Egy dolgot le kell szögeznünk: ez a sorozat többet jelent számomra, mint bármi. (Igen, van életem.) Minden idők kedvenc sorozata számomra, és nincs az az entitás, aki holmi Trónok harcával, valami Stranger Things-szel, vagy esetleg Watchmen-nel felül írná a rajongásom. Szóval, igen érzékeny téma ez számomra, és bármilyen a sorozat elleni támadást személyes sértésnek veszek. Sosem láttam ezt, szóval annyira nem lehet jó: mondhatnád. Én viszont visszakérdeznék: megmutatnád, kérlek azt a sziklát, amely alatt az elmúlt 17 évet töltötted?  

Kezdjük az egészet egy televíziós találós kérdéssel: melyik az a sorozat, amely magában foglal minimum 2 Oscar-díjat, 1 Golden Globe-díjat, minden idők legtöbb bevételét hozó filmjét, minden idők legszórakoztatóbb szuperhősét Scott Pilgrim-et, BoJack Horseman-t, legalább egy Blue Man-t, Liza Minnelli-t, Charlize Theron-t, Ben Stiller-t, Ron Howard-ot és egy hip hop banda indította pert, és amely 16 évig volt jelen a televíziózásban, annak ellenére, hogy csak 5 évadot élt meg? Nos? Igen kitaláltátok. Ez bizony az Arrested Development, magyar fordításában Az Ítélet: család...én sem értem a fordítást, vagyis csak részben... 

Forrás: 20th Century Fox

2002-őt írunk, amikor a televíziózást a Jóbarátok és a Vészhelyzet uralta, Dan Brown A Da Vinci-kód-ja még meg sem jelent, és Ron Howard friss, fényes Oscar-díját tarthatta a kezében a 74-dik Oscar-gálán, mint a legjobb rendező. Valahol a Filmakadémia party-ján lecsúszott utolsó feles és a Fox Television-nel való tárgyalás közben juthatott eszébe Howard-nak az a korszakalkotó ötlet, ami a mai televíziózásra és a sorozatok készítésére jellemző. Vegyünk fel egy sorozatot, ami olyan, mintha valaki a kezében tartaná a kamerát, néha beremeg, és néha elhomályosul, mintha egy reality műsort néznénk, ezzel megalkotjuk a mokumentary stílust, ami olyan, mintha egy dokumentumfilmet néznénk, de idő közben rájövünk, hogy mégsem. Ez az egyetlen innovatív kivitelezés, amelyet a sorozat elsőként képviselt, az évtized végére teljesen megszokottá vált, hiszen sok más sikeres széria átvette, mint például a hosszú életű Modern család, A hivatal, Felhőtlen Philadelphia, a Fleabag, a Városfejlesztési osztály vagy a Balfékek.  

A sorozat alapötlete pedig ennél végtelenül egyszerűbb volt: vegyünk egy diszfunkcionális családot, a Bluth famíliát, akik teljesen széthúznak egymástól, viszont amikor a családfőt sikkasztásért börtönbe zárják, a legidősebb fivérnek, Michael-nek nem marad más választása, hogy a manipulatív, anyagias és önző családját, fiával George Michael-lel – igen, ez a neve, de talán csak egy poént hoztak ki belőle a sorozat alatt - együtt összetartsák, hol több, hol kevesebb sikerrel. A főbb szerepekben láthatjuk az idő közben szép karriert befutott Jason Batemen-t, a zseniális Will Arnett-et (GOB), a többszörös Emmy-díjas Tony Hale-t (Buster), a Grammy-díjra is jelölt írót/színészt, David Cross-t (Tobias Fünke), emellett olyan hírességek is feltűnnek az évadok során, mint Liza Minnelli, Ben Stiller, Carl Weathers, Judy Greer, Charlize Theron vagy Amy Poehler. Ron Howard a sorozat megírásával a Balfékekért (Community) is felelős Mitch Hurwitz-t bízta meg, aki pedig tökéletesen kivitelezte azt.  

Forrás: 20th Century Fox

A szituációs komédiák, mint például a Jóbarátok, a Seinfeld, vagy az Agymenők úgynevezett multi-camera módszerrel kerülnek felvételre, amely sokkal tradicionálisabb vonal a televíziós komédiák készítése során. Lényegében egy-egy jelenet felkészülése három-négy napot vesz igénybe, az ötödik napon pedig, akár egy színházban, élő közönség előtt veszik fel az epizódot. Ez lényegében a szituációs komédiák lényege. Ami számít: az adott pillanatban az adott jelenetre a közönség által adott reakció. Az addig bevett szokást - hiszen emlékezzünk, még csak 2003-ban járunk - teljes egészében lesöpörte az asztalról az Arrested Development, és nem az adott szituációra adott reakció volt a lényeg, hanem a sok, apró rész és jelenet, ami az egészet adja. Ez a single - camera felvétel, ahogy például a Modern család is készült. A sorozat inkább olyan, mintha egy filmet néznénk, és a kis egészek adják a nagyobb képet. Az eltérő módszer, a single-camera használata az utóbbi évtizedben hatalmas szárnyra kapott, és ma már meghatározza a hétköznapi televíziózás stílusát.  
Az Arrested Development pilot-ja 2003-ban került adásba a Fox égisze alatt, és azonnal zöld utat kapott a folytatáshoz. A szokatlan stílus merész vállalkozásnak bizonyult, még a stáb sem tudta, mit várjon el a forgatástól. Mitch Hurwitz, a sorozat írója kedvesen emlékszik vissza, hiszen az első epizód felvétele után, az akkor még nem annyira ismert, Jason Bateman-től kapott egy hívást, aki őszintén csak annyit mondott:  
 
“Wow, ez elég jó volt, meg vagyok lepődve.” 

Az Arrested Development-hez viszont senki nem fűzött nagy reményeket az akkori televíziózást számításba véve, mert a széria elhagyta a hagyományos elemeket, és a nézők komfortzónáján kívül lépett, ami merész, egyben rizikós vállalkozás is. A legnagyobb vonzerő pedig pontosan ebben rejlett, hiszen sem a nézők, sem a sorozat nem vette magát komolyan, a széria pedig saját magából táplálkozott.  
Az úgynevezett running-gag, azaz egy olyan poén, vagy humorforrás, amely végig kíséri mind a sorozatot, mind a karaktereket, szintén egyediként hatott, hiszen a futó poénok listája a sorozat során hosszú túl hosszú. De íme pár példa: 

Forrás: Entertainment Weekly online/ew.com

A főcím, ami összefoglalja a sorozat lényegét; a fagyasztott banán stand, ami a Bluth család egyetlen tényleges bevételi forrása lesz; Bob Loblaw (összeolvasva Bablabla), a komoly ügyvéd, aki a harmadik évad során tűnik fel a család védőügyvédjeként; Gene Parmesan, a magándetektív, aki a legváratlanabb helyeken bukkan fel, Lucille Bluth, az önző családanya legnagyobb meglepetésére; Buster, a neurotikus fivér, akit váratlan pánikrohamokat produkál, és a kék területet hiszi a térképen szárazföldnek, annak ellenére, hogy kartográfiát is tanult; és a legfontosabb futó poén pedig maga a narrátor, Ron Howard, aki külső szemlélőként meséli el a történéseket, humorral és szarkazmussal kiegészítve.  

A sorozat sok kezdő színésznek kezdő lökést Hollywood felé, ahogy a főszereplőknek, ám ha kicsit szemfülesebb nézők vagyunk – no nem annyira figyelmes, mint én - akkor feltűnhet, hogy már a pilot epizódban látunk valami szokatlant a főcímet követően: Directed by Anthony and Joe Russo. Hm...honnan is olyan ismerős ez a név? Vajon honnan is? Nos, segítek egy kicsit.  

A rendező páros - a Coen, a Safdie és a Watchowski fivérekhez testvérekhez hasonlóan - zömében együtt dolgozik, Russo-ék emellett többízben közreműködtek Hurwitz-zal, nem csupán az Arrested Development, de a Community és a rövid életű Running Wilde sorozat kapcsán is. No, de nem ezért fogjuk megjegyezni őket, hanem azért, mert a páros minden idők legsikeresebb rendezőpárosával beírták magukat a filmtörténelembe. Az általuk direktorált filmek összebevétele meghaladja a 6 milliárd dollárt, náluk pedig csak egyetlen rendező tudott sikeresebb lenni, nem más, mint maga Steven Spielberg. Nem árulok el zsákbamacskát, ha elmondom, hogy a Marvel Univerzum ügyeletes rendezőivel van dolgunk, mivel nem csak az Amerika kapitány: A tél katonája, az Amerika kapitány: Polgárháború, de a Bosszúállók eposz utolsó két darabja, a Végtelen háború és minden idők legtöbb bevételét produkáló, Végjáték című filmekért is ők felelnek. Érdekesség, hogy Anthony eredetileg jogot hallgatott, míg Joe angol irodalmat tanult az egyetemen, ám saját bevallásuk szerint gyerekkoruk óta megszállott filmrajongók voltak. Russo-ék innovatív ötletekkel álltak elő a sorozat rendezése során, így például a sorozat narrátora, Ron Howard segítségével hosszú jeleneteket tudtak lerövidíteni, illetve a flashback, vagyis visszaemlékezéses jelenetekkel tudtak kreatívan bemutatni egy-egy történést, ezzel költséghatékonyabbá is téve a forgatást is, ezekkel a trükkökkel pedig le tudták rövidíteni az amúgy 40-50 oldalas pilot epizódot 25-30 oldalra. 

