Habár azt hittük Regé-Jean Page után nincs élet, a Julia Quinn regényeiből készült Bridgerton a második évadra mintha pubertásból fiatal felnőtté vált volna. Az alkotók a homokozóban elvették a lapátot a kezünkből és elkezdték építeni a várat, a Bridgerton név pedig szinte semmitmondóvá válik a történet szempontjából, mert mélyebbre ránt minket, mint a címadó család élete. A második évad komolyabb, komorabb, egyben komplexebb is az elsőnél, megtalálva az utat a nézőhöz alliterációk nélkül is és adja magát a helyzet, hogy ha már egy epizódot megnéztünk, akkor csak belefér még egy. A Bridgerton második évada március 26-án debütált a Netflix égisze alatt annak a saját platformján, a sorozatnak pedig csak egy problémája van: hogy egyelőre nincs belőle több évad.
Forrás:LIAM DANIEL/NETFLIX
Anthony Bridgerton, aki az első évadban összetört szívvel végzi, kerül a második etap középpontjába, mindamellett néhol komikus, néhol pedig egyenesen szomorú történetszálak kezdenek el kibontakozni. Már az elején egészen elképesztően humoros jelenetet láthatunk, ahogy interjúztatás módján keresi a legidősebb Bridgerton a megfelelő feleséget, aki a megfelelő szülők gyermeke, megfelelő körülmények között nőtt fel és a megfelelő tulajdonságokkal rendelkezik ahhoz, hogy méltó társ legyen. Persze nem jár sikerrel, és a véletlennek köszönhetően találkozik egy rejtélyes nővel, aki azonnal leveszi a lábáról, jobban mondva a lováról. Később a báli időszak kezdetével a királynő kihirdeti az szezon gyémántját, Bridgerton pedig azon nyomban lecsap, ám kiderül, hogy az évad ékkövének Edwina Sharma-nak a testvére pontosan az a rejtélyes nő, Kate, akivel korábban találkozott. Habár a vonzalom kölcsönös mind Anthony, mind Kate részéről, ennek erősen ellenáll mindkettő. A látszólag korán sem egyszerű az a családi háttér, amivel Kate próbál megbirkózni szinte felőröli és egyetlen célja, hogy rendes férjet találjon testvérének Edwina-nak. Kate Anthony rangja dacára is ellenzi közte és a húga közötti kapcsolatot jellemére hivatkozva, ami meglátása szerint inkább alapszik Anthony saját elvárásain, mint őszinte szerelmen Edwina iránt. Kate habár megtiltja húgának, hogy többet találkozzanak, eközben pedig saját érzelmei és józan esze ellenére is próbál ellenállni Anthony iránti vonzalmának, hol több, hol kevesebb sikerrel, hiszen Edwina egyetlen esélye egy jó házasság, aki őszinte vonzalmat kezd táplálni Anthony iránt. A legidősebb Bridgerton-nak pedig, hogy kiverje fejéből a legidősebb Sharma testvért, habozás nélkül megkéri Edwina kezét, annak ellenére, hogy nyilvánvaló a Kate iránti érdeklődése.
A szerelmi háromszög során találkozhatunk a régi arcokkal is, mint ahogy felbukkan Penelopé, akiről már tudjuk, hogy ő az igazi Lady Whistledown, az egyszerűen ellenállhatatlanul szimpatikus Eloise, az utazó Colin, a művész Benedict, valamint az immár házas Daphne. A mellékszereplők a saját száljaikat viszik tovább, amit az első évad végén hagytak hátra, hiszen Eloise Lady Whistledown nyomában lohol, Penelopé igyekszik elrejteni kilétét, valamint édesanyja, Portia igyekszik tetőt és biztos hátteret biztosítani lányainak és saját magának is, ha kell áldozatok árán is.
