Aki zabálja a sorozatokat, nagyon is jól tudja, hogy egy széria a pilot epizódon áll vagy bukik. Beszippantja-e a néző a történet világa, hangulata, karakterei, és hogy vajon miért is érné meg neki hétről hétre nyomon követni a sztori alakulását? Az ún. Pilot epizód a televíziózásban bevett kifejezés, ami a zömében egy új sorozat első részét jelenti, amely alapján a stúdió eldönti, berendel-e egy teljes évadot az adott sorozatból vagy sem. A 2021-es évben a nagyobb egyesül államokbeli stúdiók, mint példának okán az ABC, a CBS, a the CW és a FOX stúdiónként összesen 32 pilotnak adott zöld utat, és rendelt be első évadot az ígéretesnek ígérkező sztorikból. Habár ennek ellenére tényleg töredékük éli meg a második évadot, a pilot epizód nagy jelentőséggel bír a tévétörténelemben. Vannak olyanok, amelyekből később legendák lesznek, és vannak, amiket elrettentő példának hagynak fent az utókor számára, hogy hogyan ne csináljunk első epizódot egy sorozathoz. A lehengerlően szimpatikus ún. “script doctor”, egykori forgatókönyvíró Peter Russell szavaival élve: 100 epizód alattira tervezett történetnél inkább ne is kezdjünk bele egy sorozat írásába. Fontos a folytonosság, a hosszú távon való gondolkozás, és ami talán még a sztorinál is fontosabb, hogy jól felépített, izgalmas és a többszörösen árnyalt karakterek, akikkel a néző így vagy úgy, de azonosulni tud több évad során hétről hétre. Az alábbi sorozatok első epizódjai nem csupán zöld utat eredményeztek a széria számára, de hatalmas mértékű karriert futottak be, pilot-jaik felépítését pedig akár oktatni is lehetne. 

Breaking Bad 

A még mindig csupán 54 éves Vince Gilligan lassan három évtizedes karrierjét a legnagyobb sikerek övezik. Alig huszonévesen került be az X-akták írói közé, ahol egészen a sorozat végéig, és később a revival során is közreműködött a sorozat alkotója Chris Carter mellett, néhány epizód során pedig Gilligan rendezőként is kipróbálhatta magát. Az író karrierjét kisebb-nagyobb próbálkozások, mint például az X-Akták spin-off-ként induló, rövid életet megélt sorozat a The Lone Gunmen, vagy a szintén tiszavirág életű sorozat, a Robbery Homicide Division Tom Sizemore főszereplésével repítették el 2008-ig, ami kisebb túlzással, de nem csupán Gilligan karrierjét, de a televíziózás képét is megváltoztatta. A neo-western stílusú sorozat, a Breaking Bad Gilligan fejéből még az X-Akták írása alatt pattant ki. A sorozat fő koncepciója felrúgja a hagyományos mintát, és a protagonista antagonista szereplővé válik, egyfajta csavart adva a megszokott sorozatfelépítésnek. Gilligan kockázatvállalása bejött, így 2008-ban az AMC égisze alatt gyártották le a Breaking Bad-et. A pilot epizód struktúrája, felépítése és már maga a történet is erősen felépített és egészen meghökkentő volt az akkori televíziózás történelmében, hogy nem véletlenül került még a Guinness Rekordok Könyvébe is a sorozat, mint legjobb sorozat kritikai elismerések tekintetében.  

A pilot epizódban megismerhetjük a főszereplőnket Walter White-ot, aki kémiatanárként tengeti életét, békés és unott családi környezetben, ahol nem veszik elég komolyan, mellékállásban pedig egy autómosóban dolgozik. White-ot váratlanul kizökkenti megszokott medréből a hír, miszerint rákos, így hát annak érdekében, hogy családjáról gondoskodni tudjon, drogfőzésbe kezd. A pilot epizód közel 1 órás játék idejében láthatjuk azt, ahogy a főszerepet játszó Bryan Cranston darabokra esik, a forgatókönyv pedig pazarul felépíti az 5 évadot megélt sorozat táptalaját. White karaktere az epizód végére teljesen más emberré válik, mint amilyennek az epizód elején megismertük, tettei következményeit pedig egy ideig ugyan, de megússza. A Breaking Bad egyebek mellett megélt egy teljes estés mozifilmet is (El Camino) valamint egy rendkívül sikeres spin-off sorozatot is Bob Odenkirk főszereplésével, amelynek címe Better Call Saul. Tucat Emmy-, Golden Globe-, és Critics Choice Awards is írandó a Breaking Bad számlájára, egyben megmutatták, hogyan is kell a modern televíziózásban sorozatot gyártani. 