“A karrierünk kezdetén ismeretlen filmkészítők voltunk, az egyetlen egy film, amit fel tudtunk mutatni, csak egy ember kedvelte: Steven Soderbergh... az Arrested Development során pedig egy célunk volt, hogy szándékosan igénytelennek és rossznak látszódjon az egész.” 

Forrás: reddit.com

A rendező páros szemmel láthatóan sokat köszönhet a sorozatnak, melynek tanúbizonyságot is adtak, hiszen a Marvel filmek során is észrevehetünk egy-egy utalást - easter egg-et - az Arrested Development-re.  
A Bluth család hajdani gazdagságára, amelynek látszatát kétségbeesetten próbálják fenntartani, egyetlen egy tárgy emlékeztet, a sorozat emblematikus eszköze, a lépcsős kocsi. Ezt a járművet, pedig a szemfülesek észre is vehetik az Amerika kapitány: Polgárháború reptéri harcos jelenetében, ahol a háttérben találkozhatunk a Bluth Company fehér-kék négykerekűjével. 

Forrás:https://www.reddit.com/r/arresteddevelopment/comments/

Hajdanán, pár éve, amikor még a Végjáték moziba került, izgatottan vettem észre, hogy Gamora mögött az egyik jelenetben egy ismerős karaktert vélek felfedezni, a film stáblistája pedig bebizonyította, hogy igazam van, hiszen Russo-ék köszönetet mondtak az Arrested Development alkotóinak, hogy Tobias Fünke karakterét kölcsönadták egy rövidke időre. Tobias a sorozat egyik legszórakoztatóbb figurája. A doktor, aki újraélesztést végzett el egy emberen, akinek nem volt szívrohama, majd pedig a praxisát feladva színésznek áll, hogy megvalósítsa önmagát, emellett a sikeres performansz group, a Blue Man Group számára is elküldi a jelentkezését, ám arra várva, hogy bármikor jelentkezhetnek kékre festett testtel járkál naphosszat. Ez a kék figura pedig viccesen Taneleer Tivan, a gyűjtő kollekciójának egy darabja. A Russo Brothers pedig nem csak a karaktereket, de egy-egy Emmy-díjat is köszönhet a sorozatnak, hiszen az első évad során ők kaphatták meg az elismerést, a meme-ből ismert Robert E. Weide-ot is megelőzve. Emellett a sorozat számos jelölést is tudhat magáénak, a legemlékezetesebb talán az, hogy az első évad rögtön a legjobb komédia kategóriájában győzedelmeskedett, ahol Hurwitz a köszönőbeszédében csak egyet kért a közönségtől: 

“Csak nézzétek meg.” 

A sorozat rendezői közül nem csak Russo-ék, de Patty Jenkins neve is ismerősen csenghet a szuperhősös filmek kedvelőinek, hiszen a Wonder Woman rendezésével bízták meg a direktort, ami kasszasiker lett, emellett Oscar-t hozott Charlize Theron-nak is, mivel A rém című mozi is szerepel a rendező filmográfiájában.  

Forrás:bluemangroup.com

Ezzel együtt a színészek számára is ugródeszkát jelentett a sorozat, hiszen Michael Cera minden idők legalulértékeltebb és legviccesebb szuperhős szerepét ölthette magára Scott Pilgrim személyében - Edgar Wright rendezése minden pénzt megér -, Will Arnett karizmatikus hangja pedig a sikeres, felnőtteknek szóló sorozat, a BoJack Horseman szerepében ismét életre kel, amely 6 évadot élt meg. 
Az Arrested Development a siker és a díjesők ellenére csupán 3 évad után lekerült a Fox csatornájáról, és parkolópályára került. A hosszú évek alatt a sorozat kultuszstátuszt kapott, hiszen a televíziózás és a nézők is felnőttek a sorozathoz. A streamingszolgáltatók sikerének atomrobbanáshoz hasonló népszerűsége szintén csak segítette a sorozat újraélesztését, így kaphatott helyet a Netflix kínálatában a széria, immáron a szolgáltató saját gyártású sorozataként. A negyedik évad zömében pozitív fogadtatásban részesült, emellett három Emmy-jelölést is begyűjtött. A sorozat kronológiájában viszont merőben eltér a prezentálás, hiszen a történet epizódjai nem feltétlenül követik egymást időben, sokkal inkább egy-egy karakterre fókuszálnak, ezzel is csavarva egyet a sorozat megszokott dinamikáján.  

Akárhogy is, az “új” évadok megjelenésével - a negyedik és ötödik évad - a széria óhatatlanul párhuzamba kerül saját magával. Az első három évad után, ahol okos poénokat hallhattunk hülye emberektől - ellentétben az Agymenőkkel, ahol hülye poénokat hallhatunk okos emberektől -, a magasra helyezett lécet az alkotók és a sorozat nem ugorja meg saját magával szemben, bármennyire is izgalmas a történet a negyedik és ötödik évad során, a kivitelezés pontosan ebbe a csapdába esik: a széria önmaga paródiájává válik, néhol szétesik a történet, habár a karakterek a maguk módján, de szerethetőek maradnak.  
Ezzel szemben, minden hibájával együtt a cult-following szele messze nem kerülte el az Arrested Development-et, hiszen az idő múlásával egyre többen fedezik fel maguknak a Bluth család diszfunkcionális kapcsolatát. A lista túl hosszú, hogy miért is érdemes belenéznünk, ha eddig még nem tettük, kezdve azzal, hogy a stílusa a Marvel rajongókat is megihlette... 

...ahogy, magát a Star Wars-saga rajongóját, Ron Howard-ot is... 

...de még a Trónok harca fanok is ismerik … 

….és ez az, ahogy kedvet csinálunk egy sorozathoz.   

U.i. A sorozat pedig tényleg pereskedni kényszerült 2003-ban a Fox-szal és az alkotókkal szemben, hiszen az 1988-ban alakult Arrested Development nevű hip-hop banda beperelte őket a névhasználat miatt. Az ügy csendben zajlott le, ahol egy meg nem nevezett összeg került kifizetésre a banda számára. Nem is lenne magához hű a sorozat, ha nem tenne erre is egy utalást (Season 3, Episode 13) 

Három Emmy-, mint legjobb főszereplő, és mint legjobb író, két Golden Globe-díj, egy Star Wars- szerep és részvétel, mint forgatókönyvíró az új James Bond filmben, nem beszélve arról, hogy korunk legkülönlegesebb vígjátéka, a Fleabag mellett megalkotta az egyik legkiemelkedőbb üldözős dráma sorozatot is, a Killing Eve-t. 

Waller- Bridge névjegyén ezek a karriercsúcspontok ki sem férnének egy oldalra, így hát a következő portré méltán adózik az írónő oltárán, akinek a Dögös Pap karakterét is köszönhetjük. Ámen.  

Forrás:www.southbankcentre.co.uk

Hazánkban talán nem cseng annyira ismerősen Phoebe Waller-Bridge neve, azonban, ha szűkös óráinkban kicsit utána olvasunk a dolgoknak, nem fogunk csalódni, cseppet sem. A londoni születésű színésznő 1985-ben látta meg a napvilágot, családjának felmenői között találunk bárókat és politikusokat is, testvérei pedig szintén a szórakoztatóiparban találtak munkát, hiszen nővére Isobel zeneszerző, míg öccse Jasper zenei producerként és menedzserként keresi kenyerét. Az írónő a Londoni Dráma Akadémián szerezte diplomáját, innen pedig rögös, ám de egyenes út vezetett a szórakoztatóipar felé, egészen az igazi áttörésig a Fleabag-ig. De ne siessünk ennyire előre! 

Az írónő szereti az antihősöket.  

“Sokkal inkább előnyben részesítem azt, hogy nem tudom pontosan megfogalmazni, hogyan is érzek a karakterrel kapcsolatban.” 

2016-os sorozatában, a Crashing-ban, amelyben nem csak színésznőként szerepelt, de a sorozat kreátora és írója is volt egyben. A történetben - közhelyesen - hat fiatal huszonéves életét követjük nyomon 6 epizódon át, akik fogalmuk sincs, hogyan éljék az életüket felelősségteljesen, és a hagyományos értelemben vett “felnőttként”. A rövid sztori tökéletes példája volt az írónő szellemességének, nem félve teljesen gátlástalan módon kifejezni karakterei személyiségét és gondolatait, ez a fajta tökéletlenség teszi pontosan annyira szerethetővé a látott karaktereket, mert nem tökéletesek ugyan, de valódiak és emberiek. A sorozat – Ricky Gervais-hez hasonlóan - nem a mennyiségre ment, és akármennyire is több volt még a történetben, csupán 6 epizódot élt meg, ellenben kritikai elismerést, hírnevet és a Brit Filmakadémia kitüntetését is elhozta Waller-Bridge számára.  

Forrás: Luke Varley/BBC/Two Brothers

A “küszködő” színész/írónő 2013-as önálló, egyszereplős darabja az edinburgh-i filmfesztiválon került bemutatásra, amit szintén saját maga alkotott meg, és melynek címe Fleabag, azaz bolhazsák. A sztori eredetéhez hozzátartozik, hogy Waller-Bridge mindössze 10 perc alatt hozta össze az alapsztorit, ami a középpontban álló karakter, Fleabag kapcsolatát mutatja be a családjával és a körülötte lévő emberekkel. A történetet némi sötét humorral átszőtt tragikomédiának lehetne kategorizálni, ám sokkal több ennél.  

