Bármiről lehet minisorozatot készíteni, ám nem mindenről lehet egy jól összerakott Netflix dokumentumfilm szériát csinálni. Amikor azt kívánod, hogy inkább bedrogoznának, minthogy átéld a legrosszabb rémálmodat, ami valaha megtörtént veled. Láthattuk ezt a Tiger King nyomán is, amihez annak ellenére, hogy könnyeden kezdtek hozzá a készítők, a végére a leggroteszkebb és leghihetetlenebb sztorit mutatták be, ami után még a mai napig sem tértünk napirendre. De nem csak tigrisekről, sorozatgyilkosokról vagy tinderes csalókról lehet pazar minőségű show-t készíteni. Ha mindezek mellé kellő mennyiségű furcsa embert, new age kultúrát, egy kis salátát, rengeteg pénzt, csalást, ármánykodást, egy pohárnyi bort, egy húsruhát és a szebb napokat is látott Alec Baldwint is hozzátesszük, akkor kapjuk meg végeredményként a Bad Vegan című négy részes szériát, aminél zavarba ejtőbbet és meghökkentőbbet nem igazán láttam. Na essünk neki.  

Forrás:Daryl Hannah and Sarma Melngailis at Pure Food and Wine on July 18, 2005. Getty Images

Vajon van egyenes arányosság a vegán életmód és a természetfelettiben való hit között? Mi az a határ a bizalom és a rossz döntések között, amikor a biztos igen egy gyenge talánná változik? Elég-e önmagában a szerelem a bizalomhoz, vagy a házasság mély értelemben vett jelentését csupán egy szignózott papír adta illúzió adja? A Bad Vegan címet viselő minisorozat Sarma Melngailis kálváriáját meséli el, olyan mélyen és részletesen, hogy a második epizód közepére már meg is feledkezünk arról, honnan is indult az egész és mi is a lényege az egész történetnek.  
Sarma Melngailis a 2004-ben nyitott Pure Food and Wine éttermével robbant be a köztudatba, ami nyers, fine-dining ételeivel akkor soha nem látott sikert ért el, nem mellesleg olyan hírességek ettek az asztalánál, mint Woody Harrelson, Tom Brady és Gisele Bündchen vagy Gwyneth Paltrow. A közgazdászként végzett Melngailis karrierje mesébe illő módon indult, hiszen a húsmentes és vegán ételeket előnyben részesítő étterem jóval megelőzte a korát. Nem csupán dollármilliókat keresett éttermeivel, de még egy szakácskönyvet is megjelentett, amiben egyszerű, elérhető és elkészíthető receptjeit osztotta meg a nagyérdeművel.  
Pure Food and Wine éttermét akkori barátjával és üzlettársával, a híres séffel Matthew Kenney-vel nyitotta meg, amelynek nyomán Melngailis take-away üzletét a One Lucky Duck-ot is alapították meg pár évvel később. Az elképesztő potenciált magában rejtő franchise-nak induló hálózatot pedig csalás, pár rossz döntés, 6 millió dollár és egyetlen egy név választotta el a valóságtól: Shane Fox.  
A gazdag, befolyásos és lehengerlő, korábbi katonának, ügynöknek vallott Fox, akiről később kiderül, hogy börtönviselt, manipulátor szerencsejáték-függő rövid idő alatt hálózza be a sikeres Melgailis-t másfél millió dollárt kicsalva tőle, átmosva agyát, meggyőzve, hogy igazi boldogságáért és sikeréért különböző próbákat kell kiállnia.   
A sorozat tökéletes leírása egy nem fizikai bántalmazó kapcsolatnak, ahol a cél a másik fél teljes behálózása, elszakítása a családjától, és maximális kizsákmányolása. A Bad Vegan, habár több szemszögből meséli el ugyanazt a történetet, objektíven vonja le a konklúziót, megszólaltatva benne korábbi alkalmazottat, befektőt, vezetőt, és magát Sarma Melngailis-t, akiről azt gondoljuk, hogy csupán egy bociszemes, bocsánatkérő Netflix sorozatra írt alá, ám a második epizód közepén döbbenünk rá, hogy itt bizony többről van szó.  

Valamikor a törénet harmadik részének elején járhattunk, amikor bevillant Molly Bloom képe. A nő, aki méltósággal képes elismerni a tévedését és akármennyire is utálná bevallani, nem szeret veszteni. Habár Melngailis joggal állítja be magát áldozatnak, a nézőt azonban semmilyen pontból nem próbálja meg meggyőzni a sorozat erről, csupán objektíven igyekszik bemutatni egy sztorit, ami percről percre, nem csak hogy érdekesebb, de bizarrabbá is válik. Egy ponton halhatatlan kutyákról, millió dolláros adósságokról, mennyi bukásokról szól a fáma, majd a következő pillanatban megbántott barátokról, eltávolodott családtagokról és egy kétségbeesett nőről mesél a történetet. Habár a harmadik rész végére már szó sincs a kulináris élvezetekről, hírességekről és sikerről, valahogy a nézőt már nem is érdekli az eredeti vonal, mert annyira elveszik az emberi értékek hiányának világában, hogy ezt teljesen megbocsáthatóvá válik.  

Forrás: Netflix

A négy rész egy-egy szakaszra osztja a történetet, amit nehéz elnevezni, nemhogy spoiler nélkül beszélni róla. Melgnailis-szal, habár áldozatnak állítja be magát, joggal, egy percig nem érzünk szánalmat, hiszen a nő szó szerint nem is hibáztat senkit, sőt felvállalja - zömében rossz - döntései következményeit, még ha fenntartásokkal is. A történet során a korábban Shane Fox nevűf férfiról kiderül, hogy az igazi neve Anthony Strangis, és bizony jóval viseltebb a múltja, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Strangis nemcsak, hogy szerencsejáték függő, de egy feleséget és egy gyermeket is hátrahagyott, mielőtt New York-ba költözött volna, hogy új életet kezdjen.  
A Bad Vegan habár nem ad minden kérdésünkre választ, bepillantást enged egy bántalmazó kapcsolat velejébe, ahol megtapasztaljuk azt, hogy egy mentálisan megszálló kapcsolat a belső üzenetváltásokból, képekből és videókból. Habár nehéz megérteni, hogyan engedheti valaki, hogy ennyire elfajuljanak a dolgai, hiszen Melngailis és Strangis hónapokig tengették napjaikat szökevényként, míg végül egy pizzarendelés okozta mindkettőjük vesztét.  
A konklúzió, amit pedig levonhatunk, hogy legyen bármilyen jó ötleted, sose hagyd, hogy a szerelem és a pénz elvegye az eszed. Robbanthatsz aranybányát és vihetnek el bilincsben akkor is, ha egy több millió dolláros ötleten ülsz mindhiába. A sorozat végére pedig rájövünk, hogy nem is az a vegán szökevény, akiről elsőre gondoljuk, hogy az. 

Tudod a dolog, Instagram és Facebook. Lehet, hogy én is valami ilyesmin ülök.