Arrested Development 

A listánkon szereplő sorozatok közül talán a Fox égisze alatt gyártott Arrested Development-re igaz a kijelentés, miszerint a széria jóval megelőzte a korát. Az egyik legelismertebb sorozatként van számontartva, olyannyira, hogy a legitimnek mondható első három évadot követően kisebb cult-following vette kezdetét a sorozat befejezését követően 2006-ban. A modern TV alfája és ómegájaként is tekinthetünk rá, hiszen stílusában, felépítésében és kivitelezésében maradandót alkotott. Parks and Recreation, 30 Rock, Modern Family, Community: csak néhány szintén ismert széria, amelyek láthatóan ihletet merítettek az Arrested Development-ből. 
A filmes fenomén, Ron Howard és a zseniális Mitchell Hurwitz keze munkájaként és szerelemgyerekeként tűzte műsorra a Fox a sorozat pilot epizódját. Howard az akkor még csak gyerekcipőben járó reality show-k műsorának stílusában akart gyártani valami olyat, ami közel sem valóság-show, de a néző mégis azt hiheti, hogy az. A sorozat minden egyes képkockájában azt érezhetjük, mintha mi is a beszélgetés részei lennénk csendes megfigyelőként, és nyomon követhetjük a Bluth család minden egyes lépését. Még akkor is, amikor ők azt nem látják.  

A híres és gazdag Bluth családra épp egy parti közben csap le a rendőrség, a család fejét pedig George Bluth azonnal letartóztatják sikkasztás vádjávál. A feleség Lucille, gyermekei az elkényeztetett Lindsay, az álmodozó GOB, a hipochonder Buster próbálják megtartani mindazt, amit meglehet a jó fiú Michael pedig fiával, George Michael-lel együtt pedig őket próbálja egyben tartani hol több, hol kevesebb sikerrel. A pilot epizód rövid plot-ja után az ember azt hihetné valamilyen családi drámáról szól a történet, ám aki ezt hiszi, az nagyobbat nem is tévedhet. Annyit elárulhatok, hogy a sorozatot nem lehet elégszer megnézni, még így, csaknem 20 évvel a sorozat kezdete után is olyan, mintha először látná az ember, mivel olyan sok rejtett poén és utalás van a történetben, hogy van, ami jóval, csak évekkel később áll össze, vagy ha úgy tetszik esik le a tantusz. 
Habár a sorozatot 2006-ban elkaszálta a Fox, ám 2013-ban már a Netflix égisze alatt kapott folytatást, így összesen 2003 és 2019 között 5 évad készült a sorozathoz olyan sztárokat “kinevelve”, mint Jason Bateman, Will Arnett, Michael Cera, Alia Shawkat, és Tony Hale, mellettük pedig tucatnál is több név tűnt fel a sorozatban egészen Liza Minelli-től James Lipton-ig. Az Arrested Development a létező összes díjat bezsebelte, köztük 6 Emmy-díjat, emlékeinkben pedig élénken fog élni örökké a lassan egy éve elhunyt Jessica Walter. 

The Sopranos 

“Éppen nem négy csinos nőt mutattak Manhattan-ben. Itt kövér csávók voltak Jersey-ből. Hihetetlenül valóságosabb volt”  

-így foglalta össze a sorozat főszereplője, a néhai James Gandolfini a pilot epizód, ezzel maga a sorozat esszenciáját. David Chase sorozatkészítő és író bevallottan nem fűzött túl sok reményt a The Sopranos-hoz. Habár akkor Chase már két évtizede a pályán volt, valahogy a siker mégis elkerülte a karrierjét. A sikerszéria előtt korábban a 90-es évek elején vágta komolyabban a fejszéjét sorozatgyártásba, így készült el az Almost Grown című sorozat, amit a kritika ugyan jól fogadott, ezzel együtt még egy Emmy-jelölést is bezsebelt, de a sorozatot alig 10 epizód után törölte a kínálatából a CBS csatorna. Talán emiatt a rossz tapasztalat miatt és maga a maffiasorozat témájának érzékenysége miatt is hihette azt Chase, hogy ez lehet mégsem egy jó ötlet. 1997-ben azonban mégis csak elkészült a pilot epizód az HBO számára, ám mielőtt elküldte volna azt Chase, extra pénzen forgatott a 45 perces részhez még ugyanennyi időt, és kiegészítette egy egész estét mozifilmmé a The Sopranos bevezető epizódját, arra az esetre, ha végül igaza lesz. Az HBO 1997 karácsonya előtt pár nappal kereste Chase-t, hogy közöljék: a The Sopranos-ból igenis sorozat lesz.  