“Teljesen alábecsültem, ahogyan mindannyian, akik részt vettünk a projektben, nem gondoltuk, hogy ekkora hatással lesz az emberekre, beszélni fognak róla, és ennyire szeretik majd – emellett az emberek azt feltételezik, hogy mindaz, amit látnak, igaz.” 

Az egyszemélyes darab szolgált az alapjául a hatrészes, majd később második évadot is megélt történetnek, ahol kendőzetlenül láthatjuk azt, miként marja el maga mellől a számára fontos embereket Fleabag. A történet egyszerűsége ne csapjon be senkit, mert nem csak a dialógusok, de a kivitelezés is a fő oka annak, amiért csak kivételes magasságokban beszélhetünk a sorozatról. A központi karakter, akinek az igazi neve soha nem hangzik el a sorozatban, már az első képkockáknál a szebb napokat is látott Woody Allent is megszégyenítő stílusban dönti le az úgynevezett negyedik falat, és külön monológokat és magyarázatokat ad a nézőknek úgy, hogy sokáig senki nem veszi észre a környezetében ezt a furcsaságot. A 2016-ban leforgatott első évad túlzás nélkül állíthatóan hangos sikert aratott, miután az Amazon Prime streamingszolgáltató műsorkínálatában megjelent. (You című sorozat is hasonlóképpen kezdte, amelyet először a Lifetime-on mutattak be, ám későbba Netflix lecsapott rá, és szintén hatalmas sikert ért el.) A sorozatban megismerhetjük néhány képkockából a címkarakter múltját, több jelenetből a kapcsolatát a nővérével és az apjával, ami korán sem felhőtlen, és az évad végére pedig eggyé válunk Fleabag-gel, aki az élete szinte minden területén kudarcot vall, ám egy apró reménysugár marad neki. A sorozatban az immáron Oscar-díjas Olivia Colman-t is láthatjuk, mint ellenszenved mostohaanya, valamint a második évadban csatlakozik a lehengerlő Andrew Scott is, aki a Dögös Pap szerepében brillírozik. 

Forrás: Josh Cole/Instagram

“...az első évadnak teljes befejezése volt a fejemben. Mivel a színházi verzió az alapja, így ugyanaz a befejezés is...legfeljebb újra értelmezhetem azt, hogyan beszél a kamerába, mivel az egész első évad lényege az volt, hogy a kamera más személyként mutatja be, amíg ki nem derülnek a titkai, és a végén rájövünk, mennyire szégyenlős is valójában...” 

A Fleabag második évadának első részét és Waller-Bridge-t is oldalba dobták egy Emmy-vel, nem véletlenül. Azzal szemben, hogy az első évad inkább arról szólt, mi az, amit nem látunk Fleabag életéből, a második évad előtérbe helyezi azt, hogy mi az, amit a címszereplő nem mond el. Már az első pillanattól nyílt lapokkal játszik, és nincs több takargatnivalója. A Dögös Pap figurája ellenben teljesen új kontextusba helyezi a történetet, nagyon halkan pedig ki lehet jelenteni, hogy megugrotta, sőt túl is szárnyalta az első évad magas szintjét. A szerelmi szál megjelenésével egy sokkal sebezhetőbb, érzékenyebb és emberibb karaktert ismerhetünk meg, a negyedik fal ledöntésének csavarásával pedig egy egészen új értelmet nyer a komplex sorozat.  

“Amikor felhoztam azt az ötletet, hogy egy másik karakter látja azt, hogy Fleabag belenéz a kamerába, azt éreztem, hogy megvan az, amit akartam, és hirtelen nyitott volt minden...” 

Forrás: www.dazeddigital.com/BBC/Two Brothers

Andrew Scott figurája a végtelenül szimpatikus pap, akivel szemben Fleabag gyengéd érzelmeket kezd el táplálni, ellenben már az első pillanattól tudjuk, hogy ennek nem lehet jó vége. Az eredeti forgatókönyvben egyszerűen “Hot Priest”- ként megnevezett karakter a közösségi médián a sorozat bemutatását követően önálló életre kelt, Andrew Scott – aki Moriarty-ként is elképesztő volt - hiteles alakítása pedig végérvényesen egybeforrott a színész személyével. (Nemrégiben az RTE One egy jótékonysági adományszervezés kapcsán forgattak le egy rövidfilmet, ahol cross-over-ként szerepeltették az ír sorozat, a Normal People két fő karakterét, és a Dögös Pap személyével, ahol stílusosan gyónni érkezett Marienne és Connell.) A történet során felszínesen ugyan, ám megjelenik Isten és a vallás fontossága is, ezzel sodorva a karaktert választás elé, amely elvezet minket a keserédes, ellenben cseppet sem tragikus végkifejlethez. A második évad végére feltehetjük magunknak a kérdést: vajon lesz-e harmadik évad, ám Waller-Bridge egyelőre nem tervez ismét Fleabag bőrébe bújni.  

“Azt hiszem, adok neki egy kis pihenőt, szerintem ennyi izgalom elég volt neki.”  

Az írónőről a Fleabag kapcsán rengeteg híresség is elismerően nyilatkozott. Donald Glover kategorikusan, ám humorosan kijelentette, hogy teljesen kiakadt Waller-Bridge-re, amikor látta a sorozatot, és dühös volt, amiért nem neki jutott először eszébe hasonló sorozatot alkotni, (Donald Glover a zenélés mellett a televíziózásban is sikeres, hiszen az Atlanta című sorozata hamarosan a harmadik évadát tapossa) Jennifer Aniston, Natalie Portman és Taylor Swift is rajongásukat fejezték ki a közösségi médián keresztül, továbbá az Amerikai Egyesült Államok előző elnöke, maga Barack Obama is tetszését fejezte ki, és kijelentette minden idők egyik legjobb sorozatának Phoebe Waller-Bridge szériáját. Érdekesség, hogy mind az első és a második évad során saját zenét készítettek a sorozathoz, hiszen a színésznő testvére Isobel Waller-Bridge működött közre az összetéveszthetetlen főcímdal megalkotása során.  

Az írónő/színésznő a Fleabag sikerét követően sem tétlenkedik, hiszen másik, szakmai és közönségsikert elért szériája, a Killing Eve forgatókönyvéért is felel, ellenben a pandémia következtében a forgatás és a negyedik évad bemutatása is mindenképpen 2021-re tolódik el, a tervek szerint. A történetben Sandra Oh és Jodie Comer karakterei játszanak macska-egér játékot egymással, míg egyikük menekül a másik üldözi. A sorozat egyébként Luke Jennings krimi stílusú könyvsorozatán alapszik, mindkét főszereplő, mint Oh, mind Comer számos díjat seperhettek be a sorozatban nyújtott alakításukért.  

Phoebe Waller-Bridge szűkszavúan nyilatkozik magánéletéről, ám azt tudni lehetett, hogy a szintén író és rendező Martin McDonagh-val alkottak egy párt 2018-ban, ám jelenleg egyedülálló. Saját bevallása szerint ateista, aki a korai éveiben egyszerűen nem tudta eldönteni miben is higgyen, így csak ugrált vallásról vallásra. A színésznő ellenben még mindig csak 35 éves, azonban izgatottan várjuk, milyen új alkotásokkal rukkol elő a jövőben.  

És akkor még a rókákról és a tengerimalacról még szó sem esett... 

Források: https://www.theguardian.com/tv-and-radio/2019/jun/30/phoebe-waller-bridge-fleabag-sorry-family-put-in-spotlight 
https://ew.com/tv/2019/08/08/fleabag-season-2-phoebe-waller-bridge-reason/ 
https://www.theguardian.com/tv-and-radio/2019/dec/23/kneel-how-the-whole-world-bowed-down-to-fleabag-and-her-hot-priest 
https://www.theguardian.com/books/2019/nov/09/phoebe-waller-bridge-alternative-ending-fleabag 
https://www.southbankcentre.co.uk/whats-on/134540-phoebe-waller-bridge-fleabag-scriptures-2019 

Egy hosszú nap után voltunk, a héten közel 60 óra munka után az ember hajlamos elfelejteni hányadika is van ma, mivel egymás után telnek azok.

Viszont aznap pontosan tudtam milyen nap van. Eljött a nap. Az a nap, amit túlzás nélkül egy éve vártam, az a nap, amiről azt hittem sosem érkezik el, mivel annyi és annyi új időpontot kapott ennek hivatalos bemutatása, hogy kezdtem szinte elveszteni a reményt azzal kapcsolatban, hogy végre saját szemmel is láthatom. Ellenben akkor, abban a pillanatban elérkezett. Ahogy remegve tartottam a készülékem, hogy a jegykezelő beolvassa QR-kódot, éreztem, nem vagyok ugyanaz az ember. Éreztem, ahogy az ereimben  szétfröccsent az adrenalin, amit a kései 20:30-as vetítés okozott. Besétáltam a sorok között a székemhez, és a fél órás reklám/ajánló után végre elkezdődött. Hogy őszinte legyek, az első jelenet közben én voltam az egyetlen idióta, aki sírt a film kezdetén. Noha, nem azért, amit láttam, hanem azért, amit éreztem. Nem próbáltam meg gondolkozni rajta, csak átadtam magam az élménynek. A nap, amikor a saját szememmel láthattam a filmet, amelyre az egész világ várt: a Tenet-et.   

