Nemrégiben elegem lett az öltöztetős applikációkból, a szókereső játékokból és a pasziánszból, valamilyen kihívással teli játékra voltam éhes, amelyet ugyanúgy tudok telefonon játszani egyedül is. Ekkor jutott eszembe a régi nagy kedvenc sportom, a sakk, amely iránti szeretetem mindig sokkal nagyobb volt, mint a tehetségem benne. Sosem voltam és soha nem leszek profi, de kellemes emlékeket juttat eszembe, mikor focirajongó Nagypapám próbálta belém plántálni a sakk csínját-bínját és fortélyait. Egyszer sem nyertem ellene, talán azért, mert 5 évesen inkább esküvős játékot játszottam a bábukkal, ahol a Királynő elszökik a Király elől, és próbál független, új életet kezdeni a Futóval. (Eléggé korán emancipáltam magam, és lettem feminista. Ez egy másik történet.) 1924 óta deklarálták olimpiai sportágként a sakkot, 1927 óta rendeznek nők számára világbajnokságot a játékból, ez idő alatt pedig minden idők legnépszerűbb és a maga módján egyik legizgalmasabb ágává nőtte ki magát, kitermelve olyan tehetségeket és világbajnokokat, mint José Casablanca, Alekszandr Aljehin, Bobby Fischer vagy a magyar büszkeségünk, Polgár Judit. Azonban, ha a sakk mellett az irodalomban is kicsit jártasak vagyunk, felsejlhet Beth Harmon neve, aki Walter Tevis 1983-as regényének főszereplője. Nos, az egészet pedig onnan fogom kezdeni, hogy a Netflix kínálatában végre elérhető a The Queen’s Gambit, amelyet Tevis azonos című regénye nyomán készítettek, amely a fiatal sakkfenomén lány, Beth életét, sikereit és kudarcait követi végig, nem is akárhogyan!
Forrás: Phil Bray/Netflix
Évekkel ezelőtt a tervek szerint Tevis regényét filmként adaptálták volna Heath Ledger rendezésében, aki már akkor észrevette a történetben rejlő potenciált, sajnos azonban a tragikus sorsú színész nem tudta tervét beteljesíteni, így került később a streaming szolgáltató égisze alá a filmesítési jog, amelynek végeredménye a 7 részes minisorozat, Anya Taylor-Joy főszereplésével.
A film alap konfliktusa magától értetődő: az 1950-60-as években nőként hogyan érvényesülhetsz a férfiak uralta sakkvilágban, ahol a női nem stigmatizálva van? A sorozat tökéletesen reprezentálja a könyv megjelenésekor még tabunak számító témákat, mint a feminizmus, a drogfüggőség, az alkoholizmus és a mentális problémák, az pedig csak érdekesebbé teszi az egészet, hogy a film alanya egy csodagyerek, aki árvaként kerül egy intézetbe, és fedezi fel a saját világát a sakkban. A legjobb az egészben pedig, hogy nem kell feltétlenül tudnod, hogy kell sakkozni, ahhoz, hogy megértsd a történetet.
A sorozat során megismerkedünk a 9 éves Beth Harmon-nal, aki az édesanyja halála után elkerül egy árvaházba, ahol a véletlen során a sakkot, egy segítője pedig akad, az intézmény karbantartója, Mr. Shaibel személyében (a remek karakterszínész Bill Camp szereplésében). Beth idővel nevelőszülőkhöz kerül, ami szintén nem garancia a nyugodt családi élethez, így hát az iskola mellett sakkversenyekre jelentkezik, amelyeket rendre meg is nyer, egy időre kiszakadva a valóságból. Ám ahogy az idő telik és egyre nagyobb sikereket könyvelhet el, a saját démonjaival is meg kell küzdenie az ellenfelei mellett. Vajon képes lesz Beth egyedül legyőzni a visszatartó erőket, amelyek gátként magasodnak köré?
Forrás: a Netflix fiókom (az első helyen álló sorozat a The Queen's Gambit, magyar fordításban A vezércsel)
A sorozat sikerére már garanciát jelentett az, hogy az adaptált történetek legjobbja, Scott Frank kezeibe került a projekt, aki többek között az Out of Sight forgatókönyvéért is felelt, Steven Soderbergh-gel karöltve pedig egy Oscar-jelölést is kipipálhatott a legjobb adaptált szkriptért cserébe. (A történet Elmore Leonard azonos című regényén alapszik, George Clooney és Jennifer Lopez főszereplésével mutatták be 1998-ban.) Frank a történet megírása mellett a rendezéséért is felelt, Magyarországon pedig a Top 10 legnépszerűbb tartalom első helyén diadalmaskodik az alkotás. Emellett a csaknem hibátlan színészi alakítások sem maradnak el, hiszen Anya Taylor-Joy mellett a hazai nézőknek leginkább az Igazából szerelemből és a Trónok harcából ismert gyerekarcú színész, Thomas Brodie-Sangster, a Harry Potter Dudley-jaként ismertté vált, tényleg kiváló Harry Melling (láthattuk a The Devil all the Time-ban is egy rövid szerep erejéig mire képes) és Marielle Heller is hozza a formáját. Egy viszont biztos: ha Taylor-Joy neve eddig nem volt ismerős, ezek után mindenképp tudni fogja a néző kiről van szó. A színésznő élettörténete is megér egy írást, ám tehetségéhez kétség sem fér, hiszen az elmúlt években olyan kasszasikerekben ismerhettük fel a Disney-hercegnőket megszégyenítő arcát, mint a Széttörve, M. Night Shyamalan rendezésében, vagy a tavaly bemutatott Jane Austen-adaptáció, az Emma reboot, idő közben pedig még arra is volt ideje, hogy beugorjon egy Skrillex remix videoklipbe, mivel a Red Lips kisfilmje során bizony ő néz velünk farkasszemet.
A The Queen’s Gambit egy teljes egészet ad, nem igényli a második évadot. A történet pedig nem csak realisztikusan ábrázolja a függőséget, az alkoholizmust és a lázadást; apró részletekkel teszi érdekesebbé a főszereplő karaktert, és ezzel a történetet is, emellett átérezzük azokat a nehézségeket, amelyekkel szembe kell néznie, mivel a 7 rész során képeseket vagyunk azonosulni Beth Harmon-nal. A történet ívének derekán felsejlik bennünk az untig emlegetett mondás, miszerint egy hajszál választja el az őrültet a zsenitől, a sztori végére pedig rájövünk, hogy ennek mekkora létjogosultsága is van. A függőség eddigi legéletszerűbb ábrázolását láthatjuk, amely nem szájbarágósan mutatja be, hogyan is képes rátelepedni egy emberre, ha pedig nem figyel oda akár, egy pillanatra is a személy, élve képes bekebelezni azt. Mindezek mellett viszont ott van a sakk, amely Beth fő élete céljává növi ki magát, ám igazából a történet szempontjából inkább egy eszköz, amely segít megértenünk a komplex központi karaktert; az okát annak, hogy mit és miért tesz.
Mindemellett a remek zenei válogatás is erősíti a film atmoszféráját, és kíséri végig Beth életszakaszait. Olyan előadók dalait hallhatjuk, mint a The Vogues, Peggy Lee, The Monkees, Marvin Gaye vagy a Shocking Blue. Egy szóval: az idei év egy katasztrófa volt, globális értelemben is, ám a The Queen’s Gambit csupán egy picikét, de javít rajta.