Forrás: Zoe McConnell/Entertainment Weekly
A Bridgerton habár nem több, egy színesebb Büszkeség és balítélet történetnél, az alkotók képesek voltak csavarni egyet a sztorin, és a ma szájíze szerint formálni a klasszicista történetet. Az etnikai sokszínűség, habár az akkori korban szinte elképzelhetetlen volt, üdítő látni a diverzitást, a színes díszleteket és a könnyed narratívát. A sorozat nem veszi magát komolyan, de egyfajta szigorúság érződik, hiszen az első évad sikere után bizony fel volt adva a lecke az alkotóknak. A két új főszereplő az indiai származású 26 éves színésznő Simone Ashley, akit Kate szerepében láthatunk, és Edwina megszemélyesítője a szintén indiai felmenőkkel büszkélkedhető másik színésznő, Charithra Chandran. Mindkettőjük remekül hozza a szerepet, külön megemlítendő az Anthony és Kate figurái közötti erős kémia. Jonathan Bailey a második évadra mintha teljesen egybeolvadt volna saját karakterével, és egyre többet tudunk meg arról, ki is ő, és konyhanyelven fogalmazva, miért olyan amilyen. A flashback jelenetekben megtudhatjuk mi történt a Bridgerton család fejével, milyen kihívásokat kellett kiállnia Anthony-nak, hogy megvédje a családját és biztos hátteret nyújthasson nekik. Sok olyan állapot és betegség merül fel, amelyek elképzelhetőek, hogy a kor embere számára még nem voltak definiálhatóak, mint például az allergia, a pánikbetegség, a szorongás, a depresszió vagy a drogfüggőség.
A karakterek jellemfejlődése viszont nem csupán a két főszereplőre igaz, hanem minden egyes mellékszálra is, mint ahogy azt láthatjuk mindenki kedvenc karakterének, Eloise, (azaz Claudia Jessie) aki szinte megszállottan próbálja Lady Whistledown kilétét megfejteni, ezzel pedig egyre inkább kívül kerül a saját komfortzónáján és a saját “világán” is. Penelopé, (azaz Nicola Coughlan) pedig ezzel párhuzamosan próbálja megőrizni kilétét, ám egyre több hibát követ el, és egyre inkább nehezebb fenntartania ezt a titkot nem csak a családjával, de legjobb barátnőjével, Eloise-zal szemben is. Néhány kocka erejéig feltűnik az első évad ékköve, Daphne Bridgerton, aki férjét és gyerekét egy időre otthon hagyva tért vissza támogatni családját, és főleg Anthony-t a megfelelő feleség megtalálásában.
Forrás: Netflix
Az egyik legérdekesebb szál talán azonban Benedict-é, aki művészként képzeli el magát, így felvételt nyer az egyik legrangosabb egyetemre, ahová saját meglepetésére is felveszik. Később aztán kiderül, hogy az egészet bátyja intézte el a háttérben, és habár végre megtalálta a tehetségét és a szenvedélyét a festészetben, megkérdőjelezi saját magabiztosságát és rátermettségét a tény, miszerint az egész Anthony közbenjárásának köszönhető. A kétely, miszerint megkérdőjelezi saját képességeit megmérgezi Benedict önbizalmát, azzal együtt pedig tanulmányait.
Mindeközben egy másik izgalmas szál folytatódik, ami cliffhanger-ként zárta az első évadot, Mr. Featherington halála. Portia minden erejével próbálja egyben tartani saját magát, és a megmaradt anyagi javakat, amíg az új családfő, az új Mr. Featherington meg nem érkezik.
Külön köszönet az alkotóknak, hogy nem hagyták szétesni a sorozatot és a szereplőket a magas elvárások miatt, ahogy azt szájízünkben érezhettük az Euphoria második évadánál. Az első évad sikere nem átokként telepedett a szériára, sőt, inkább inspirálódott belőle, és igyekezett azok hibáit a második évadra nem elkövetni, a végeredmény pedig egy darálható, izgalmas és szórakoztató széria lett. A tárgyalások és a gyártók előre láthatólag már zöld utat is adtak a harmadik, sőt mi több a negyedik évadnak is és biztosan visszatér a Bridgerton család. Ha pedig a könyvek narratíváját követik, ami nagyon valószínű, a harmadik évadra Benedict kerül középpontba, és az ő szerelmi története egy bizonyos Sophie Beckett-tel. Ellenben ne szaladjunk annyira előre, hisz a második évad befejezése is ad számunkra némi fejtörést, teret adva a folytatásnak, és merengünk azon, hogy mikor élveztünk ennyire egy kosztümös sorozatot.
A sorozattól ha nem is vagyunk angolok, még inkább arisztokrata előkelőségnek érezzük magunkat és kisujjunkat feltartva teázunk a tévé előtt, bízva abban, hogy ezekben a képlékeny időkben, még ha csak egy órácskára is, de megfeledkezünk a gondjainkról. Legfőbb tanulságként pedig az szolgáljon, hogy minden 20 évre jut, egy kosztümös sorozatra, fejenként legalább egy nedves ingű Mr. Darcy 2.0, akit bámulhatunk.
Még több gondtól pedig akkor is megszabadulhatsz, ha egy kedveléssel és egy követéssel támogatod a Kulturpunktúra oldalait Facebook-on és Instagram-on is!