Forrás: slashfilm.com/tenet-imax-prologue/Chris Evangelista

Az angol rendező, Christopher Nolan minden eddigi alkotásánál nagyobbat dobott a Tenet-tel, hiszen ez a direktor legdrágább alkotása, a maga 200 millió dolláros költségével, amely magában foglalta egy Boeing 747 megvásárlását és elpusztítását is. Nolan saját bevallása szerint közel 7 évig dolgozott a forgatókönyvön, amivel szinte, túlzással állíthatjuk, hogy egy új stílust alkotott: a spy-fiction kategóriát. Nehéz a filmről elvárások és spoilerek nélkül beszélni, így hát az Aurea mediocritas-t választva, bármilyen nyomás nélkül összegyűjtöttem néhány kedvcsinálót azoknak, akik még nem látták a filmet, külön ügyelve azokra, akik még soha nem láttak egyetlen Christopher Nolan filmet sem! 

1.) Minden Christopher Nolan film 

Nos, mielőtt belemennénk jobban az aktuális filmünk érdekességeibe, fontos leszögeznünk egy dolgot: minden Christopher Nolan film nehéz. Fontos, hogy minimum egy kávé, vagy bármilyen energiaital legyen bennünk annak érdekében, hogy a figyelmünk ne lankadjon a film előre haladta során, mert minden egyes pillanat és részlet számít. Az alkotásai egyik legfőbb hozzávalója, a középkorú főhős, aki valamilyen oknál fogva tragikus módon elvesztette a feleségét, ahogy azt láthattuk az Eredet, a Tökéletes trükk, a Csillagok között, illetve a sikert hozó Memento című filmek során. Egyúttal humoros is részlet is megjegyezni ezt, hiszen feleségével Emma Thomas-szal közösen hozták össze ezen filmeket, és alapították meg közös produkciós cégüket is, a Syncopy Inc.-et. Az idő fogalma egyedi módon kerül értelmezésre Nolan forgatókönyveiben, ellenben mindig jelen van, és fontos szerepet játszik, hiszen vagy a néző számára lesz fontos, ha retrospektív módon mesélik el a sztorit (Memento, Following), vagy ha a főhősre rendkívül hat az idő múlása (Eredet, Csillagok között). A Memento című film alapötlete Jonathan Nolan-től, a rendező testvérétől származik, ami egy rövid történetet mesél el egy férfiről, sérült a rövidtávú memóriája, és próbál a kérdéseire választ találni. Nolan stílusosan 18 percen keresztül magyarázza el a történetet, és analizálja, majd egyedüli módon ábrázolja is a film kronológiáját az akkor mindössze 30 éves rendező. 

2.) A Sator-négyzet 

Szokatlan címe ellenére kevesen tudják, hogy nem Nolan fejéből pattant ki a Tenet szó. Ehhez kötődik az úgynevezett mágikus Sator-négyzet, amelynek eredete és jelentése továbbra is lázban tartja a kutatókat. A Sator négyszert egy latin nyelvű palindrom, amelyet 25 betűből alkottak meg ötször ötös sorokban. A szavak a SATOR (jelentése: mag, vetés), AREPO, TENET (jelentése: birtokolni, tartani), OPERA (jelentése: munka, működés) és ROTAS (jelentése: kerék), amelyekből négyet tulajdonítanak értelmes, latin szónak, az AREPO jelentése viszont máig nem tisztázott. A szöveget, akár függőlegesen, akár vízszintesen olvassuk, ugyanazokat a szavakat kapjuk vissza. Sokáig tartották egyfajta középkori találmánynak, ám később keresztény templomokban is fellelni vélték a Sator-négyzetet, így összefüggéseket próbáltak keresni a vallás és az ábrázolás között. A tudósok észrevették, hogy a PATERNOSTER szóval kapcsolatban állhat az ábrázolás, és bibliai utalásokat próbáltak keresni, hiszen a görög keresztbe állítás során az A, mint alfa és az O, mint omega betűk maradtak ki. Később azonban az 1920-as években Pompeii-ben találtak hasonló leleteket, amelyek még az ottani kereszténység megjelenése előttről voltak származtathatóak, így megbukott a vallással kapcsolatos elmélet, ám a tudósok szerint feltételezhető, hogy már az ókorban is ismeretes volt a Sator négyzet. Egyesek misztikus, gyógyító erőt tulajdonítottak a Sator-négyzetnek, amelyet számos helyen felleltek a régészek, mint például, Olaszországban, Szíriában, Franciaországban vagy Angliában.  

Forrás:www.diptygueparis-memento.com

A film során mind az öt szónak kiemelt jelentősége van, kissé túlozva állítható, hogy aki rátekint a Sator-négyzetre, az egész filmet látja maga előtt. 

3.) John David Washington  

Forrás: Valery Hache / AFP / Getty Images

A filmben főszerepet kapott, John David Washington szinte adu-ász kártyával kezdte az életét, hiszen édesapja nem más, mint az Oscar-díjas, hollywood-i előkelőség tagja, Denzel Washington. Habár fiatal színész olyan nevek mellett dolgozhatott, mint Dwayne Johnson, Spike Lee, Adam Driver, Robert Redford és immáron Christopher Nolan, nem színészként kezdte pályafutását, hiszen 2006 és 2012 között az amerikai futballjátékosként szerezte kenyerét. Összesen 4 évet játszott profiként a Sacramento Mountan Lions csapatában, ám 2012-ben az évad közepén hirtelen, minden előzmény nélkül megszüntették a csapatot. A színészkedéshez 2015-ben tért vissza az HBO saját gyártású sorozatában a Ballers-ban, ahol stílusosan egy amerikai futballjátékost alakított Ricky Jerret karaktereként. A sportsorozat 5 évadot élt meg, Washington számára pedig egyenes utat jelentett a Spike Lee-féle BlacKkKlansman főszerepéig. A mozi nemcsak a kritikusok és a közönség tetszését nyerte el, de John David Washington számára egy Golden Globe-, és egy SAG jelölést is hozott.  

4.) Michael Caine 

Ahogy a szociális hálónkat pár éve felrobbantotta a Bacon-szám fogalma, úgy a Christopher Nolan filmek értékelési skáláját is egy új mértékegységgel kell értékelnünk. Ez az értékegység pedig maga, a különc angol színész, Michael Caine. A színész Nolan filmjeinek 72%-ban vett részt, holott saját bevallása szerint, a Tenet forgatását és a forgatókönyvet is annyira bizalmasan kezelték, hogy Nolan nem is adta oda Caine-nek a script-et, hogy elolvassa, csupán a dialógusokat, amelyekben Caine szerepelt.  

Forrás:www.fansided.com

“Körülbelül egy napot forgattam, megkaptam a szövegemet, felvettük a jeleneteimet John David-del, és ennyi volt.” 

Caine egyfajta kabbalaként van jelent a rendező filmjeiben, hiszen a közösen készített filmjeik mindegyike kasszasiker volt, összességében a 8 együttes mozijuk közel 1 milliárd dollárt hozott a pénztáraknál.  

“Úgy gondolom a Tenet során nem is volt választása, hogy belerakjon-e a filmbe vagy sem. A Dunkirk-ben csupán a hangomat hallhatták, ellenben az elsők között szerepeltem a stáblistán.” 

A trendet és a hagyományt Caine nem, ellenben Hans Zimmer megszegte, hiszen Nolan ügyeletes zeneszerzője egy másik, szintén nagyon várt projekthez szerződött le, nem máshoz, mint Dennis Villeneuve-höz és a Dűné-hez. Zimmer saját bevallása szerint nagy vágya teljesült azzal, hogy részt vehet a forgatásban, hiszen a film alapjául szolgáló Frank Herbert könyv lelkes rajongója. Nolan így nyugodt szívvel adta le voksát a Tenet kapcsán a friss Oscar-, és Grammy-díjas zeneszerző, Ludwig Göransson mellé, aki fiatal kora ellenére szép karriert tudhat maga mögött. Az Akadémia a Fekete párduc révén díjazta a legjobb eredeti filmzene kategóriájában, míg a Grammy-díjat Donald Glover-rel karöltve vehették át a This is America kapcsán. A film főcímdaláért egyébként Göransson produceri tevékenysége mellett Travis Scott felel. 

A film bemutatása az első nagyszabású próbálkozás a covid-pandémia közepette, amely “visszacsábítani” próbálja a nézőket a mozik soraiba. Tekintve, hogy a film több, mint 200 millió dollárból készült, a helyzetre való tekintet nélkül körülbelül 500 millió dollárt kellene hoznia a pénztáraknál annak érdekében, hogy profitot termeljen a film. A film az első öt napos bemutatása során a stúdió 30 millió dolláros bevétellel kalkulál, ami igencsak elmarad a félmilliárd dolláros értékhatártól. A film bemutatóját háromszor halasztották el a covid miatt, és azt sem jelenthetjük ki teljes biztonsággal, hogy a legalkalmasabb alkalom volt arra, hogy bemutatásra kerüljön a film, annak érdekében, hogy nyereséget termeljen. A tengerentúlon csupán szeptemberben kerül bemutatásra a Tenet, amely még javíthat az eredményen, hiszen a hivatalos Wikipédia oldal szerint eddig nagyságrendileg 700 ezer dollárt hozott a film. A Tenet bemutatása mellett azonban bizakodásra adhat okot, hogy más nagyszabású, várva várt mozik is hamarosan bemutatásra kerülhetnek, így például a Mulan, a Wonder Woman 1984, a Fekete özvegy és az új James Bond film a No Time to Die is.  