A sorozat a Soprano család feje, Tony köré épül, és az ő nehézségeiről, viszályairól, miközben próbál valamilyen harmóniát keresni az alvilág és a családi kötelezettségei között. David Chase akár aranyat is bányászhatott volna, kétség sem fér hozzá, hogy akkor sem tudott volna nagyobb sikert elérni. A széria hat évadot élt meg, 21 Emmy-, és 6 Golden Globe-díjat zsebelhetett be, és no nem csak emiatt, de minden idők egyik legjobb tévésorozatának kiáltották ki.  
Olyan hatása volt, mind a médiára, mind a közéletre és a hétköznapokra, hogy leginkább azzal lehetne kifejezni befolyását a Tony Soprano köré épített sorozatnak, hogy mikor az FBI a new york-i alvilág egyes tagjait megfigyelés alá vonta, a nyomozás során a hangfelvételekből kiderült, hogy a banda tagjai épp a The Sopranos egyik epizódját tárgyalják ki, kifejtve, hogy mennyire “róluk” is szól a sorozat.  
James Gandolfini mindössze 36 évesen kapta meg a sorozat főszerepét, és fiatal kora ellenére ekkor már több, mint 15 éve a pályán volt. Addigra már túl volt a Tarantino-féle True Romance-on, az Elmore Leonard könyvéből adaptál Get Shorty-n, és még Demi Moore mellett is brillírozhatott a The Juror című filmben. Viszonyításképpen - mindenféle shaming nélkül - hogy kontextusba helyezzük, mennyi is ez a harminchat év, a következő felsorolásban olyan színészek szerepelnek, akik idén töltötik a 36-ot: Frankie Muniz, Dave Franco, Emile Hirsch, Anna Kendrick, Ashley Tisdale, Gal Gadot, vagy Amanda Seyfried. Gandolfini élete szerepére mondott igen Chase-nek, ezzel beindítva karrierjét a világhírnév felé. Gandolfini 2013-ban hunyt el, alig 51 évesen.  

Succession 

Az egyik legfrissebb sorozat a listánkon, és talán az egyik, amit legnehezebb szavakba önteni, és ugyanúgy nehéz bekategorizálni. De talán ez a sorozat legnagyobb erénye, hogy erre nincs is semmi szükség. Jesse Armstrong, angol író, forgatókönyvíró, akit nem csupán Oscar-jelölt íróként tartunk számon (az In The Loop című filmért cserébe), hanem ő felelős minden idők leghosszabb ideig futó angol sitcom-ért, a Peep Show-ért, akiknek olyan sztárokat is köszönhetünk, mint például Olivia Colman. Armstrong-nak, aki addig zömében inkább vígjátékokat és szituációs komédiákat írt, ám 2011-ben jött el a Jordan Peele-i fordulat a karrierjében, amikor az épp csak berobban Black Mirror című antológia sorozat egyik legjobb darabjának titulált epizódját írta meg, a The Entire History of You című részt. Az író ezzel bebizonyította, hogy zsánertől függetlenül is piszok tehetséges, és nem csupán a szerencsének köszönhette az Oscar-jelölést sem. Habár a 2010-es évek zömét szintén komédiák írásával töltötte, 2018-ban tette fel az í-re a pontot témánk központi szériájával, a Succession-nel. 

No, de mit is kell tudnunk róla? A sorozat a gazdagok világába, pontosabban a Roy család belső hatalmi viszályába enged mélyebb betekintést. Az idős Logan Roy, habár annak ellenére, hogy kora és egészsége sem engedi már, hogy tovább vigye a céges vállalt irányítását, mégsem mondd le az elnöki székről, ahogy arra az egész családja, és főleg apja elismerését kereső fiúgyermek Kendall sem számít. Miután összeszedtük az első 3 percben, hogy miről is szól a sorozat, a hosszú főcím alatt azonban mégis képtelen lennénk elkapcsolni, mivel az összetéveszthetetlen theme song, és pár felirat hatására hirtelen meg is áll bennünk az élet. Nálam két felirat érte el, hogy mégsem kapcsoljam ki a családi drámát: az egyik, hogy az executive producerek felsorolása között ott virít Will Ferrell neve, a másik pedig maga a pilot epizód rendezője, a filmezés hercege, a veterán odamondó, Adam McKay. Habár miattuk mondtam igent, nem csak miattuk maradtam, hiszen a parádés szereposztásban a legjobb színészeket láthatjuk, mint a brutálisan alul értékelt Jeremy Strong, akire három epizód után jöttem rá, hogy ő bizony, Alan Ruck, a skót előkelőség, Brian Cox, aki miatt azt kérdezzük magunktól, mit keres itt nem Mr. Darcy, Matthew Macfadyen, és aki miatt tényleg maradunk, Kieran Culkin.  
A szakma, a nézők és a kritikusok is zabálják a jelenleg harmadik évadánál járó sorozatot joggal, nem mellesleg egy csomó rangos tévés elismerést is bezsebelt, múlt héten ebből kettő Golden Globe-ot, mi több nemrégiben bejelentették, hogy egy negyedik évadra is visszatérnek Roy-ék. De tényleg nem akarok semmi poént lelőni, csupán kedvet csinálni ahhoz, ha szombat esténként éppen elegünk van az életünkből, akkor kapcsoljuk a Succession-re, így mások életéből is elegünk lehet! Enjoy! 

További érdekességekért kövesd a Kulturpunktúra instagram oldalát!