Több kisebb nekifutással is próbálkozott, így láthattuk egy epizód erejéig sorstársa, Charlie Sheen mellett a Two and a Half Men-ben, valamint a Grey’s Anatomy-ban Patrick Demsey-vel versengett egy rövid ideig Ellen Pompeo figyelméért, de az igazi löketet a veterán Donal P. Bellisario alkotta tévés univerzum, az NCIS hozta el neki 2009-ben. A jól ismert franchise, ami több testvérsorozatot is kinevelt, ebben az évben indította útjára az NCIS: Los Angeles című felvonását, ahol O’Donnell mellett a színész/rapper LL. Cool J is főszerepet kapott. Ez mondhatni úgy kellett a színésznek, mint egy darab kenyér, nem mellesleg megemlítve a tényt, hogy bizony ekkortájt még mindig nívón alulinak, egyfajta downgrade-nek számított tévében dolgozni. Mindezek ellenére azóta sok más nagy mozisztár is követte O’Donnell példáját és a tévé/streaming irányába ment tovább, mint például Kate Winslet, Reese Witherspoon, Nicole Kidman vagy Matthew McConaughey. A sorozat idén májusban fejeződik be 14 évad után 2023 május végén, ám a színész nem unatkozik, hiszen mindezek mellett a CBS égisze alatt társalkotóként vett részt a Come Dance With Me című műsor készítésében színésztársa LL Cool J oldalán.
A színészre nagyon igaz az, hogy valahogy sosem vette kézenfekvőnek a hollywood-i sikert, és a karrieríve is azt mutatja, hogy mindaz, amit elért a kemény munkának köszönheti, így nemes egyszerűséggel kijelenthető, hogy sosem fenyegette az a veszély, hogy a fejébe száll a hírnév:
“A sikert soha nem a hírnévben mértem. Mégha be is férkőzött a fejembe, sosem éreztem, hogy én lennék. Ahogy a los angeles-i klubbok sem vonzottak soha.”
Látogassatok el a Kulturpunktúra Instagram és Facebook oldalára is korábbi érdekességekért!