Végítélet: A Tenet-re 5 nagyon érzékeny és komoly Michael Caine-t adok az 5 nagyon érzékeny és komoly Michael Caine-ből. 

Források: https://www.flickeringmyth.com/2020/04/tenets-michael-caine-jokes-christopher-nolan-has-to-cast-him-in-movies-even-if-there-are-no-parts-for-him/

https://www.indiewire.com/2020/03/michael-caine-tenet-christopher-nolan-plot-1202217547/

https://fansided.com/2020/07/20/nolan-michael-caine-characters-ranked/

Folytatjuk kvízek árfolyamát, ahol a kérdések licitálnak egymásra, és a válaszok vetekednek egymással! (És mert meg kell hogy mondjam, nagyon is élvezem. )

A legjobb filmek, habár sokan nem tudják vagy könyvek formájában látnak napvilágot, vagy fogják az alkotók, és valós eseményeket fordítanak le filmes nyelvre. Habár nekem is van pár Palahniuk és King regényem a szekrényem polcain, fogalmam nem volt évekkel ezelőtt, hogy az egyik kedvenc filmem is egy mérsékelten sikeres könyvön alapszik. (Erről később) 

Forrás:www.freetalkingles.com/podcast/bookmovie

Itt egy kis bemelegítés! Melyik film alapszik eredetileg egy regényen?

1)Die Hard
2)Mrs. Doubtfire
3)Drive 

(Mivel egyik film sem fog szerepelni a kvízben, így elárulom, hogy felsorolt filmek mindegyike egy könyvön alapszik!)

Szóval most, hogy kellően megalapoztuk a hangulatot itt egy kedves, aranyos kvíz, wc-n üléshez, kávézáshoz és jó ebédhez! 

Általános igazság, hogy a televíziózás elmúlt 30 éve nem telt ki másból, mint kórház sorozatokból és drámákból. Jöttek jobbnál jobb történetek, karakterek és eközben élvezhettük azt is, hogy minden csupa vér, no de csak módjával. Itt van viszont a nagy kérdés: mialatt Doktor House, Dr. Kelso vagy Dr. Drake Ramorey drámáit követtük végig nap mint nap, vajon tanultunk-e bármit is az orvostudományról, vagy arról, mi is az a lupus? 
Itt a nagy teszt, ami tényleg megmutatja figyeltünk-e biológia óra helyett a dokis sorozatokra, és egy kis ismertető, hogy kikre is kellett volna figyelnünk! 

Forrás:E.R. Television Serie/Warner Bros. Television

A dolgozó színész - Nicolas Cage 

Nehéz elmenni mellette, még nehezebb megkerülni. Hollywood Oscar- és Golden Globe- díjas, ünnepelt színészéből, akinek csillaga is van a Hírességek sétányán transzformálódott önmaga karikatúrájává Nicolas Cage, akinek túlzás nélkül állíthatjuk, hogy 2003 óta nem volt értelmes szerepe. Viszont mi így szeretjük és fogadjuk el, hiszen ember legyen a talpán, aki annyi filmet gyárt egy évben, mint annak idején Jude Law, (ember legyen a talpán, aki majdnem 60 évesen 50 filmet leforgat egy évtized alatt, mivel a színész esetében erről van szó!!!) így Cage megmaradt a majdnemek színészének, aki majdnem Superman, majdnem John Bender, és majdnem Harry Potter szereplő lett volna. Mindeközben nem búslakodott, hiszen 2010-ben vásárolt egy piramis alakú kriptát, véletlenül egy dinoszaurus csontvázat, az alábbi kvízből pedig azt is megtudhatjátok, hogyan nevezte el gyermekét egy szuperhős után! 

Rossz filmet sok pénzből és kevés pénzből is lehet csinálni. Nem, nem a Macskákról lesz szó. 

Mi történik akkor, ha egy kínai milliárdos, aki semmit sem ért a filmekhez, de a hatalmas vagyona miatt producernek hiszi magát, elhasznál három rendezőt, 11 forgatókönyvírót, 130 millió dollárt és egy olcsó, festett alufóliajelmezbe csavart Olga Kurylenko-t? (Valljuk be, egyébként egy producer semmit, de az égegyadta világon semmit nem csinál, vagy tesz hozzá egy film elkészítéséhez, legfeljebb okoskodik.) Abban az esetben pedig, ha egy elhivatott, filmfanatikus az összes energiaforrását, színészi és rendezési képességeit egyetlen, alacsony költségvetésű filmbe öli, tényleg jó filmet fog eredményezni?  A választ egyelőre nem árulom el, de tény, hogy ezen próbálkozások legendássá váltak, amelyeket az elmúlt két évtizedben sem sikerült senkinek megismételnie. De itt a bökkenő. Miért készít az ember rossz filmet? Talán azért, mert nem annak indul, de a végén mégis az lesz? 

Történetünkben vissza kell mennünk egészen 2003-ig, ami egy pazar évnek számított a filmtörténelemben. Az Elveszett jelentés, a Kill Bill vagy a Gyűrűk Ura: A király visszatér című filmek uralták a mozikat és a pénztárakat, amelyek nem csak anyagilag, de kritikailag is megállták a helyüket, ám ítéletet az idő próbája hozott a fejük felett, amit ki is jelenthetünk idestova 17 év távlatából. A filmszínházak sötét bugyraiban azonban felütötte a fejét egy olyan mozgókép, amely minden addigi szabályt lesöpört az asztalról, és új alapokra helyezett mindent, amit a rossz filmekről tudtunk. A nézhetetlen darabok Aranypolgára: a legendás A szoba című film.

Nehéz szavakat találni arra az élményre, amit a film interpretációja próbál átadni. Rémes és művészi, pocsék, mégis emlékezetes, a kontraszt a film iránt nem azért olyan erős, mert hirtelen nem tudja eldönteni az ember, hogy az adott darab jó vagy nem, egyáltalán felfogni, hogy mit is néz, ellenben az utókorra gyakorolt hatása az, ami miatt igazán kiemelkedik a silány B-kategóriás (C, inkább C) táborból. A szoba annak dacára, hogy sz*r, az évtized alatt kultuszfilm státuszba emelkedett, és olyan sztárok rajonganak érte, mint Seth Rogen, J. J. Abrams (akinek Paul Rudd ajánlotta a filmet) Jonah Hill vagy James Franco. (Bizonyíték a The Disaster Artist) A szoba az érdektelen és középszerű alapsztorija, illetve a Tommy Wiseau tehetségének meg nem léte teszi azzá a filmet, ami: a maga értelmében remekmű. Wiseau nemcsak írta, és rendezte a filmet, de egyben producerként, finanszírozóként is szerelemgyerekeként tekintett a filmre, ami összesen 6 millió dollárt kóstált. A hagyományos értelemben vett alacsony költségvetésű filmek viszont nem feltétlenül jelentik a film minőségének romlását, elég, ha a Guiness-rekorder The Blair Witch project-re (60 000 $!!), a Magic Mike-ra (7 000 000 $) vagy a Nevetséges Napóleon-ra (a gyártási költség: 400 000 $) gondolni.  
A rendező/művész/színész Wiseau leginkább abban alkotott egyedülállót a filmtől függetlenül, hogy egy egész mítoszt teremtett maga köré, annak ellenére, hogy a film olyan, amilyen, Wiseau személyét ellenben sok megválaszolatlan kérdés övezi. Ezt figyelembe véve ő maga tette a popkultúra részévé a filmjét, az emberek oldalát fúró kíváncsiság pedig egy később jól jövedelmező vállalkozást. A rendező csodabogár sokáig titkolta származását, eredeti nevét, vagy a mindmáig tisztázatlan, szinte kifogyhatatlan anyagi forrásait az alkotás finanszírozásához. A filmet Wiseau egy zseniális marketingmegoldással próbálta reklámozni, annak ellenére, hogy 1800 dollárt hozott a mozipénztáraknál, mivel Los Angeles-ben egy óriásplakátot vásárolt az egyik főút mellett, ahol nemes egyszerűséggel felrakott egy fekete-fehér képet magáról, ami a film plakátja is egyben, emellett a film honlapja és egy telefonszám is látható volt az illusztráción, amely magához a rendezőhöz tartozott. A szoba című alkotás megtalálta az utat a nézőkhöz és a rajongótáborához, hiszen Tommy Wiseau-t a filmszakma és a közvélemény kidobta az ajtón, de évek alatt megtalálta az utat ablakon, és bejött. A befektett energia és a film forgatásáról szóló The Disaster Artist című film is jól példázza, hogy jövedelmező vállalkozás önmagad adni, olyannyira, hogy a végén James Franco neked köszöni meg a Golden Globe-díját.  Aki nem látta a filmet, mindenképpen csak SAJÁT FELELŐSSÉGÉRE pótolja, amit elszalasztott. Íme, tényleg....tényleg csak a “legjobb” jelenetek.  

Tommy Wiseau "szakmaiatlansága" ellenére is szerethető, ami a filmmel kapcsolatos megítélésünkre is van, így könnyen elképzelhető, hogy egy könnyed páros estén a programként megnézzük a filmet.
  
Na, és ez az a szint, amit az Empire of the Deep című eposz soha nem ért el, és ez egyben a fő szépséghibája is a filmnek, hiszen soha nem készült el.  

Forrás: Mitch Moxley

Adott egy kínai oligarcha gyermeke, Jon Jiang, akiről akárhogy próbáltam bármilyen háttér információt találni, egyszerűen nem ment. Ennek ténye jobban felingerelt, mint az, hogy egy nemlétező filmről próbálok többet megtudni. Az egyetlen használható tudásom vele kapcsolatban annyi volt, hogy 2002-ben a Forbes listájának egyik leggazdagabb kínai embereként szerepelt. (Próbáltam előkeríteni a listát, de a Forbes oldala a keresésemre 404-et adott. Annyira akkor mégsem lehet gazdag...) Jiang 2010-ben robbantotta be a közvéleményt, hogy elkészítik minden idők leglátványosabb filmjét. A pekingi sajtótájékoztatón elmondta, hogy a kínai-amerikai koprodukció már a 100 millió dolláros budget-t is átlépte, és szinte biztos, hogy ez az összeg magasabbra fog kúszni. A film egy vízalatti birodalomról szólt volna, ami az Avatar, A karib tenger kalózai és A csillagok háborúja stílusát ötvözte volna az óceánban, de a végeredmény mindent felülmúlt. A kurta kis előzetest nézegetve azt érzi az ember, hogy egy, az The Asylum égisze alatt elkészült produkciót lát, amit a SyFy-ra szántak, de véletlenül kiírták, hogy hamarosan a mozikban. (Jól példázza, hogy az Empire of the Deep eredetileg Mermaid Island USA vs the Plesiosaurs projektnéven futott). Jiang produkciós cége a készülő filmhez leszerződtette a francia származású, vizuális effektekkel foglalkozó Jean-Christophe Comar-t, közismertebb nevén Pitof-ot, aki minden idők egyik legrosszabb filmjének, a Macskanő látványvilágának kivitelezéséért felelt. Még mielőtt elfelejtem: a filmet is ő rendezte, amiért kapott is egy cuki Arany Málnát.  
Jon Jiang soha nem rendelkezett filmes tapasztalattal, de elmondása szerint több, mint 4000 filmet nézett meg, hogy igazán hűen tudja ábrázolni a szerelmi tragédiát a film története során. Az óriás produkcióhoz idő közben csatlakozott a közepesen híres, Olga Kurylenko, mint kiderült csak azért, mert Monica Bellucci és Sharon Stone is nemet mondott a felkérésre.  
Összegezve tehát, van 130 millió dollárunk, egy híresebb színésznőnk, egy angolul nem tudó producerünk, egy francia effektes csávó, aki néha rossz filmeket is rendez, valamint csomó rákember a víz mélyén, akik csörtetve masíroznak a csáphajú táncoló lányok és kalózok birodalmába. A legfájóbb pont, hogy az esély arra, hogy egy igazi blockbustert készíthessenek megvolt, hiszen a sokadik forgatókönyvíró a B-filmes Randall Frakes volt, aki ellenben James Cameronnal karöltve hozták el nekünk például a Terminátort és a remek Két tűz között című filmeket. Frakes az első hetekben rájött, hogy nemhogy a produkciónak, de a történetnek sincsen semmi értelme, így hiába próbálta meg használhatóvá varázsolni a forgatókönyvet, röviddel később kiszállt a produkcióból.  
A végeláthatatlan huzavona úgy tűnik soha nem fog véget érni 10 év távlatából sem, hiszen hiába emésztett fel több írót a forgatás, mint azt az ember el tudja képzelni, a film még mindig nem jelent meg, nagy valószínűséggel soha nem is fog, és a stáb, a színészek, a dolgozók és a technikai munkások még mindig nem kerültek kifizetésre. Ezt az összeget viszont 100%-ra biztosan állíthatom, hogy nem a jegybevételekből fogják finanszírozni.  

És íme a 130 milliós trailer, ahol a mozis ajánló hangja is feladta félúton. 

A konklúzió: ha van pénzed, ne filmet forgass. 

Források: https://www.hollywoodreporter.com/news/empires-has-deep-chinese-pockets-23025 
https://variety.com/2010/biz/news/jiang-unveils-130-million-3d-deep-1118018430/ 
https://www.imdb.com/title/tt1240952/trivia?ref_=tt_trv_trv 
https://www.vox.com/culture/2017/12/2/16720012/the-room-tommy-wiseau-backstory-explained 
https://www.complex.com/pop-culture/2014/12/tommy-wiseau-the-room-director-facts/the-neverending-billboard-ad 
https://www.hollywoodreporter.com/lists/hai-disaster-artist-original-cast-room-weigh-james-francos-all-star-take-1058790 
https://www.nytimes.com/2010/06/16/movies/16empires.html 
https://magazine.atavist.com/sunk 
https://io9.gizmodo.com/will-we-ever-get-to-see-chinas-legendary-bomb-empires-1659833746 

Szóval, hogy ki is vagyok? Nos, gyakran még magam sem tudom.  

Kezdte beszédét saját magával kapcsolatban egy 2010-es TedX előadáson Taika Waititi. Az új-zélandi születésű, orosz zsidó és maori felmenőkkel bíró színész, rendező, író és életművész a mai filmipar egyik kiemelkedőbb alakjává nőtte ki magát. Különcsége sokszor megmutatkozott karrierje során, elég csak első Oscar-jelölését említeni, amikor 2005-ben felkonferálták a nevét a legjobb rövidfilm jelöltjeinek kategóriájában, Waititi egyszerűen úgy tett, mint aki alszik, és akit legkevésbé sem érdekli a dolog. Leginkább egyik jövedelmező rendezői megmozdulása után figyelt fel rá a "mainstream média" és a nagyközönség a Thor: Ragnarok kapcsán, amiben a sikertelen puccsot megkísérlő kőember, Korg hangját is kölcsönözte a történetben.  Emellett számos sikeres és kevésbé sikeres alkotások is köthetőek a nevéhez, mint a maradandó élményt nem adó Zöld lámpás, az egészen hihetetlen mokumentum What we do in the shadows vagy az eszement szatíra, a Jojo Nyuszi, amikben színészi képességeit is megmutathatta a nagyérdeműnek, és azt, hogy szeret aludni. A sokoldalú művésznek, akinek hobbija az alvás, vajon miben is rejlik a varázsa, és hogyan jutott el Wellingtonból Hollywood-ba Taika Waititi?  

“A tapsolással csak vesztegetitek az időmet.” 

Forrás: GQ/Steven Taylor

Ez az egy mondat tökéletesen összefoglalja Waititi karrierjét, hiszen saját bevallása szerint jó ötletek híján egy erénye van, ami másnak nincs: a kreativitás. A rendező karrierje elején még nem filmkészítőként, hanem illusztrátorként dolgozott, legfőképp szatirikus rajzai és karikatúrái keltették fel figyelmét a nagyérdeműnek. Saját munkájának nem a filmezést, a rajzolást vagy a színészetet tekinti, hanem inkább önmaga kifejezését és ötleteinek megvalósulását különböző eszközökkel. “Azt hiszem, hogy a gyerekkorom formált azzá, aki ma vagyok. Az ahogy a történeteket megírom, vagy ahogy a filmeimmel törődöm...Gyerekkoromban szerettem azokat a dolgokat, amiket mások elhajítottak, viszont én ezeket tudtam használni, és az enyéim lehettek.”  
2005-ben jött el az első nagy siker a filmes számára, amikor a Two Cars, One Night rövidfilmjét beválogatták a legjobb rövidfilm kategóriájában a 77-dik Oscar gálára, ahonnan végül Andrea Arnold távozott nyertesként, aki többek között Fish Tank-ért is felelős. A kisebb sikerek után a 2010-es években kezdett Waititi szekere beindulni, hiszen a Boy című filmje, amelyet nem csak írt és rendezett, de az történet egyik kulcsszerepét is magára osztotta. A filmben ötvöződik a dráma és a humor is, amely nagyon egyedi, amolyan Waititi-féle egyveleget alkot, viszont tény, hogy működik. A történet a forgatás során alakult azzá, ami hiszen Waititi egy interjú során elmondta, hogy a filmnek több címe is volt ez idő alatt, és a filmből is rengeteg leforgatott jelenetet kivágtak, míg végül megkapta a végső változatot a film. A nagy fába vágott fejsze nem maradt jutalom nélkül, hiszen szülőhazája, Új-Zéland minden idők legsikeresebb és legtöbb bevételt hozó filmjévé avanzsált az alkotás.  
 

“...Azt hiszem 2005-ben kezdtük el írni, én és Jemaine az egész sztorit. Nem nagyon tudtuk, hogy miről fog szólni, egyben viszont biztosak voltunk, hogy csinálni akarunk egy vámpíros filmet...akkortájt viszont, amikor befejeztük a filmet, akkor jöttek ki "ezek" a vámpíros filmek, szóval mit is mondhatnék. Azt hiszem rosszul időzítettünk”... 

 Forrás: WHAT WE DO IN THE SHADOWS/MADMAN ENTERTAINMENT

Rendkívül elegáns módon utalt Waititi az Alkonyat filmekre egy 2014-es interjúban a What we do in the shadows című kapcsán. A filmre elég nehéz bármilyen jelzőt is ráaggatni, az egészhez pedig hozzátartozik, hogy saját bevallása szerint vámpíros filmeket is nézett, hogy ihletet kapjon a történet elmeséléséhez, így a Penge sorozat, az Underworld sorozat, a Twilight filmek, külön kiemelve azt a részt, amelyikben “a lány megszüli az ördög babát”, valamint a Buffy, a vámpírok réme. Jemaine Clement-tel karöltve hozták létre az abszurdnak látszó történetet, ami hétköznapi vámpírokat mutat be takarítás, főzés, lakógyűlés és bulizás közben, mindezt pedig dokumentarista köntösben álcázva. Waititi különlegességét pedig mi sem példázza jobban, hogy az alapul vett és ihletet hozó filmek, és a What we do in the shadows stílusában, hangvételében, és történetmesélésében egészen eltér tőlük, ellenben kerülték is és nem is tartották fontosnak az utalások a vámpíros filmekre, amely okos döntés volt részükről. 2014-ben a Sundace Fesztiválon debütált az alkotás, ami anyagi és kritikai sikert is hozott számukra. A filmből az FX csatorna Jemaine Clement vezetése alatt készített sorozatot, ahol a második évad a tervek szerint 2020. áprilisában érkezik.  

Észrevehetően stresszes időszakon lehetett túl a rendező tekintve, hogy a 2017-es Thor Ragnarok premierjén ősz hajjal jelent meg. A filmet nemcsak rendezte, hanem a film egyik legviccesebb karakterét Korg-ot keltette életre. A független filmek után blockbuster-t rendezni nagyobb költséggel és nagyobb kockázattal jár. De vajon van-e különbség a két irány között, Waititi egészen egyszerű válasszal élt a kérdésre:  
 
“Persze, hogy van. A menza. Teljes mértékben eltér, mintha 15 szintet ugranál. Ahelyett, hogy te vágnád fel a répát a stábnak, itt más vágja fel a répát neked, miközben valaki szőlővel etet.”  

Az első Thor film, Kenneth Branagh rendezésével kontrasztba állítva Waititi tálalása a menzához hasonlóan teljesen eltér. A korábbi Marvel filmekkel ellentétben a Thor: Ragnarok nincs híján humornak, és kijelenthetjük, hogy a filmben a címszereplő karaktere is beérett Waititi vezénylése alatt. Kissé összeegyeztethetetlen képet alkot az, hogyan is kerülhetett egy új-zélandi független filmes rendező a hollywood-i álomgyár középpontjába? Saját elmondása szerint semmi kedve nem volt az egészhez az elején:  

Egyszerűen nem akartam azt, hogy folyamatosan meetingekre járjak, főleg nem Los Angelesben. Viszont az egyik találkozón elmondták mennyire kedvelik azt, amiket csinálok, érdekelne téged ez az egész? Annyit mondtam, hát talán...  

Mint később kiderült, a Marvel Studio célirányosan Taika Waititi-t szemelte ki az Thor: Ragnarok rendezésére. A film Waititi komfortzónáján kívül esett, hiszen merőben szembe ment az eddigi karrierjének állomásaival, viszont a 180 milliós budget ellenére is a rendező stílusa és hangja nem siklott el a történet elmesélése folyamatában, így mindennek dacára is érezhettük, hogy “egy Waititi” filmet nézünk. A film kritikai és anyagi sikert hozott, 2017 egyik legtöbb bevételét hozó filmje lett, a Rotten Tomatoes-on pedig jelenleg 93%-on áll a film, és folytatást is rá bízták.

Forrás: COURTESY OF KIMBERLEY FRENCH/FOX SEARCHLIGHT 

“Már az eléjén rájöttem arra, hogy ezt a filmet mennyire nehéz lesz megvalósítani, amúgy is új-zélandi vagyok és rémes a megvalósításokban.” 

Így kezdődött az utóbbi évek egyik leghatásosabb és legsikeresebb filmjének története. Waititi, amikor az egyik barátjának mesélt a történetről, ami a második világháborúban játszódik, csak elhúzott szájjal annyit felelt, hogy nem érdekli a sztori. Nagyobbat nem is tévedhetett volna. A vaskos forgatókönyvet Waititi egész egyszerűen szétküldte a filmgyártóknak, lesz ami lesz alapon. Egy stúdiót érdekelte igazán a rendező ötlete, a Fox Seachlight-ot, akik az utóbbi évek legjobb Oscar-díjas filmjeiért felelősek, mint például a Három óriásplakát Ebbing határában, A kedvenc vagy legsikeresebb vállalkozásuk, a Gettómilliomos. A stúdió kötélnek állt Waititi "náci vígjátékának" megvalósításával kapcsolatban, viszont egy feltételt szabott a megfilmesítés során, mégpedig azt, hogy Hitlert nem játszhatja más, mint maga Waititi, aki ellenben a stúdió kérésével, nem is igazán akart szerepet vállalni a filmben. Csak úgy konstatálta az esetet: Mi bajuk ezeknek az embereknek?  

Végül Waititi elvállalta a képzeletbeli Hitler szerepét, és így megszülethetett legizgalmasabb vállalkozása, a Jojo Rabbit. A legtöbb néző, ha meghallja bármilyen filmmel kapcsolatban a második világháborút, egy lerágott csont juthat eszébe, de pontosan ezért igazolja Waititi filmje azt, hogy nem is lehetne aktuálisabb a mondanivalója.

Forrás: ANDREW ECCLES FOR VARIETY; PHOTOGRAPHED AT THE H CLUB LOS ANGELES

Egy Guardian kutatás a második világháborúról való ismereteinket vizsgálta az Egyesült Államokban, és egészen zavarba ejtő végeredményt közölt. A kutatásban 11 ezer felnőtt amerikai vett részt, a megkérdezettek fele nem tudta megmondani, hogy mennyi zsidó ember vesztette életét a holokauszt során, a megkérdezetettek kicsivel, több mint fele tudta megfelelően megsaccolni, mikor is volt a második világháború. Egy hasonló kutatás pedig nagyobb statisztikai képet festett le ezekről az ismeretekről, ami szerint az amerikai felnőtt lakosság 41%-a, és az amerikai Y-generáció tagjai, a millenials-ok 66%-a sosem hallott Auschwitz-ról.

A film mögöttes mondanivalója a padlóhoz szegezi a nézőt, annak ellenére, hogy itthon közel 50 ezer néző vetemedett arra, hogy megnézze a Hitler jelmezben parádézó Waititi-t, szerény meggyőződésem szerint igazi látásmódja és tehetsége a Jojo Rabbit-ban mutatkozik meg igazán.  
Világszerte több, mint 90 millió dollárt hozott a film, és egyenes utat az Oscar felé, hiszen a legjobb adaptált forgatókönyvért cserébe vehette át a díjat Natalie Portman kezéből.  
 
“Ez meglepően könnyű, azt hittem a szobornak nehéznek kellene lennie.”  

Annak ellenére, hogy kétségtelenül karrierje csúcspontjára érkezett a rendező, továbbra sem áll le a munkával, hiszen gőzerővel dolgozik. 2021-re ígérik a direktorálása alatt érkező Thor film folytatását, a Netflix számára ír két rajzfilmet, ami a Charlie és a csokigyáron alapszik, valamint színészkedni is beugrott a Ryan Reynolds-szal érkező vígjátékba, a Free Guy-ba. Így összességében nem féltjük Waititi-t a jövőben sem, viszont remélhetőleg ez a kollaboráció a két színész között jövedelmezőbbnek és maradandóbbnak bizonyul, mint a legutóbbi szereplésük a Zöld lámpásban... 

Források: https://www.youtube.com/watch?v=RAgO7CKDvzQ 
https://www.youtube.com/watch?v=m75CX7P0Gqk 
http://est.hu/mozi/toplista/ 
https://www.youtube.com/watch?time_continue=3&v=eQunRemz2xA&feature=emb_title 
https://www.youtube.com/watch?v=IBm5wee_sps 
https://www.youtube.com/watch?v=RAgO7CKDvzQ 
https://www.youtube.com/watch?v=J8JoopeoosU 
https://www.youtube.com/watch?v=pL71KhNmnls&t=290s 
https://www.stuff.co.nz/life-style/parenting/90019877/the-great-kiwi-childhood-taika-waititi 
https://variety.com/2020/artisans/production/taika-waititi-jojo-rabbit-crew-1203459782/ 
https://variety.com/2020/film/features/taika-waititi-oscars-jojo-rabbit-thor-star-wars-1203501770/ 
https://www.gq.com/story/taika-waititi-thor-ragnarok-profile 
https://variety.com/2020/film/features/taika-waititi-oscars-jojo-rabbit-thor-star-wars-1203501770/ 

Emma McIntyre/Getty Images

Valamikor, réges rég, mikor még Salma Hayek is Edward Nortonnal nyomult, JK Rowling kezdő írónő volt, és Hilary Swank is híres színésznőnek számított, volt egy álompár. Egy olyan álompár, amelyet keresve sem találhatnánk, szépek voltak, tehetségesek, együtt pedig csak még szebbek és még tehetségesebbek voltak. Felerősítették egymás jelenlétét minden eseményen, a világ pedig nyál csorgatva nézte őket, és sóhajtva csak annyit mondtak: - Aw...

Ám a varázslat véget ért, míg hitünk a szerelemben, és az igaz érzésekben végtelenül megrendült, amit csak Ryan Reynolds és Blake Lively adott vissza nekünk, egy évtizeddel később... 

A Screen Actors Guild díjat, rövid nevén SAG díjat 1995 óta ítélik oda olyan színészeknek, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtottak televízióban vagy mozifilmben. Ha végignézzük a díjnaptárat, talán azok a színészek kapják, akik kihullottak az Emmy-ről, vagy túl sokat ittak a Golden Globe-on, viszont nem jelölték őket Oscarra, ellenben piszkosul tehetséges színészek. Allison Janney, Edie Falco, Frances McDormand, Ed O'Neil, Steve Buscemi: csak néhány név, akik büszkélkedhetnek a díjjal kiváló teljesítményükért. 
Az idei, 26. SAG Awards-on legjobb filmstáb (ahol együttesen díjazzák a filmet és az összes alkotót, aki az adott film forgatásán részt vett) kategóriájában a Parasite című film győzedelmeskedett (amit mindenkinek ajánlok figyelmébe, mert bitang jó), míg a legjobb jelenetért, Scorsese legnagyobb bánatára, a Bosszúállók: Végjáték kapott szobrot. A legjobb alakítások között sincs meglepetés, hiszen a mindig elképesztő Joaquin Phoenix (Joker), a reneszánszát élő Renée Zellweger (Judy), a kedvencem Sam Rockwell (Fosse\Verdon), és a méltatlanul folyamatosan mellőzött Michelle Williams (Fosse\Verdon) is díjat kapott teljesítményükért cserébe. Brad Pitt a Volt egyszer egy Hollywood című filmben játszott szerepeéért jutalmazták, köszönőbeszédét kissé keserédesen kezdve: 

"Végre, ezt is beleírhatom a Tinder profilomba"

Kimagasló teljesítményéért legjobb női dráma kategóriában Jennifer Aniston volt az, aki a The Morning Show-ban nyújtott munkájáért cserébe örülhetett. Rövid monológjában elmondta, hogy gyerekkorában mennyit álmodozott, hogy színésznő lesz egy nap, és sejtése szerencsénkre be is igazolódott. 

Innentől pedig össze is lehet rakni mit akarok kihozni az egészből. A közösségi médiát szinte villámcsapásként érte, hogy ezek ketten a kamerák kereszttüzében mosolyogva, régi barátként üdvözlik egymást a díjaikkal. A mosoly és a jókedv akár csak a kameráknak szólt, akár nem, szívmelengető látni, hogy a sok személyes ellentét után két ember között mégis lehet emberi és igaz kapcsolat. 

Fotó: Emma McIntyre/Getty Images for Turner

A kislányok között kétféle csoportot különböztetünk meg az oviban: ott vannak azok a kis csajok, akik természetesen Elzák akarnak lenni, és van mellettünk egy másik halmaz, akik inkább másra vágynak... 

A Wonder Woman 2017 egyik legnagyobb dobása volt a filmes szakmában. Mondhatni, hogy egy bejáratott képregénykarakter filmvászonra történő adaptációja már önmagában siker. Bryan Singer ellenben biztosan tudna mesélni a Superman visszatérről. A kasszasiker egyrészt Patty Jenkins, rendezőnek köszönhető, aki már néhány Arrested Development epizód, és A rém című önéletrajzi film során is bizonyította, hogy bitang jó direktor. Másrészt, a Batman v Superman casting csapatának is jut egy pacsi, amiért úgy döntöttek, hogy áldásukat adják Gal Gadot színésznőre Wonder Woman szerepében, Faora helyett.(Kevesen tudják, de A galaxis őrzőiben eredetileg neki szánták Nebula szerepét, ám végül, nagyon helyesen Karen Gillan lett a befutó)  A legmenőbb és a legdögösebb entrance-t kapta az Igazság hajnala című szuperhősfilmben Henry Cavill és Ben Affleck oldalán.  A karakternek innen már egyenes út vezetett az önálló film és eredettörténet felé, amelyet szerencsére össze is hoztak, idén pedig nem kell sokat várnunk, hogy bemutassák a történet második felvonását, amely a Wonder Woman 1984 címet kapta, Blue Monday dallamai pedig felcsendülnek az előzetes során, amiért az alkotók már plusz pontot kapnak. 

Gal Gadot csupán 34 éves, de az élete sokkal több érdekességet rejteget, mint azt az életkora tekintetében feltételeznénk. Egyik érdekesség a színésznővel kapcsolatban, hogy szolgált az izraeli hadseregben két évig, amelynek részben köszönheti Gisele Yashar szerepét a Halálos iramban sorozatban.  

“Úgy hiszem, hogy a rendezőnek, Justin Lin-nek tetszett az, hogy szolgáltam a hadseregben, és a fegyverekről szerzett tudásomat ki is használta.” 

Karrierjét persze nem tegnap kezdte a szórakoztatóiparban. Még bő két évtizeddel ezelőtt, csak az édesanyja unszolására nevezett be 2004-ben a Miss Izrael szépségversenyre. Gadot semmilyen elvárást nem támasztott a versenyen való részvételével kapcsolatban, végül saját maga meglepetésére is, de nyertesként távozott a megmérettetésről. A győzelem a Miss Universe versenyig repítette, alig 18 évesen.  

“Én, mint Miss Izrael? Én? És minden ezzel járó királynői felelősség? Atyaég! … Pontosan azért, mert féltem attól, hogy megint nyerek a Miss Universe versenyen, hiszen a Miss Izrael győzelmem is váratlan volt, szándékosan késtem a próbákról, nem viseltem estélyi ruhát, amit előírtak a versenyzők számára. Paula Abdul volt az egyik zsűri, kérdéseket tett fel nekem, már nem is emlékszem pontosan mit, csak annyit válaszoltam: Angol, nem beszélni jól.” 

Forrás: Courtesy/Craig McDean/W Magazine 

A színésznő a jogi egyetemet hagyta ott a színészkedésért, az egyik James Bond film, a Quantum Csendje meghallgatásán döbbent rá, hogy mennyivel jobb buli a színjátszás, mint az iskola. A kérdéses szerepet végül Olga Kurylenko kapta meg, Gadot viszont lassan, de biztosan indult el a világhírnév felé, mivel a következő évben kapta meg a már korábban említett Halálos iramban egyik címszerepét, amely nagyon hálás szerep volt számára, hiszen a franchise ötödik, hatodik és hetedik részében is feltűnhetett Gisele-ként. A 2010-es évek végén Hollywood leghíresebb színészeivel játszhatott, ilyen volt Steve Carrell és Tina Fey oldalán a Date Night, vagy Tom Cruise oldalán a Knight and Day című filmek. A nagy siker előtt tartott egy kis kényszerszünetet, hiszen 2011-ben adott életet első gyermekének, amelyről őszintén beszélt.  

“Álmatlan éjszakák egy három hónapos baba mellett, és korai ébresztők egy öt évestől. Ez ezzel jár. Egy pillanatra kijutsz a szabadba, hogy friss levegőt szívj kávéval a kezedben, a következő pillanat viszont már mesét nézel a gyerekekkel. Mindig elképedek azon, hogy a világ legegyszerűbb dolgai tesznek a legboldogabbá téged.”  

Kétségtelenül az egyik legfelkapottabb színésznőnek számít manapság Gadot, hiszen két éve a Time magazin A világ 100 legbefolyásosabb emberei listáján is szerepelt a neve. A színészet mellett modellkedésre is adta a fejét, mint a szépségkirálynők zöme, így találkozhattunk az arcával a Miss Sixty, a Huawei, a Captain Morgan, vagy a Gucci reklámait nézegetve, de szintén visszaintegetett ránk többek között a Cosmopolitan, a Glamour vagy az Entertainment Weekly magazinok címlapjairól is. Az átlagos ember persze azt hiszi, ilyen repertoár mellett a fejébe száll a hírnév bárkinek, ám a színésznő nem ezek közé tartozik.  

AFP Photo/Angela Weiss  

“Nem felejtem el honnan jöttem...A hadseregben tett szolgálatom megtanított a fegyelemre és a tiszteletre egyaránt.”   

Gadot mindamellett, hogy az élet több területén is helyt állt, volt ideje a családalapításra is, hiszen holland származású üzletember férjével, Yaron Varsano-val már 12 éve házasok, és közösen nevelik két gyermeküket.  
A színésznő emellett nem csak komoly szerepekben, és felkészülést igénylő karakterek alakításában jeleskedik, de humoros oldalát is sikerült megmutatni a Saturday Night Live-ban. Az 1975 óta aktív műsor 43-dik évadában vezényelhetett le egy egész estés epizódot. Az alább látható, nehezen bekategorizálható kis klip során két rappelő srácot zavar meg jelenlétével az utolsó sült krumplival kapcsolatban, majd lassan közeledik a világvége... 2020 nyaráig van egy kis időnk a WW84-ig, addig pedig nézegessük Gal Gadot-ot, és bízzunk a legjobbakban.  

Forrás: https://www.timesofisrael.com/gal-gadot-to-produce-star-in-film-about-polish-righteous-gentile/
https://www.fromthegrapevine.com/photos/arts/gal-gadot-interview-w-magazine-what-we-learned
https://graziadaily.co.uk/celebrity/news/gal-gadot-wonder-woman/
https://www.youtube.com/watch?v=ituTGKo986A&t=137s